Ponttal térhetett haza csapatunk a Tatabányai SC otthonából az NB III. Nyugati csoportjának tizedik fordulójában.

 

A tabella harmadik helyén álló Tatabányai SC otthonában folytatta a bajnoki szereplését csapatunk, amely az első percektől próbálta ráerőltetni akaratát az ellenfélre. Labdarúgóink fokozatosan vették át az irányítást, s birtokolták egyre többet a labdát. Az első fél óra nem túl sok lehetőséget tartogatott, ezek is inkább csapatunk előtt adódtak, de talán Mayer Milán szabadrúgása jelentette a legnagyobb veszélyt, amely kevéssel kerülte a kapu jobb oldalát a 19. percben. A folytatásban sem változott a játék képe, a hazaiak a kontráikban bíztak, csapatunk pedig próbálta feltörni a szoros tatabányai védelmet, amely két esetben majdnem sikerült is. A 38. percben ugyanis Grabarics Máté jobb oldali beívelését követően Pintér Norbert kevéssel csúsztatott a jobb kapufa mellé, majd négy perc múlva, egy tértölelő átadás után Bíró Dominik bevetődve, öt méterről lőtt kevéssel szintén a jobb kapufa mellé.

A második félidőre egészen más felfogásban jött ki a Tatabánya, amely az 54. percben kis híján a vezetést is megszerezte. Szegő Imre középre gurítása után Szegleti Gergely előtt adódott ziccer, de Mikler Dániel remekül lépett ki a kapujából, így védeni tudott. Öt perccel később érkezett erre csapatunk válasza: egy kipattanó után Böndi Ádám elé került a labda, aki nem mérlegelt sokat, harminc méterről, kapásból vette célba a bal alsót, Lóth Péter hatalmas bravúrral védett. Ebben a játékrészben mind a két együttes sokkal nagyobb energiákat mozgósított a győzelemért. A hajrában főként csapatunk, amely próbálta bevinni a mindent eldöntő találatot, ez azonban nem sikerült, sőt a hosszabbítás perceiben egy majdnem egy peches öngól fosztotta szét a pontszerzést, de a menteni igyekvő Zvara Dávid feje éppen fölé szállt.

 

Horváth Rudolf: – Az első félidőben jól léptünk fel, a komáromi verség után a csapat mindent beleadott. Az utolsó passzokba, döntésekbe hibák csúsztak, így nem tudtuk megszerezni a vezetést, pedig erre nagy esélyünk volt, hiszen pontosabban futballoztunk, mint eddig, mezőnyfölényben játszottunk, megnyertük a párharcokat, míg a Tatabánya csak egy-egy kontrával próbálkozott. A második félidőben már az ellenfelet támogatta a szél, bátrabb is lett a játékuk, de egy-egy pontrúgáson és kontrán kívül nem éreztem bennük a veszélyt. Az egy pontnál többet ér az, ahogy kinézett a csapat, úgy vélem, megint léptünk egyet előre. Az egy ponttal nem vagyok elégedett, de nem ez a két pont fog hiányozni. Hosszú a bajnokság, sorozatban jönnek a meccsek, vasárnap máris lesz esélyünk javítani a hazai mérlegünkön.

 

Gyürki Gergely: – A mérkőzés képét hűen tükrözi a végeredmény. Kicsit küszködtek egymással a csapatok, mind a kettő nagyon szervezett volt és nagyon fizikális futballt játszott. Mi a döntésekben egy kicsit elmaradtunk a saját szintünkhöz képest, emiatt nem tudtuk megnyerni ezt a meccset. A Kaposvártól azt kaptam, amit vártam, tudtam, hogy jó játékoskerettel rendelkezik, ha pedig elkapja a fonalat, akkor komoly szintet képvisel ebben a mezőnyben. Tartottam a meccstől, mivel nem igazán tudunk rotálni, így fejben tompábbak voltak a srácok.

 

Tatabányai SC–Kaposvári Rákóczi FC 0–0

Tatabánya, Grosics Gyula Stadion, 125 néző. V.: Kovács G. (Ring K., Volentics E.).

Tatabányai SC: Lóth – Katona K., Krupánszki, Székely E., Forró – Kovács I., Szegleti – Molnár T., Szegő (Szél, a 74. percben), Kocsis G. – Árvai (Hajas, a 74. percben). Vezetőedző: Gyürki Gergely.

Kaposvári Rákóczi FC: Mikler – Ekker, Heil, Kocsis B., Böndi – Pintér M. (Zvara, a 78. percben), Grabarics (Zólyomi, a 86. percben) – Pintér N., Horváth B., Bíró D. – Mayer Milán (Szederkényi, a 86. percben). Vezetőedző: Horváth Rudolf.