Befejezi a profi labdarúgást támadónk, Bíró Dominik, aki ezzel egy sokakat meglepő döntést hozott.

– Hat évvel ezelőtt, 2018-ban igen fiatalon robbantál be az első csapatba. Nagy szereped volt abban, hogy feljutottunk az első osztályba. Milyen emlékeid vannak erről a szezonról?
– Életem legszebb emlékei fűződnek ahhoz a szezonhoz – mondta Bíró Dominik. – Fiatalként próbáltam megragadni a felnőtt fociban, ebben nyilván sokat segített az, hogy akkor Waltner Róbert volt az első csapat edzője, akivel korábban az U19 es korosztályban is együtt dolgoztunk. Nagy bizalommal fordult felém, ezt ezúton is köszönöm neki, én pedig ezt mindenképp szerettem volna meghálálni neki.

– Az élvonalban kevesebb lehetőséghez jutottál, van hiányérzeted, hogy csak három NB I.-es meccs szerepel a neved mellett?
– Igen, sajnos ott már nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én szeretem volna. Pár alkalommal így is pályára léphetem, de örültem volna, ha több ez a szám. Az első félévben volt egy bokaszalag-szakadásom. A téli felkészülés pedig egy csúnya sérüléssel kezdődött: egy teljesen ártalmatlan szituációban súlyosan megsérült a térdem. Ezt követően Somlyai Nóra, a csapat fizoterapeutája rengeteget segített, abban, hogy továbbra is sportolhassak, így neki örökké hálás leszek ezért, mert nélküle nem sikerült volna újra pályára lépnem.

– Az NB I.-ből, illetve az NB II.-ből való kiesés után sem hagyta el a klubot. Utólag jó döntés volt? Voltak akkor ajánlataid?
– Voltak ajánlataim, de nagyon szeretem ezt a klubot. Segíteni akartam, hogy kikerüljön abból a hatalmas káoszból, ami akkor övezte.

– Ez sikerült, hiszen Nagy Tamásnál, illetve Horváth Rudolfnál is a csapat alapembere voltál, szinte mindegyik mérkőzésen pályára léptél.
– Őszintén mondhatom, jól érezte magam ebben a két idényben is, akárcsak most, az utolsóban.

– Az előző idényben kevesebb játékpercet kaptál, ez is közrejátszott a döntésedben?
– Egyáltalán nem. A fociba nincsenek ajándék percek mindenért, meg kell küzdeni ez a félévem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna.

– Érezted, hogy számítanak rád a csapatnál?
– Az edző, Székely Tibor részéről éreztem, hogy számít rám. Emberileg és szakmailag is sokra tartom őt, ráadásul az eredmények is igazolják a munkáját. A vezetőség részéről viszont nem igazán éreztem azt, hogy nagyon marasztalnának.

– Nehéz volt meghozni azt a döntést, hogy elhagyod klubot? Mennyit őrlődtél rajta?
– Igen, elég nehéz volt meghozni. Szezon végétől a felkészülésig csak ezen járt az eszem. Szóval nem volt könnyű!

– A családod, a barátaid milyen véleménnyel voltak a döntésedről?
– Igazából nem sokan értetek vele egyet, hiszen tudják, hogy mennyi lemondással járt az az életem során hogy felnőtt szinten ezekben az osztályokba játszhattam.

– Mik a terveid a jövőt illetően?
– A labdarúgást nem fogom végleg abbahagyni, hobbi szinten még folytatom. Szeretnék elhelyezkedni a civil életbe, ami nem olyan egyszerű.
– Köszönök mindent, Kaposvári Rákóczi – tette hozzá zárásként Bíró Dominik.

 

Bíró Dominik Hőgyészen kezdte, majd Szekszárdon folytatta végül Kaposváron fejezte be utánpótlás éveit, melynek utolsó időszaka igen kiemelkedően sikerült. A támadó a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia U19-es csapatával aranyérmet szerzett a másodosztályban, emellett pedig az első csapatnál is egyre többször tűnt fel a neve az összeállításban. Az akkor megyei egyben szereplő Rákóczival aranyérmet szerzett, sőt két góllal segítette a csapatot bajnoki címhez. Ezt követően egy idényre a Nyíregyházához igazolt, ahol a Spari második csapatának számító, az NB III.-ban érdekelt Nyírbátorban futballozott. Egy év után visszatért, s bekapcsolódott a Rákóczi sikertörténetébe.
Bíró Dominik, aki hat idényen át volt az első csapat tagja 121 tétmérkőzésen 20 gól szerzett a Rákócziban. A labdarúgó pályafutását a Somogy vármegye I.-es Somogysárd csapatában folytatja. Sok sikert kívánunk a magánéletben és a pályán egyaránt!