Elhunyt Ágfalvi Mihály
Újra gyászol a Rákóczi család: elhunyt együttesünk egyik legendája, Ágfalvi Mihály.
Életének 74. évében elhunyt csapatunk egyik legendája, Ágfalvi Mihály, aki még 1962-ben szülővárosában, Baján került közelebbi kapcsolatba a labdarúgással, majd 1968-ban Pécsre igazolt. Egy évvel később vonult be katonának a Honvéd Táncsics SE-hez, s miután komoly fantáziát láttak benne, így szerződtette a Rákóczi. 1971-ben, 23 évesen került együttesünkhöz, amely még csak a harmadik ligában szerepelt, de aztán Mathesz Imre vezetésével meg sem álltunk az élvonalig. Több mint félszáz meccsen szerepelt a Rákóczi NB I.-es csapatában a mindig nagy szívvel és elánnal játszó söprögető, aki 1976-ban az NB I.-es rangsorban (203 játékost osztályoztak) az előkelő 12. helyen zárt, az ősszel pedig – csapattársával, a kapus Buús Györggyel – holtversenyben vezette is. 1977 októberében Dunaújvárosban játszottunk bajnokit, ahol újra megsérült a térde, így aztán már 29 éves korában visszavonult az aktív játéktól.
Márton József, a Rákóczi első NB I.-es csapatának kapitánya így emlékszik vissza az egykori csapattársról:
– Egy nagyszerű csapattárs és egy nagyon jó ember ment el közülünk. Az akkori csapatunkban nagy volt a kohézió, ami előre vitt bennünket és ennek egy fontos láncszeme volt Misike, mert mi csak így hívtuk, hiába volt oly termetes. Kedveltük, szerettük egy nagyon szimpatikus fiatalembert ismertünk meg a személyben, amikor a hetvenes évek elején Kaposvárra igazolt. Bár ő most elment, de az emlékek megmaradnak és tartják bennünk az iránta való tiszteletet a továbbiakban is. Nem is tudom, hogy melyiket emeljem ki, oly sok van: 1969-ben kerültem Kaposvárra, két évvel korábban, mint Misike. Akkoriban elég sok játékost igazolt a Rákóczi, hiszen komoly tervei voltak a városnak. Mathesz Imre gatyába rázta a társaságot, kiegyenesedett a csapat és elindult a menetelés, amiről Jutasi Róbertnek, a Somogyi Néplap akkori tudósítójának így fogalmaztam: annyira féltünk, hogy kiesünk, a harmadosztályból, hogy felkerültünk a másodosztályba, az akkori NB I./B-be. Ebből a menetelésből egy meccset emelnék ki, amikor egyszerre éltük meg a korábbi kiesés hangulatát, illetve a felkerülés mámorát. Mindez Oroszlányban történt, ahol egy-nullára kikaptunk, pedig a döntetlen is elég lett volna számunkra a feljutáshoz. Az öltözőbeli hangulatról nem kívánok beszélni, de egyszer csak belépett Jezeri Viktor, az akkori technikai vezető és közölte: a rivális Volán kikapott Dunaújvárosban, így felkerültünk az NB I.-be! Pillanatok alatt a mennyországba kerültünk, s ennek a feljutásnak igen meghatározó szereplője volt Ágfalvi Misi, akinek velem együtt sok mindent adott Kaposvár és a labdarúgás. Misike a csapaton belül meghatározó szerepet töltött be, felépítéséből adódóan kitűnő védő, az akkori szóval élve söprögető volt. Hihetetlen gyorsan futott, remekül fejelt, a pontrúgásoknál a védelem vezére volt. Volt szerencsém sok mérkőzésen előtte játszani, így közvetlen közelről láttam és hallottam, ahogy irányította a védelmet. Különösen nagy élményként említhetem a Vasas elleni, első NB I.-es bajnokit, a nézőszám, a hangulat és nem utolsó sorban a győzelem miatt. Mi akkor csak hírből ismertük az első osztályt, hatalmas szó volt, hogy itt szerepelhettünk, ráadásul 22.000 ember jött ki az első, Vasas elleni meccsünkre. Hihetetlen hangulat uralkodott a lelátón és a pályán is, ahol Misi nagyszerűen játszott, neki is köszönhető, hogy nem kaptunk gólt a válogatottakkal felálló, Illovszky Rudolf fémjelezte angyalföldiektől. Sőt, azon a meccsen egyszer betört a tizenhatoson belülre és majdnem gólt szerzett, amivel felette volna a koronát a teljesítményére. Az egész pályafutása alatt nagy alázattal szolgálta a labdarúgást, mindig bántotta egy sikertelenség, egy bekapott gól. Misike megérdemli, hogy szépen megemlékezzünk róla, mivel egy meghatározó tagja volt a Rákóczi történelmének.
Újra válogatott meghívót kapott Heil Máté
Ismét meghívót kapott Szélesi Zoltán szövetségi edzőtől csapatunk fiatal belső védője, Heil Máté.
Meghívót kapott a magyar U19-es válogatott összetartására Heil Máté. Csapatunk fiatal, saját nevelésű belső védője vasárnap majd Izraelbe utazik a nemzeti csapattal, ahol két mérkőzést vívnak a mieink a helyiek hasonló korosztályú válogatottja ellen.
Felvettük a verseny a Varasddal
Remek iramú és sok szempontból hasznos edzőmérkőzést vívott csapatunk a horvát NK Varazdin ellen.
A héten a második, sorozatban pedig a hatodik előkészületi mérkőzésére készült csapatunk szombaton, amely az eredeti tervekkel ellentétben nem Dunaújvárosba utazott, hanem hazai környezetben, a Puskin utcai edzőközpontban találkozott az NK Varazdin csapatában, melyben sok olyan játékos kapott lehetőséget, akik a horvát első osztályban edzőnek. Ez meg is látszott az iramon, amely sokkal nagyobb volt egy átlagos NB III.-as bajnokihoz képest, de játékosaink remekül alkalmazkodtak ehhez. Sőt, az első lehetőség is előttünk adódott, azonban Böndi Ádám éles szögből leadott közeli lövését még védte Marino Bulat kapus. A következő lövést viszont már nem tudta hárítani a horvát hálóőr, így az első negyed óra végén Horváth Balázs távoli, lapos átlövésével megszereztük az előnyt (1–0). Ez sajnos nem tartott sokáig, ugyanis a vendégek nagyobb iramra váltottak, aminek következtében előbb Luka Skaricic került helyzetbe, akiknek közeli lövését még lábbal védte Ipacs Péter. Pár perc múlva azonban már ő is tehetetlen volt, ugyanis Skaricic beadását Marko Stolnik bevetődve, öt méterről fejelte a kapu közepébe (1–1). A labdát bár többet birtokolták a varasdiak, de játékosaink bátran és helyenként igen tetszetősen futballozva felvették a versenyt a jó erőkből álló ellenféllel.
A fordulást követő öt percben akár újra átvehettük volna a vezetést, hiszen erre megvoltak a lehetőségek, de Kálmán Szilárd közelről az oldalhálóba belsőzött, majd Zólyomi Dávid bal alsóba tartó, kissé jobbról leadott lövését védte Marino Bulat. A folytatásban viszont már a mi kapunk forgott többet veszélyben, a horvátok számos nagy helyzetet kidolgoztak, majd egy órányi játékot követően átvették a vezetést, miután Leon Belcar tizenhat méterről belsőzött a bal alsó sarokba (1–2). A hajrára is jó iramú maradt a mérkőzés, melynek utolsó perceiben mind a két fél előtt adódtak lehetőségek a gólszerzésre, azonban az eredmény már nem változott.
Horváth Rudolf: – Jó színvonalú, kemény párharcokkal fűszerezett edzőmérkőzést játszottunk a horvátokkal, akiknél több első osztályú labdarúgó is pályára lépett. Az ellenfél játékgyorsaságban előttünk jár, de minden tekintettben kiegyenlített mérkőzés volt, felvettük velük a versenyt, helyenként játékban is, sőt, talán nekünk volt több helyzetünk a mérkőzésen. Azt meg kell tanulnunk, hogy lehet egy-nullás előnyről megnyerni egy meccset, ugyanis ez döntő lesz majd a bajnokságban.
Kaposvári Rákóczi FC–NK Varazdin 1–2 (1–1)
Kaposvár, Puskin utcai edzőközpont, 100 néző. V.: Böröczi.
Kaposvári Rákóczi FC: Ipacs (Mikler, a 61. percben) – Zólyomi, Gál (Heil, az 57. percben), Harsányi, Böndi – Ekker (Borbély, a 76. percben), Horváth B. (Szederkémnyi, a 83. percben), Kocsis B. (Pintér M., a 83. percben), Kálmán Sz. (Bíró D., az 57. percben) – Pintér N., Hampuk (Mayer Máté, az 57. percben). Vezetőedző: Horváth Rudolf.
NK Varasdin: Bulat (Mamic, a 83. percben) – Skaricic, Stolnik, Ba (Ocvirek, a 73. percben) , Urata (Tezak, a 73. percben) – Lusavec – Saramic (Gibanjek, a 83. percben), Pereira, Belcar (Lukman, a 83. percben), Banovec (Vuk, a szünetben) – Domjamic. Vezetőedző: Marko Kovacevic.
Gólszerzők: Horváth B. (a 16. percben), Stolnik (a 19. percben), Belcar (a 67. percben).
Elhunyt Boros Gyula
Ismét gyászol a Rákóczi család, elhunyt Boros Gyula a hetvenes évek egyik legtehetségesebb kaposvári futballistája.
Pályafutását a Rákóczi ifjúsági csapatában kezdte, s csakhamar kiemelkedett társai közül. Volt idő, amikor a szakemberek egybehangzóan megegyeztek abban: nem kell gondolkodni azon, hogy majd egyszer ki örökli Nagy Lajos visszavonulása után a csapatkapitányi karszalagot. Boros Gyula ugyanis nagy játékszervező volt, nemcsak átlátta a kialakult helyzeteket, hanem váratlan húzásaival csapattársait is nagyobb teljesítményekre tudta serkenteni. Így csakhamar közönségkedvenccé vált.
Az akkor nagy feladatokra készülő Rákóczi felnőtt csapatának új edzője, Mathesz Imre is meglátta benne a lehetőséget. Behívta a bővebb keretbe, ahol nagy reménységként tartották számon. A balszerencse azonban közbe szólt. Sorkatonai szolgálata alatt a kapolyi honvédcsapatban olyan súlyos sérülést szenvedett, amelyet követően hosszú lábadozás után léphetett újra pályára. Eljutott Szekszárdra, az NB II-es csapathoz, de korábbi formáját már nem tudta túlszárnyalni. Pedig minden porcikájában futballista volt, kiugró tehetsége mellett is mindenkor szerény és alázatos maradt.
A pályán mindig tudta, mi történik, és azonnal megtalálta a legjobb megoldásokat. A civil életben ez már sokkal nehezebben ment neki. Ám az a nemzedék, amelynek futballt szerető tagjai még a pályán láthatták csapattársként, szurkolóként, most lesújtva olvassák a haláláról szóló szomorú hírt.
Márton József, Boros Gyula az egykori csapattárs és tanára így emlékszik a játékosról:
– Nagyon mély fájdalommal vettem tudomásul, hogy Boros Gyula is elment az élők sorából. Tehetséges labdarúgó volt, egy nagyon rendes ember, aki nemcsak csapattársam, hanem tanítványom is volt az 503-as iskolában. Tisztességes, becsületes, alázatos labdarúgót, embert ismertem meg a személyében, nyugodjék békében!
A Dunaújváros helyett a Varasddal találkozunk
Változás történt a felkészülési programban: szombaton 13 órakor a horvát NK Varasdin csapatát fogadjuk a Puskin utcai sportközpontban.
Kisebb változás történt az NB III. Nyugati csoportjának tavaszi szezonjára készülő együttesünk programjában, ugyanis a szintén harmadik ligás, de a Közép csoportban szereplő Dunaújváros lemondta a szombati felkészülési mérkőzést. Technikai vezetőnknek, Takács Róbertnek így új ellenfél után kellett néznie. A feladatot gyorsan megoldotta, hiszen szombaton 13 órakor a horvát NK Varasdin vegyes csapatával találkozunk majd.
A felkészülési mérkőzésnek a Puskin utcai edzőközpont ad majd otthont, a belépés ingyenes.
