– A bajnokság felénél a harmadik helyen álltunk, végül a negyedik helyen telelünk, csak öt ponttal elmaradva az éllovas Nagykanizsától. A keret létszámát tekintve talán a maximumot hozta ki a csapatból Székely Tibor, aki, mióta átvette a gárdát, csak háromszor kapott ki.
– A Kaposvár az elmúlt években nem volt a dobogó közelében sem, így az, hogy az őszt a harmadik helyen zártuk, nagy eredmény – mondta Székely Tibor. – A fiúk sokat dolgoztak azért, hogy felkapaszkodjunk idáig. Kiemelném: az érdem nemcsak a játékosoké és az enyém, hanem az egész stábé. Kevesen tudják, ők is sokat tettek ezért a sikerért. Név szerint is szeretném megemlíteni őket: Pap Máté, a másodedzőm, a kapusedző, Gyenes András remek munkát végez, ezt Mikler Dániel kirobbanó formája is igazolja. Az erőnléti edzőnk, Markovics Bence fiatal kora ellenére jól állt bele a munkába, hamar megkedvelték a játékosok. Van egy nagyszerű rehabilitációs részlegünk, melynek vezetője Somlyai Nóra, aki szerintem az ország egyik legjobb szakembere. A keze alá dolgozik az erőnléti edzőnk, illetve gyúrónk, Szabó Miklós is. Mindennek a mozgatórugója a technikai vezetőnk, Takács Róbert. A szertárosunk, Balázs József évek óta a csapat mellett dolgozik, szinte minden hétvégéjét feláldozva. Hallatlan tisztelettel vagyok felé, mert példaértékű, ahogy figyel a játékosokra, de a mosónőnk, Ági is fontos, értékes tagja a stábnak, akárcsak a pályamunkások, akik sokat tesznek annak érdekében, hogy remek körülmények között edzhetünk és játszhatjuk a mérkőzéseket. Kiemelném, hogy szinte mindenki tősgyökeres kaposvári és a felnőtt csapat mellett a tehetségközpontban is dolgozik. A csapat így sikeres, mindenki egyért, egy mindenkiért.

– Sokszor hangsúlyoztad, fejlődési folyamatban van a csapat, ebből adódott az egy-egy váratlanul nagyarányú vereség?
– A legelejétől kezdve hangoztatom, hogy egy fejődési folyamatban vagyunk. Fiatal a társaság, amelytől nem szabad rögtön eredményt elvárni, csak annyit, hogy mérkőzésről-mérkőzésre fejlődjenek. Büszke vagyok a szezonra és a srácokra, mert igenis látható volt a fejlődés. Voltak olyan meccseink, amiket váratlanul megnyertünk, jó focival, de voltak olyanok is, melyeken váratlanul kikaptunk, azonban ezek is mi vagyunk. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ebből is tudtunk tanulni. A Főnix elleni vereséget követően, játszottunk egy ki-ki meccset a Fradi otthonában, az Iváncsa után pedig nyertünk az MTK ellen. Olyan mérkőzéseket tudtak a srácok hozni, amit senki nem várt el tőlük. Ha megfordítjuk, és itthon megverjük a Főnixet, de kikapunk a Fraditól, vagy az MTK-tól, mindenki azt mondja, hogy jó, jó… Ennek a csapatnak mérkőzésről-mérkőzésre kell fejlődnie, levonni a tanulságokat és azokat beépíteni a heti munkába. Ha ez működik, akkor nagyon szép jövő előtt áll, de kell még türelem és a keretet is meg kell erősíteni.

– Többször előfordult, hogy nem számíthattál egy-egy meghatározó játékosokra sérülés miatt, viszont hárman, Ipolyi-Várkonyi Csanád, Rituper Roland és Hampuk Ádám az egész őszt kihagyták keresztszalag-szakadás miatt. Nehéz volt őket pótolni, főleg Hampuk Ádámot, aki az előző idényben termelte a gólokat?
– Tudott volt 18 játékossal és két kapussal vágunk neki a felkészülésnek, elfogadtam, bár kiemeltem, hogy amint van lehetőség, tovább kell növelni a létszámot, célirányosan és posztspecifikusan. Hampuk Ádám az egyik legnagyobb veszteségünk, mindenkit nagyon várunk vissza, de ő nagyon hiányzik a támadósorból. Jól halad a felépülése, akárcsak a többieké. Rengeteget dolgoznak érte, hogy minél előbb visszatérjenek. Reményeim szerint mindhárman a csapattal kezdhetik a téli felkészülést. Kiemelném, csak kontaktsérültjeink vannak, mert az nem védhető ki. Büszke vagyok arra, hogy izomsérültünk nincs, mégpedig azért, mert nagyon odafigyelünk arra, hogy a terhelés és a pihenés aránya megfelelő legyen. Növelni kell a keret létszámát, mert folyamatosan 12-13 emberrel edzünk. Mivel kevesen vagyunk, ezért egy edzésen belül majdnem dupla annyi impulzus éri a játékosokat. Ennél fogva nő a sérülésveszély és könnyebben elfáradnak.

– A csekély létszám miatt nehéz megtalálni a pihenés és a terhelés arányát?
– Nehéz, egy igazi kihívás. Sokat foglalkozom vele, folyamatosan beszélek a témában avatott szakemberekkel, ugyanis nem voltam még ilyen helyzetben, de ez nem ment fel. Próbálok utánajárni olyan csapatnál, melyek már átéltek hasonlót, hogy oldották meg. Nagyon sok a meccsperc is. Nehéz úgy forgatni a csapatot, hogy közben az eredményességre is figyelni kell, hiszen a célunk, hogy minél előrébb végezzünk a tabellán, ezt vállaljuk és mindent meg is teszünk érte. A Majos elleni meccsünkön is érződött, lassabban mennek a dolgok, ez azért volt, mert fejben elfáradt a társaság. Fizikálisan, hozták azokat a mutatókat, amiket szoktak. Hozzáteszem: a játékosok 100 kilométer körül futnak egy-egy meccsen. A már említett Majos ellenin például 101,38 kilométert futottak, ami átlagban tíz kilométer körüli teljesítmény, ráadásul a sprintek száma is rendben volt. Mentek, csinálták, de nem voltak elég frissek fejben. Ez egy igazi nagy hiányossága a Kaposvárnak, hiszen kellenek az eredmények, de sok a játékperc. Van olyan labdarúgó, aki 1600 perc felett játszott, pedig 900 felett hatványozottan figyelni kell, hiszen veszélyessé válik a terhelés. A társaság összesen 1431,6 kilométer tett meg 17 bajnoki meccs alatt, ami azt jelenti, hogy a srácok elfutottak Párizsig. Tavasszal vissza kell futniuk.