Prukner László#!# mozduljon meg a város az élvonalért!

– Összességében nem vagyok elégedett – kezdte a beszélgetést Prukner László. – A játékban láttam fejlődést, ezt talán a közönség is elismeri. Az eredményesség azonban a tavaszi szezonban kívánni valót hagyott maga után, minimum kilenc pont hiányzik a csapat össz-elszámolásából. Az őszi szezonban ismerkedtünk egymással, és ijedtünkben nyertünk egy pár mérkőzést. Nagyot lendített a csapaton, hogy az utolsó öt őszi mérkőzésből négyet meg tudtunk nyerni. Ez megadta az alaphangot a téli felkészüléshez#!# a fiúk pozitívan álltak hozzá, és példamutatóan dolgozott. Úgy próbáltuk időzíteni a formánkat, hogy az első meccseken eredményesek legyünk, és ez elkísérhetett volna minket az egész szezonban. Sajnos kikaptunk a Győr és a Kecskemét ellen is, pedig jól játszottunk, és egy bizonytalansági faktor belépett a játékosok tudatába. Hiába nyertünk Pécsen, már nem volt ugyanaz a motiváció, mint aminek kellett volna lenni. Ezért sikerült ilyen nyögvenyelősre a tavaszi szezon. A mérkőzések nagy részén, mind idegenben, mind pedig itthon, jó, közönségszórakoztató volt a játék, de ehhez nem párosult eredmény. Mivel versenysportról beszélünk, az eredmény a legfontosabb, a többi csak belemagyarázás. Ezért vagyok elégedetlen.

– Készítettek egy kimutatást a szezon közben, a 25. forduló után. Ebből kiderült, hogy a harmadik legtöbb 23 év alatti játékos nálunk szerepelt. Most azonban van egy nagyfokú törés, ami már tavaly nyáron bekövetkezett#!# nem tudtunk olyan játékosokat felhozni az utánpótlásunkból, akik meghatározóak lehetnek majd a jövőben. Őszintén el kell, hogy mondjam#!# érzek egy űrt, és ennek hangot is adtam a nyáron. A másik nagy probléma, hogy több olyan játékosunk van, aki fiatal kora ellenére már súlyos sérülést szenvedett. Az ő terhelhetőségük megkérdőjelezhető; még úgy is, hogy az orvosi stáb tagjai mindent megtesznek azért, hogy ők hadra foghatóak legyenek. Horváth Tamás sajnos jó példa, akit az egyik súlyos sérülésből sikerült felépíteni, jó teljesítményt nyújtott, és egy szerencsétlen mozdulat miatt újra műteni kell. Bizonytalan vagyok, mert most sok olyan emberünk van, aki nem teljes értékű.

– A bajnokság végén minden játékossal leültem négyszemközt beszélgetni. Örömteli, hogy a labdarúgók nagy többsége ragaszkodik a városhoz, a klubhoz és talán a szakmai munkához is. Mindenki maradni szeretne, ez volt az első kinyilatkoztatás, de minden bizonnyal azért lesznek távozók is. A játékosok nagy többségét mi is szeretnénk megtartani. Egy-két posztra azért kellenek alternatívák a formahanyatlás és a sérülés miatt. Most 14-16 játékos játszotta végig a bajnokságot, nem volt meg a megfelelő versenyszellem, és talán ez is szerepet játszott abban, hogy nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat.

– Valószínűleg nem leszek népszerű a véleményemmel, de úgy ítélem meg, hogy a klub állapotában van egy törés. Nem látom azt a fajta támogatottságot, ami megvolt, amikor feljutottunk az NB I-be. Azt gondolom, hogy ez nem jó irány. Ha tovább folytatódik a labdarúgás TAO-s támogatása és megmarad a politikai akarat, nem csúszhatunk ki ebből a rendszerből, illetve az NB I-ből, mert az hosszú évekre meghatározhatja a kaposvári labdarúgás sorsát. Ez nem csak az első csapat másodosztályú vagy harmadosztályú tagságát jelentheti, hanem kihathat a Bene akadémia jövőjére is. Azt szeretném kérni, hogy mozduljon meg a város, mozduljanak meg a vállalkozók és a közönségünk is. Mi mindent megteszünk azért, hogy őket kiszolgáljuk, talán ennek voltak jelei is ebben az évben. Mindenképpen nagyobb összefogásra van szükség ahhoz, hogy a kaposvári csapat még hosszú ideig meg tudja őrizni NB I-es tagságát. Csak úgy tudunk országos támogatást is kapni, ha a helyi erők is hozzáteszik a sajátjukat.