Egy, az NB III listavezetője elleni hazai vereséggel fejeződött be a minap a Kaposvári Rákóczi FC II. őszi idénye. A Baja, pályája használhatatlansága miatt kérte a pályaválasztói jog felcserélését, s magabiztosan, végig nagyobb erőt képviselve győzte le 4-0-ra a Rákóczi együttesét. A kaposvári gárda így, „félidőben” 13 lejátszott mérkőzés után, a 7. helyen áll a 14 csapatot számláló Dráva csoportban.

A Pusztai László és Balázs József által edzett „Rákóczi II.” öt alkalommal hagyta el győztesen a zöld gyepet, négyszer ikszelt, s ugyancsak négyszer szenvedett vereséget. 19 pontjukat 25 szerzett és 27 kapott góljukkal gyűjtötték be, azaz mínusz kettő, negatív a gólkülönbség.

Ha a hazai találkozókat vesszük górcső alá, akkor kifejezetten jó teljesítménnyel találkozhatunk#!# a kilenc Kaposváron lejátszott meccsen négyszer nyert a gárda, három alkalommal osztozott ellenfelével a pontokon, s csak két ízben hajolt meg vendége tudása előtt. 15 pontot kasszírozott hazai környezetben az együttes. A gólkülönbség is figyelemreméltó, hiszen 19-15, vagyis + 4-es. A „hazai tabellán” ezekkel a mutatókkal a 3. helyen állnak a zöld-fehérek.

Keservesebb volt a sorsa csapatnak, szakvezetésnek, szurkolónak, amikor idegenbe kellett kirándulnia az alakulatnak#!# egy győztes meccset hozott, egy ikszet, és két zakót pakolt fel a buszra az NB III-as különítmény. A négy megszerzett ponthoz hat rúgott, és tizenkét bekapott gólt számlál vendégként a Rákóczi II. A „vendégjátékok táblázatán” mindössze a 10. hely az együttesé.

A két szakvezetővel, Pusztai Lászlóval és Balázs Józseffel történt beszélgetés, ismét rávilágított arra, mennyire speciális helyzetben van egyébként az NB I-s Rákóczi fiók-, vagy ha úgy tetszik, második csapata.

Említettük ugye a csoportot toronymagasan vezető Baja együttesét#!# színtiszta harmadik osztályú klub, nagy valószínűséggel a célkitűzésük a csoport első helyén végezni, s feljutni a másodosztályba. Ehhez alakították ki a struktúrát, csapatot, szakmai stábot stb.

– Van-e, volt-e célkitűzés, előre megállapított helyezés, amit el kell érni a végére, vagy el kellett érni most, a bajnokság első fele után?– Nincs ilyen, nem volt. A Rákóczi II-nél hármas a fő cél#!# hétről-hétre játéklehetőséget kell biztosítani azoknak az első osztályú labdarúgóknak, akik ilyen-olyan okok miatt éppen nem játszanak az első csapatnál. De, szintén meg kell adni a játéklehetőséget azoknak a fiataloknak, akik „kiöregedtek” a korosztályos együttesből. És, ugyancsak játszatni kell, s nem szabad hagyni, elkallódni azokat a nagyon tehetséges fiatalokat, akikből szintén a jövő NB I-s játékosai válhatnak – szögezte le nagyon határozottan Pusztai László.

A többi NB II-as csapatnál általában kialakult kezdőcsapattal dolgoznak az edzők, vezetőedzők, s csak egy-két ponton változtatnak kényszerűségből, taktikai megfontolásból. A Rákóczi II-nél gyakran az első csapat szereplése határozza meg az összeállítást. A vezetőedzővel, Prukner Lászlóval nagyon jó a két szakember kapcsolata. Prukner figyelemmel kíséri a második garnitúrában szereplők állapotát, kikéri két kollégája véleményét, s kijelöli az ún. visszajátszókat. Nyilván az első csapatba visszakerülni vágyók, meg az ifjabb játékosok is fel szeretnék magukra hívni figyelmet. Mégis, lehet egy ilyen vegyes összetételű gárdát motiválni?

– Ha a játékosok, így a visszajátszók is, megfelelően állnak hozzá, tehát odateszik magukat, akkor ezzel nincs probléma. Saját érdekükben teszik, nem a mi kedvünkért, s ezt jól tudják. Sportemberek, tehát győzni, nyerni akarnak, játszani, futballozni pedig, szeretnek. Nem is ezzel szokott baj lenni. Lehet, hogy fejben nem teljesen tiszta egy-egy NB I-s mérkőzés után a játékos, mert azon éppen nem cserélték be, vagy lehozták idő előtt. Igaz, így nem túlzottan egyszerű csapatot építeni – állította Bazsi, azaz Balázs József.

Az NB III-as szakvezetők általában az utolsó edzésre, vagy magára a mérkőzésre kapják meg a kialakult keretet, s úgy tudnak a játékosokkal dolgozni. Talán, nem haragszanak meg az érintettek, ha kulisszatitkot árul el, e sorok írója. Évek óta, gyakran együtt utazva az első csapattal, többször is tanúja lehettem, miként formálódik a másnapi NB III-as keret egy része. Hiszen szombat esti meccs után, hazafelé tartva éjjel, sérültekkel, gyógyuló, és már éppen hadra fogható, be- és lecserélt játékosokkal, terhelhetőségükkel számolt Prukner és Pusztai. Figyelembe kellett venniük nemegyszer, hogy esetleg az U19-nek fontos, sorsdöntő meccse volt, vagy, hogy éppen érettségire készült néhány ifjú titán. Számolgatniuk kellett, hogy a versenyszabály előírásait nehogy megszegjék, azaz ha X. Y. ennyi időt már pályán töltött a szombati első osztályú meccsen, pályára léphet-e, és mennyi időt játszhat másnap.

– Vagy esetleg még aznap… Diósgyőrből mondjuk, egy kétnapos ottlét után. Végigülni a kispadot, nem játszani, hazabuszozni, netán egy vereség után… Aztán a vasárnapját is feláldozni az NB III-as csapat érdekében. Persze, saját, jól felfogott érdekében „áldozza fel a vasárnapját”. Azért, ezt a legtöbbször sikerül felfogniuk a játékosoknak. Meg, nekünk is sikerül megértetni velük – elmélkedett Balázs József.

– A Rákóczi II. első féléves teljesítményében nem volt egy kicsit sok a 27 bekapott gól?– Nem volt sikeres a csapatvédekezésünk. Mert, nem „csak és kizárólag” a közvetlen védelem tehet a sok gólról. Amíg egy támadójátékot rá lehet építeni a pontrúgásokra, a jól fejelőkre, különösebb gyakorlás nélkül is, addig visszafelé zárni, együtt mozogva levédekezni az ellenfél támadásait, már gyakorlás nélkül nehéz. A gyakran változó összetételű csapattal pedig, nem egyszerű megvalósítani ezeket. Pedig, sok ügyes, tehetséges fiatalunk van a kapuban, meg a közvetlen védelemben is.

– A gólszerzéssel ugyanakkor még elégedett is lehet a szakvezetés, hiszen csak a Baja és az 5. helyen telelő Pogány szerzett többet 27-nél…

– A középpályán is sok ügyes futballistánk van. Gondolok itt azokra, akik már odakerültek az első csapat keretébe, sőt már be is mutatkozhattak az NB I-ben, úgy is, mint a Balázs Beni, a Kulcsár Kornél, és a Bőle Lukács. Voltak rutinos, NB I-s múlttal is rendelkező csatáraink, visszajátszók is, de a Reszli Gabinak is van már pár NB I-s gólja… Vannak ügyes kis játékosaink, olyanok is, akiknek esetleg több idő kell, de oda tud, oda fog érni az első csapat keretébe, ebben biztos vagyok. Úgy, a saját nevelésűek, mint a máshonnan, esetleg külföldről igazoltak, egyaránt.

A tudósítónak feltűnt, hogy egy, a Kaposvári Rákóczi „nagy” csapatához hasonló gonddal is meg kell küzdenie Pusztai és Balázs gárdájának. Az még teljességgel érthető, hogy mindenki az NB I-s együttes fiók alakulatát akarja legyőzni, de gyakran nem mindig a legtisztább keretek között teszik ezt az ellenfelek… Prukner László többször is kijelentette, hogy ezek miatt nem szívesen köt le Somogy megyei, vagy alsóbb osztályú edző-, esetleg előkészületi mérkőzéseket, s játszik inkább csapatával, külföldi ellenfelekkel…

– Érzékeljük, mi is. Gyakran ütnek, vágnak minket, sok eszközt bevetnek, s és van, hogy az edzők biztatására. És, tisztelet a kivételnek, nem mindig torolják meg ezeket a játékvezetők. Idegenben a hazai szurkolók gúnyolják, gyalázzák a játékosainkat, főleg az NB I-s futballistáinkat. Nekünk, ez ma már hozzátartozik a mérkőzéseinkhez. Felvesszük persze a kesztyűt, és természetesen nem várjuk el a játékosainktól a hasonló durvaságokat. Igaz, mi sokkal hamarabb kapunk sárgát, mint az ellenfeleink, hasonló szabálytalanságokért – válaszolta a végén Balázs József.

 

 

A Kaposvári Rákóczi II. NB III-ban pályára lépett játékosai#!#
(A vastag betűvel jelöltek már játszottak az NB I-ben. Az aláhúzottak az U19-es csapat tagjai is.)

Kapusok#!# Ferenczi István, Horváth László, Horváth Tamás, Szűcs Tamás, Tarczy Pál

Hátvédek#!# Bogdán Gábor, Ferencz Márton, Graszl Károly, Kerekes István, Kuczkó Márk, Major Ádám, Páger Balázs, Pintér László, Szolomájer Miklós, Vadas Zalán

Középpályások#!# Balázs Benjámin, Bodrogi Zsolt, Bőle Lukács, Iván Dániel, José Pereira Junior, Keresztes Ferenc, Kovácsevics Róbert, Kulcsár Kornél, Slobodan Markovic, Mészáros László, Pfeiffer Bence

Csatárok#!# Czonev Márk, Farkas Krisztián, Igor Lambulic, Jovánczai Zoltán, Németh József, Pántics Szabolcs, Reszli Gábor, Szepessy Róbert, Tabi Tibor

 

Csorba András