Nem sok idő jut a karácsonyi pihenésre

December elején véget ért az őszi szezon csapatunk számára is, azonban sok idő nincs a pihenésre, mivel január elején már kezdődik a felkészülés. A kettő közti időszakról játékosunkat, Zólyomi Dávidot és vezetőedzőnket, Horváth Rudolfot kérdeztük.

– Nincs sok lehetőség a pihenésre egy ilyen őszi szezon után – fogalmazott Horváth Rudolf, csapatunk vezetőedzője. – Természetesen kell egy pár nap a fizikai fáradalmak miatt, de kaptak egyéni feladatokat a játékosoknak, akiknél az is fontos, hogyan táplálkoznak majd, de ebben is kaptak segítséget. Orvosi felméréssekkel kezdjük majd a következő évet. Úgy gondolom, hogy az NB III.-as mezőnyt úgy tudjuk csak átlépni, ha mindenben megelőzzük az ellenfeleket: felkészülésben, életmódban, tudatosságban. Akik kevesebb játéklehetőséget kaptak december tizenhatodikáig az U19-es csapattal edzettek, a többiek pedig otthon. Január harmadikán kezdünk, rögtön az első hét végén a Péccsel játszunk edzőmérkőzést. A kondíciókkal elégedett vagyok, így inkább játékalapú lesz az edzésmunka, a fiataloknak sok egyéni fejlesztéssel. Ezek mellett a csapatjáték fejélesztés is főszerepet kap, hogy minőségben előre tudjunk lépni. A játékosok a kiadott feladatoknak köszönhetően decemberben megszerzik azokat az alapokat, amikkel nem kell foglalkoznunk januárban. Az első bajnoki mérkőzésre már csúcsformába szeretnénk kerülni, elkapni a fonalat és végigvinni egy olyan tavaszt, melyre lehet építeni. Ősszel közelítettünk az élbolyhoz játékban és felkészültségben, de idő kell, hogy előbb utolérjük, majd lehagyjuk őket. Tavasszal biztos, hogy újra előre tudunk lépni, így nyáron meg kell tenni az utolsó lépéseket a feljutás érdekében.

– A szezonnak bár vége, de ugyanúgy folytatnunk kell a munkát – tette hozzá Zólyomi Dávid. – Vannak, akik pihenőt kaptak, de akik kevesebbet játszottak, azok folytatják az edzéseket. A pihenőidőre a szakmai stáb összeállította már a programot, aminek köszönhetően olyan állapotban fogunk visszatérni, hogy a fizikumunkkal nem lehet probléma. Szeretnénk úgy nekivágni a tavasznak, hogy pozitívan induljon, mert ősszel kialakult a játékunk, de az eredmény nem mindig jött ki. Egy jó kezdés megalapozhatja az egész tavaszt.

Dávidot az őszi szezonban nyújtott teljesítményéről is faggattuk, melyben 18 mérkőzésen kapott lehetőséget, s a PVSK ellen fontos gólt szerzett a Magyar Kupában.

– A saját és a csapat teljesítményét is hullámzónak mondanám – folytatta Zólyomi Dávid. – Voltak kiugró mérkőzések, amikor a kupában sikerült továbbjuttatnom a csapatot, de ugyanúgy voltak gyengébb meccsek. Próbáltam élni a lehetőséggel, bár a szezont nem jól kezdtem, de a jövőt nézve azon leszek, hogy a jobb teljesítményt tartsam meg.

Főszerepben a fiatalok

Az őszi szezonban tizennégy olyan labdarúgó kapott bizalmat a szakmai stábtól, akik korábban a kaposvári utánpótlásban is pályára léptek. Vezetőedzőnket, Horváth Rudolfot a fiatalok helyzetékről, illetve a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia és a felnőtt csapat kapcsolatáról kérdeztük.

Megfiatalított kerettel vágtunk neki az NB III. Nyugati csoportjának őszi szezonjának, hiszen kicsivel több, mint 22 év volt a keret átlagéletkora. Sok, Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiáról kikerülő játékosnak szavazott bizalmat vezetőedzőnk, Horváth Rudolf, aki nemcsak a fiatal szabályt tartotta szem előtt, hanem azt is, hogy fejlődjenek a játékosok.

– Az akadémia rendszer elindulás óta nehéz felvenni a versenyt az utánpótlásnevelésben a kiemelt akadémiákkal, láthatóan sokkal nagyobb keretek között dolgoznak, így nekünk a napi munkára kell hagyatkoznunk – kezdte Horváth Rudolf. – Sok tekintetben egy tehetségközpont, mint a Bene Akadémia nem veheti fel a versenyt egy kiemelt akadémiával. Ennek ellenére rengeteg saját nevelésű játékost szerepeltetünk, olyanokat is, akik tapasztalatlanok voltak. Nekünk nem egy játékost kell beépíteni egy jó csapatban, hanem egy alakuló csapatba kell három-négy saját nevelésű fiatalt. A harmadosztályban nehéz játszani, sok a párharc, kevés a játék, talán csak az ETO és a III. kerületi TVE épít futballra, a többiek inkább a párharcokra. A fiatalok így egyből mélyvízbe kerülnek, valaki megállja a helyét, valakinek több idő kell. Kialakult egy jó kapcsolat az U19-es csapattal, amely Horváth Miklós irányításával szinte ugyanazt a munkát végzi, mint a felnőtt együttes. Az utánpótlásban is elvárjuk azt a szakmai munkát, amivel érvényesülni tudnak majd az első csapatnál. Ennek ellenére az első év vízválasztó, van, aki lemorzsolódik, de van, aki berobban. Szerencsére nálunk utóbbiból volt több. Elindítottunk egy junior programot, csütörtök délelőtt a felnőtt csapat együtt készül az utánpótlásból olyanokkal, akik a teljesítményük alapján megérdemlik ezt a lehetőséget. Tudjuk, nehéz beépülni a felnőtt csapatba, ehhez az úthoz idő kell, mi viszont elindultunk rajta. Időt kell hagyni a fiataloknak, de azt is tudjuk, hogy ebből kevés van, mert Kaposváron eredmény kell, hiszen nem a harmadosztály az elvárt. Azt viszont még nem lehet elvárni, hogy minőségben a többi csapat fölé kerüljünk. Főként tengelyben vannak olyan saját nevelésű játékosaink, akik tudnak segíteni és képesnek érzem őket az osztályváltásra. Tervezéssel, céltudatosan, a hibáikat elfogadva egy közös szakmai munkával lehet rájuk számítani. Szerencsére nagyon jó a kapcsolat az akadémia és a felnőtt csapat között, így már tudjuk, hogy ki azok, akik majd a segítségünkre lehetnek.

Az őszi szezon folyamán 23 labdarúgó lépett pályára csapatunk mezében, közülük tizennégyen nevelkedtek valamikor a kaposvári utánpótlásban. A keret átlagéletkora 22,3 év, ami igen fiatalnak mondható. A mögöttünk hagyott húsz mérkőzés során kilenc húsz év alatti játékos kapott lehetőséget. A fiatalok közül legtöbb időt, pontosan 1447 percet a 17 éves Horváth Balázs töltötte a pályán a bajnokságban. Őt két belső védő követi. A 19 éves Harsányi Dániel 990 perccel, majd az U19-es válogatottban is bemutatkozó 18 esztendős Heil Máté 902 perccel.

Mátyás Richárd nyerte tippjátékunkat

A FIFA labdarúgó világbajnokság döntőjét követően összesítettük a tippjátékra érkezett válaszokat.

Játékunkon résztvevők közül ketten is, Mátyás Richárd és Teleki László is eltalálta, hogy Argentína győzelmével zárul a világbajnokság, míg a második helyen Franciaország végez majd. Mivel Richárd két nappal előbb adta le tippjét, így őt illetve a főnyeremény, ami nem más, mint egy kétszemélyes vacsorameghívás 20.000 Ft értékben a Hotel Dorottya jóvoltából, valamit két bérlet a tavaszi szezonra.
A második helyen Teleki László végzett. Nyereménye: egy kétszemélyes vacsora a Kapos Hotel jóvoltából, illetve 2 db bérlet a tavaszi szezonra.
A harmadik helyet Böjte Patrik szerezte meg, aki a leghamarabb tippelte meg, hogy Argentína nyeri majd a 22. FIFA labdarúgó világbajnokságot. Nyereménye: 1 db bérlet a tavaszi szezonra. Érdekesség, hogy a harmadik helyre egyik tippelő sem tette a végül bronzérmet szerző Horvátországot.

A nyerteseknek gratulálunk! A tavaszi szezonra szóló bérletüket az első hazai mérkőzés előtt vehetik át. A Hotel Dorottya, illetve a Kapos Hotel felajánlását pedig az éttermekben.

Ajándékokat vittünk, jókívánságokat hoztunk

Már hagyomány egyesületünknél, hogy decemberben jótékonysági akcióba lendülünk, ezúttal a kaposvári Kinizsi Lakótelepi Tagiskola diákjainak karácsonyát próbáltuk szebbé varázsolni.

Péntek délelőtt a meccsszerelés helyett szépen becsomagolt ajándékok sorakoztak klubunk kisbuszában, amely a kaposvári Kinizsi Lakótelepi Tagiskola felé vette az irányt. Az oktatási intézményben csillogó szemű diákok fogadták három játékosunkat, Mayer Milánt, Heil Mátét és Horváth Balázst, valamint technikai vezetőnket, Takács Róbertet.

– Az alsó tagozatos gyermekek között osztjuk majd szét az ajándékokat – tudtuk meg Nagyné Szabó Ildikótól, a Kinizsi Lakótelepi Tagiskola intézményvezető-helyettesétől. – Olyanok kapják, akiknek a családja biztosan örülni fog, így biztosan jó helyre kerülnek a felajánlások.

– Az adventi időszakban fogtak gyűjtésbe a játékosok, azzal az elhatározással, hogy örömet okozzanak azoknak a gyerekeknek, akiknek nem, vagy csak kevés ajándék jut a karácsonyfa alá – tette hozzá Takács Róbert.

A Kinizsi iskola falai közé ismerősként lépett be Mayer Milán. Támadója ugyanis itt töltötte általános iskolás éveit. Bár ezúttal nem iskolatáskával, hanem csomagokkal megpakolva érkezett, de nem hagyta ki, hogy felkeresse régi osztályának tablóját.

– Különösen nagy öröm volt számomra, hogy a Kinizsi iskola diákjainak adhattuk át az ajándékokat, ezért is, mert már elég régen, öt-ha évvel ezelőtt jártam itt utoljára – fogalmazott Mayer Milán. A csatár hozzátette: örül, hogy csapattársaival közösen segíteni tudtak abban, hogy szebb legyen az ünnepe néhány gyermeknek, hiszen kiemelten fontos, hogy figyeljünk egymásra, főként az ünnepek közeledtével.

A Kinizsi iskola vezetőségének ezúton is köszönjük, hogy fogadtak bennünket. Az intézmény valamennyi dolgozójának és tanulójának áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Felemás őszt zártunk

A nyolcadik helyen tölti a téli szünetet az NB III. Nyugati csoportjában szereplő csapatunk. A szezon őszi feléről vezetőedzőnk, Horváth Rudolf beszélt klubunk szezonzáró sajtótájékoztatóján.

Három vereséggel kezdtük az őszi szezont, amiből a harmadik, Teskánd elleni, hazai fiaskó igen fájó volt.

– Nehéz kezdés volt – kezdte értékelőjét Horváth Rudolf, csapatunk vezetőedzője. – Ezeken a meccseken mértük fel a viszonyokat: NB III. mezőnyét, illetve a saját játékerőnket. Az előző évi tizedik helyezett csapatból nyolc játékos távozott, ebből négyen harminc meccs felett játszottak, a tengely szinte teljes egészében elment. Helyükre fiatalok érkeztek, főként a saját utánpótlásunkból, illetve mellettük Kocsis Barnabás és Mikler Dániel. Egy új, megfiatalított, kevésbe tapasztalt kerettel vágtunk neki az szezonnak. A sorsolás nem kedvezett, két rangadóval kezdtünk, melyek megviselték a csapatot a Teskánd elleni mérkőzés előtt, melyen mindenki három pontra számított. Ekkor volt egy olyan holtpont, amely során meg kellett hoznunk bizonyos döntéseket. Levontunk következtetéseket és ezekkel felvértezve indultunk tovább. A csapat kimerült volt a bajnokság kezdetekor, mert csak négy hét állt rendelkezésre ahhoz, hogy elvégezzük a közös felkészülést. Rengeteg edzés és edzőmérkőzés volt a programban, a játékosok nem voltak hozzászokva ehhez a terheléshez. Az edzések főleg kondicionális alapúak voltak, az ősz folyamán tértünk át a játékalapúakra. Emiatt rövidtávon veszteségeket szenvedtünk, főként az első három mérkőzésen éreztem, hogy fáradt a csapat.

Ezt követően Érden egy bravúros győzelemmel folytattuk a bajnokságot, amit zsinórban újabb három győzelem követett.

– Az Érdi mérkőzésen látszódott, hogy kezd összerázódni a csapat, illetve a negyedik fordulóban már illett is megszerezni az első pontokat – mondta Horváth Rudolf. – Jó teljesítményt nyújtottunk és ezáltal kaptunk egy lendületet. A szerda-vasárnap ritmus is ízlett a csapatnak, mindenki játéklehetőséghez jutott. A heti két meccshez a keret is adott volt, melybe sok fiatal játékost építettünk be. Ebből a sorozatból jól jöttünk, lehetőségünk is adódott a mezőny első harmadába kerülni, de egy ki-ki mérkőzésen, a jó játékunk ellenére sem tudtunk pontot szerezni a Videoton II. ellen, így megint kezdhettünk mindent elölről.

A székesfehérvári vereséget követően jött egy újabb fájó hazai zakó a Komárom ellen, majd a szezon vége felé a Kelen ellen is pontokat veszítettünk. Hiányoznak ezek az elvesztegetett pontok?

– A Komárom elleni bajnokit megelőzte a ZTE elleni kupamérkőzés – tette hozzá Horváth Rudolf. – A zalaiak ellen, a vereség, illetve a rengeteg hiányzó ellenére jól nézett ki a csapat. Itt jegyezném meg, hogy az ősz folyamán mindig volt öt-hat sérültünk, ami a napi edzésmunkának és terhelésnek tudható be, amihez nem voltak hozzászokva a játékosok. Az NB I.-es ZTE ellen helyt álltak a fiatalok, úgy láttam, jó úton haladunk, erre jött a Komárom elleni, nagyon fájó vereség. A pálya hiába billent fel, pontot és önbizalmat nem tudtunk szerezni, pedig utóbbira nagy szüksége lett volna néhány játékosnak. Hazai pályán mentek el mérkőzések, de ennek nincs szakmai oka, hiszen ugyanúgy készültünk fel az összes találkozóra, soha nem választottuk külön a hazai, illetve az idegenbeli meccseket. Annyi, hogy a hazai pályán a játékosok kicsit görcsösebbek, jobban akarnak nyerni, főleg, ha egymás után veszítünk pontokat. A Kelen elleni mérkőzést különválasztanám, mert ott végig irányítottunk, jó volt a passzjátékunk, mindkét félidőben domináltunk, de két jól eltalált lövéssel elvittek egy pontot pedig az volt a legjobb hazai teljesítményünk. Talán jobb így pontokat veszíteni, mint olyan játékkal, mint amilyent a Teskánd, a Komárom, vagy akár a Balatonfüred ellen mutattunk. Tavasszal hazai pályán kezdünk, a Veszprém ellen, ahol szeretnénk elkezdni egy remek hazai sorozatot.

Idegenben viszont remekül ment, zsinórban tizenhárom pont gyűjtöttünk Kaposvártól távol. Ez a remek sorozat csak az utolsó, nagykanizsai bajnokin szakadt meg.

– Hazai pályán, főleg a Teskánd elleni vereség után görcsösebben játszunk, sok ki nem kényszerített hibát vétettünk, idegenben viszont sokkal tudatosabbak voltunk, nem volt akkora nyomás, és, ha kell, kivártunk az utolsó pillanatig, lásd a Puskás II. ellen – folytatta vezetőedzőnk. – Az lett a profilunk, hogy idegenből hozunk pontokat. Az utolsó meccsen ez megszakadt, de jól játszottunk, igaz olyan sáros talajon óriási teljesítményt volt futballozni mindkét csapat részéről. Ebben a meccsben is bent volt a pontszerzésünk, főleg egy-egy után éreztem, hogy nekünk áll a mérkőzés. Idegeben egy kicsit nyugodtabban tudunk játszani, a győzelmek miatt az volt és van bent a fejeben, hogy meg tudjuk csinálni, míg otthon többször is belerohantunk a késbe. Az első tavaszi mérkőzésünk egy rangadó lesz, ahol nyugodtan kell  felmennünk a pályára, hiszen kilencven percünk van megnyerni a meccset. A görcsösséget viszont el kell felejteni.

Az ősz folyamán több felállásban is futballozott a csapat. Kerested a legjobb játékrendszert?

– Kényszerűségből folyamatosan változtatni kellett, hiszen sokan bajlódtak izomsérüléssel – mondta vezetőedzőnk. – Novemberre viszont ez teljesen eltűnt, köszönhetően az edzésmunkának. Vannak olyan posztok, ahol több játékossal rendelkezünk, így tudunk három védővel is játszani, ami hagyomány a Rákóczinál. Vannak olyan profilú játékosok, akikben hiányt szenvedünk, emiatt is meg kellett gondolni, hogy milyen felállásban játszunk. Úgy gondolom, már kialakult az a játékrendszer, amiben a legeredményesebbek vagyunk. Ha télen is jól tudunk igazolni, akkor nem kell ilyen drasztikusan, mérkőzés-mérkőzésre változtatni. Ősszel sokat kellett sakkozni, főként egy-egy hazai vereség után, hiszen mindig visszaestünk, amikor az élbolyhoz tudtunk volna csatlakozni. Most lesz hat hetünk felkészülni, már kialakult a mag és a játékrendszer, de kell találunk olyan játékosokat, akik tudnak segíteni tavasszal. Egy-egy kocka helyrerakásával kezd kialakulni egy olyan a csapat, amelyik átléphet majd ezen a mezőnyön.