Egy pontot itthon tartottunk a bajnokaspiráns FC Nagykanizsa ellen az NB III. Dél-Nyugati csoportjának 5. fordulójában.

 

Nem várt ránk könnyű mérkőzés, hiszen az eddig veretlen FC Nagykanizsa érkezett stadionunkba a hétközi forduló során. A találkozó egy kis ünnepséggel kezdődött, ugyanis csapatkapitányunk, Gál Mátyás a Gárdony ellen játszotta a századik mérkőzését csapatunk mezében. A jeles alkalomból Gémesi Csaba, klubunk ügyvezetője köszöntötte. A meccs első negyed órájában sajnos már nem akadt okunk az örömre, hiszen a vendégek többet birtokolták a labdát, azonban meddő fölényben futballoztak, s csak néha-néha kerültek oda a kapunk elé, akkor sem akadt komoly dolga Horváth Fábiánnak. Az első játékrészben fegyelmezett taktikai csata zajlott, mintsem egy nyíltsisakos, őszinte játék, így nem is jegyezhettünk fel komoly lehetőséget. Támadóink közül Babinszky Bence próbálkozott a legtöbbet egyéni akcióval, de sem ez, se a sok pontrúgás nem vezetettek igazi helyzetig. A legnagyobb tapsot Pusztai Dániel kapta, aki egy remek megelőző szerelést követően indított akciót, melyet ő fejezett be lövéssel, Kálovits Henrik kapus azonban védte az első félidőt első kaput eltaláló kísérletét.

A fordulás után a rögtön helyzetbe kerültek a kettőt cserélő vendégek, azonban Szökrönyös Dániel közeli lövése nem fogott ki Horváth Fábiánon, aki negyed órával később János Norbert lapos lövését is védte. A 65. percben Bíró Dominik is megmozgatta az ellenfél kapusát, aki végül védte támadónk jobb alsóba tartó szabadrúgását. Az utolsó bő fél órára megélénkült a találkozó, mind a két csapat szerette volna megszerezni a három pontot. Az utolsó öt percben emberelőnyben futballozhattunk, miután Horváth Balázs ugratta ki remekül Bíró Dominik, majd középpályásunkat még a lövés előtt, utolsó emberként, szabálytalanul szerelte Pintér Dániel, amiért megkapta a játékvezetőtől a piros lapot. A meccs ezen periódusában könnyedén eldönthettük volna a találkozót, de Kálovits Henrik előbb Heil Máté emelésénél, majd Nicoló Mazzonetto kiugrásánál mutatott be bravúrt, amivel pontot mentett a Nagykanizsának.

 

Horváth Rudolf: – A bajnoki cím egyik esélyese érkezett hozzánk. Presztízscsatát vívtunk, hiszen öt volt kaposvári szerepel náluk, s a múltban mindig is nagy rangadót vívott egymással a két csapat. Látszott, hogy felkészültünk, régen játszottunk ilyen összeszedetten. Az első félidőben próbálkozott a Nagykanizsa, többet birtokolta a labdát, helyzet nélkül. Az volt a célunk, hogy lassítsuk a játékukat, hiszen több jó fizikumú, gólerős labdarúgó alkotja a keretüket. A második félidőben igazi ki-ki meccs alakult ki, melyen nem okoztunk csalódást a szurkolóinknak, a felfogásunk a közönségnek is tetszett. Az utolsó pecekben Nicoló lábában volt a győztes gólt, amiért sokat dolgoztunk, de egyelőre várat magára az első siker. Azt lehetett látni, hogy rövid volt a kispadunk, be kellett osztani a cseréket. A fiatalok jól szálltak be a meccsbe, felvették a csapat megalkuvást nem tűrő hozzáállását. A folytatásban is ezt szeretném látni és akkor jön majd az győzelem. A szerzett egy pont elfogadható egy NB II.-es, bő kerettel rendelkező Nagykanizsa, de ez a döntetlen akkor ér majd igazán sokat, ha vasárnap nyerni tudunk Pakson. Addig a regeneráció a legfontosabb, hiszen kevesen vagyunk.

 

Gombos Zsolt: – Csalódottak vagyunk. Vannak olyan dolgok, amiket nem értünk. Nekünk az a dolgunk, hogy készítsük fel a csapatot egy optimális teljesítményre, illetve válasszuk ki azokat a labdarúgókat, akik erre képesek, akár kezdőként, akár csereként. Mindig magamba nézek, nem biztos, hogy így kellett volna cserélnem, de az első félidőt látva, ahol lassúak voltunk, nem volt bennünk átütőerő, a támadószekciónk veszélytelen volt, hozzáteszem az ellenfél sem akart nagyon támadni, bele kellett nyúlnom. Felélénkült a támadójátékunk, de amíg nem találjuk el a kaput, kapussal szemben sem tudunk gólt szerezni nehéz helyzetben leszünk. Az előző évben száz gólt felett szereztünk, most öt meccsen nyolcnál járunk, rúgott gólok nélkül viszont nem lehet meccset nyerni. Ami viszont pozitívum, hogy csak egyet kaptunk. Vannak céljaink, de ezekhez a döntetlennel nem kerülünk közelebb. A felkészülési időszakban minden jól ment, de bajnokikon valami nem úgy működik, ahogy kell, ezúttal pár játékos hozzáállásával, illetve a támadószekciónkkal volt elégedetlen. A kapusunknak viszont megköszönhetjük az egy pontot, hiszen a kilépő támadó lábáról leszedte a labdát az utolsó percekben.

 

Kaposvári Rákóczi FC–FC Nagykanizsa 0–0

Kaposvár, Rákóczi Stadion, 280 néző. V.: Kovács G. P. (Ring K., Burján I.).

Kaposvári Rákóczi FC: Horváth F. – Ekker, Heil, Gál M., Pusztai – Szederkényi, A. Mazzonetto, Horváth B. – Babinszky (N. Mazzonetto, a 67. percben), Hampuk (Kis-Fónai, a 72. percben), Bíró D. (Ötvös, a 89. percben) Vezetőedző: Horváth Rudolf.

FC Nagykanizsa: Kálovits – Kovalovszki, Szanyi (Varga D., a szünetben), Bence Sz., Szabó P. – Godzsajev-Telmán (Pintér D., a 76. percben), Kálmán Sz. (Szilágyi A., a 67. percben) – János N. (Szinay, a 67. percben), Szökrönyös D., Lőrincz – Sági (Kondor, a szünetben). Vezetőedző: Gombos Zsolt.

Kiállítva: Pintér D. (a 85. percben).

Sárga lap: Pusztai (a 70. percben), A. Mazzonetto (a 76. percben), Bíró D. (a 87. percben), illetve Lőrincz (a 43. percben), Godzsejev-Tálmán (a 48. percben), Kálmán Sz. (az 55. percben), Kovalovszki (a 65. percben), Szilágyi A. (a 82. percben).