Immár hetek óta Sisa Tibor a Kaposvári Rákóczi FC élvonalbeli labdarúgó csapatának vezetőedzője, a szakembert pedig a felkészülési időszak közepén egy amolyan bemutatkozó beszélgetésre kértük. 

 Sisa Tibor– Hogy érzi magát Kaposváron? 
– Köszönöm, kifejezetten jól, sőt egyre jobban – mondta Sisa Tibor. – Azt már az eddig eltelt rövid idő alatt is megtapasztaltam, hogy családias hangulat veszi körül a klubot, ahol az esetlegesen felmerülő nehézségek ellenére is vidám arcokat látok. Elmondhatom, hogy jó szellemű társasággal dolgozhatom, s kezdünk összecsiszolódni. Őszinte embereket ismertem meg az öltözőben, s ha ezt a pályára is kiviszik a labdarúgók, akkor a szurkolóinknak is örömet tudunk majd szerezni. Fontos megjegyezni, hogy a játékosok vevők a munkára.

– És a már-már elhíresült fekvőtámaszokra? 

– Pedagógusként is tudom, hogy jutalmazni és fegyelmezni is kell. Emellett nagyon fontos a koncentráció, így ha valakinek adok egy tízest, akkor tudja, hogy valamit észrevettem. Egyébként hangulatkeltő hatása is van ezeknek a fekvőtámaszoknak, az újak pedig rendszerint többet nyomnak. A következőt vallom#!# csend, rend, fegyelem, abból lesz az értelem, abból pedig a győzelem. 
– A labdarúgás mellett a tanítás is igen fontos szerepet játszik az életében. 
– Eddig húsz évet tanítottam, s idővel vissza is térek majd a katedrára. Előfordult már, hogy nekem szegezték a kérdést, hogy foci vagy suli, de mindegyiket nagyon szeretem. Éppen ezért is fájdalmas számomra, hogy mifelénk több iskolát is bezárnak. Nem gondolom, hogy jót tesz egy hétéves gyereknek, ha huszonöt-harminc kilométert utazik nap, mint nap az iskolába. Az iskola, a tanítás és a tudás nélkülözhetetlen alapköve egy nemzet felemelkedésének. 
– Az U19-es válogatott Európa-bajnoki bronzérme kapcsán sokat megtudhattunk Önről, de Ludányhalászi is ismerősen csenghet a szurkolóknak. 
– Valóban, Ludányhalásziban lakunk a családommal és az iskola is ott található, amelyben jelenleg nem tanítok. Egyébként a Ludányhalászitól három falunyira lévő Ipolytarnócon nőttem fel, az Ipoly bal partján, azaz Magyarországon. Hogy érzékeltessem, milyen közel vagyunk a magyar-szlovák határhoz talán elég annyit mondanom, hogy a kerítésünkben van a határkő. Azt viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy nekem soha nem számított, kinek milyen útlevele van. 
– Honnan jött a Tréner megszólítás? 
– Szlovákiában használatos, az ottani edzősködésem idején vettem fel, egy kicsit talán személytelen, de nekem tetszik. Tanár úrnak is szoktak szólítani, de Kuvaitban például Kapitány voltam. Ha valaki Mesternek hív mindjárt kijavítom, hogy jó lenne, ha az lennék, de az egy adományozható cím. 
– Sok edzőt a babonák sem kerülik el, Ön hogy áll ezen a téren? 
– Hívő ember vagyok, de babonáim is vannak. A sípom nélkül például még soha nem tartottam edzést, de elmesélek egy történetet. Vácon voltam edző és az egyik játékosommal autóztunk Nógrád megyéből edzésre, meg meccsekre. Szendehely előtt tehenek legeltek a dombokon, mi pedig nyertünk és nyertünk. Egyik alkalommal észrevettük, hogy a megszokottól eltérően a másik oldalon tanyáznak, s ennek egészen addig nem tulajdonítottunk jelentőséget, mígnem a hétvégi bajnokin kikaptunk. A következő héten újra a rossz oldalon legeltek, mikor megláttam azonnal fékeztem, a játékosom szó nélkül kipattant a kocsiból és áthajtotta az állatokat a túloldalra. Mondanom sem kell, hogy a következő meccset megnyertük, szóval vannak ilyen apró dolgok. 
– Milyen Sisa-féle házirenddel kell megbarátkozniuk a Rákóczi-játékosoknak? 
– Van egy szabályrendszerem, amit az első edzés előtt ismertetek a labdarúgókkal, így tudják, hogy mit várok el tőlük. Sok minden beletartozik ebbe a házirendbe#!# például a laptop használata a buszon, étkezés közben és két órával a meccs előtt már nem lehet telefonálni. A sérülés miatt különmunkát végző játékosoknak egy órával, míg a többieknek harminc perccel a tréning előtt kell az öltözőben lenniük. 
– Mit tudhatunk a családjáról? 
– A nejem angol tanár és emellett néptáncot is tanít, míg húszéves Attila fiam egyetemista, és nem mellékesen szabálykövető. Büszkén mondhatom, hogy nagyszerű családot alkotunk, én pedig nagyon jól nősültem. Huszonnégy évvel ezelőtt életem egyik legjobb döntését hoztam…
 
Bronz a fiatalokkal 
Sisa Tibor 1960. december 1-én született Salgótarjánban. 
Dolgozott Kuvaitban, az Al-Sahel együttesénél, mellyel az 1995/1996-os pontvadászatban másodosztályú bajnoki címet nyert. 
A 2003/2004-es szezon végeztével a Bp. Honvédot vezette az első osztályba, a kispestiekkel pedig 2009-ben egy Magyar Kupa-győzelmet is ünnepelhetett. 
2005/2006-ban szintén NB II-es aranyéremnek örülhetett, ekkor a Tatabányával jutott fel az élvonalba, majd újoncként az előkelő ötödik helyen zárt a bányászvárosi csapattal az NB I-ben. 
A magyar U19-es válogatottal 2008-ban kijutott az Európa-bajnokságra, ahol bronzérmet szerzett a fiatalokkal. Sisa Tibort 
2008-ban az év labdarúgó edzőjének választották 

2009-ben pedig megkapta a Magyar Labdarúgásért Érdemérem ezüstfokozatát. 

 
Temesvári Iván
Somogyi Hírlap