Először kaptunk ki a felkészülés során

Elszenvedte első vereségét a felkészülési időszakban csapatunk, amely három góllal kapott ki a másodosztályra készülő Kozármisleny ellen.

Egy győzelem, majd két döntetlen után először maradt alul a nyári felkészülési sorozatban csapatunk. A mérkőzés eleinte még kiegyenlített volt, majd fokozatosan átvette az irányítást a magasabb osztályban szereplő Kozármisleny. Az első ivószünet után, a harmincadik perc tájékán aztán góllá érett a mezőnyfölényük. Egy végsőkig kijátszott helyzet után a komoly élvonalbeli múlttal rendelkező Bartha László remek labdát kapott, s tulajdonképpen csak annyi dolga maradt, hogy a kapuba továbbítsa azt. A folytatásban is inkább a vendég kozármislenyiek alakítottak ki helyzeteket, ám a legnagyobbakat is elpuskázták. Aztán két perccel az első félidő zárása előtt ismét Bartha Lászlót ugratták ki, aki most sem hibázott.

A folytatásban tovább növelhette volna előnyét a baranyai alakulat, ám a második játékrészre becserélt, korábban csapatunkat is erősítő Hampuk Ádám büntetőjét magabiztosan hárította a próbajátékon lévő Mikler Dániel kapus. A hálóőr neve amúgy ismerősen csenghet: Dániel ugyanis a Mol-Pick Szeged magyar válogatott kapusának, Mikler Rolandnak a testvére. Már-már mindenki elkönyvelte magában a kétgólos vendégsikert, amikor a mérkőzés vége előtt nem sokkal Hampuk Ádám fejelt a hálóba.

Horváth Rudolf: – A héten két kőkemény meccset játszottunk, előbb a Dunaújváros, most pedig a Kozármisleny ellen. Az egész mérkőzés alatt nagy nyomás alatt tartott bennünket a Kozármisleny. Mi is szeretnénk majd erre a szintre eljutni. Van még két hét a bajnoki rajtig, szemmel láthatóan frissülnünk kell. Az ilyen minőségű csapatok ellen jönnek ki a hibák, ezeket szeretnénk a hátralévő időben kijavítani.

Tóth László: – Kezdünk a végére fordulni, túl vagyunk a felkészülés nehezén, de sok munka vár még ránk. Nem vagyok teljes mértékben elégedett a befejezésekkel, sok hiba csúszott ebbe. Ha reálisan nézzük nagyobb különbség volt a két csapat között. Az előrefele történő védekezésünkben voltak hibák, ezeket igyekszünk kijavítani.

Kaposvári Rákóczi FC–HR-Rent Kozármisleny 0–3 (0–2)

Kaposvár, Rákóczi Stadion, 100 néző.

Kaposvári Rákóczi FC: Ipacs (Mikler D., a szünetben) – Borbély Á. (Zólyomi, a szünetben), Kocsis B., Harsányi D., Böndi (Kovács L., a 73. percben) – Ekker (Heil, a szünetben), Zvara (Pintér M., a 63. percben), Horváth B. (Országh B., az 55. percben), Kálmán Sz. (Grabarics, a szünetben) – Bíró D., Pintér N. Vezetőedző: Horváth Rudolf.

HR-Rent Kozármisleny: Varasdi (Budzsáklia, az 59. percben) – Horváth D. (Guth, a szünetben), Gajág (Füredi, az 59. percben), Turi (Berdó, az 59. percben) – Kosznovszky (Beke P., az 59. percben), Nagy E. (Kirchner, az 59. percben), Kulcsár K. (Bognár D., az 59. percben), Bartha (Szabó D., az 59. percben), Vajda R. (Osei, az 59. percben) – Vogyicska B. (Tóth Z., a szünetben), Puska P. (Hampuk, a szünetben). Vezetőedző: Tóth László.

Gólszerzők: Bartha (a 29. percben és a 43. percben), Hampuk (a 86. percben).

Szombati matiné a Kozármisleny ellen

Szombaton 10.30 órakor a másodosztályba feljutó HR-Rent Kozármisleny ellen lép majd pályára csapatunk előkészületi mérkőzésen a Rákóczi Stadionban.

Remek ellenfél ellen készülhet a harmadosztály Nyugati csoportjára együttesünk, hiszen az előző szezonban az NB III. Közép csoportját veretlenül megnyerő, s ezzel feljutó HR-Rent Kozármisleny ellen vívja majd negyedik edzőmérkőzését. A találkozó a baranyaiak kérésére szombaton 10.30 órakor kezdődik majd.

A kozármislenyiek folyamatosan építik csapatukat az NB II.-re. A klubot a másodosztályba juttató Aczél Zoltán távozott, helyét Tóth László vette át, akinek munkáját Tomin Milán segíti. Az edzőn kívül több, egykor együttesünket erősítő labdarúgó is kellett ahhoz, hogy a Kozármisleny a következő évadban egy osztállyal feljebb szerepeljen. Hampuk Ádám 23, Kirchner Krisztián 21, Vajda Roland 8 góllal járult hozzá az aranyéremhez, míg Kozics Barnabás néggyel. Utóbbi a korábbi vezetőedzővel, Aczél Zoltánnal együtt a III. Kerületi TVE-hez szerződött. Érkező oldalon volt bőven játékosmozgás, hiszen a rutinos védő, Gál Szabolcs, az NB I.-es tapasztalattal rendelkező Bartha László, illetve a kaposvári Kulcsár Kornél leigazolását is bejelentette a napokban a klub, akárcsak a három fiatal, Guth Ádám, Vogyicska Balázs és Osei Clinton leigazolását.

Klubunk vezetése igyekezett olyan ellenfeleket találni, akik remekül hozzájárulnak ahhoz, hogy alakuló, formálódó csapatunk minél jobban szerepeljen majd az előttünk álló szezonban. Ebben a sorba remekül beleillett a nagy jövő előtt álló fiatalokra építő Paks II., a megerősített Dunaújváros elleni találkozó is, ahogy minden bizonnyal a szombati Kozármisleny elleni is.

Ercsiben kezdjük a MOL Magyar Kupát

Elkészült a MOL Magyar Kupa 1. fordulójának párosítása, a 2022/2023-as kupasorozat első körében az NB III-as és alacsonyabb osztályú egyesületek lépnek pályára.

Gól hiányában is jó meccset vívtunk a Dunaújvárossal

Remek mérkőzést vívott formálódó csapatunk a szintén alakulóban lévő Dunaújvárossal. Az előkészületi találkozó bár nem hozott gólt, de így is kitűnően szolgálta a felek felkészülését.

Két igen nagy élvonalbeli múlttal rendelkező együttes feszült egymásnak szerda délután a Rákóczi Stadionban. Csapatunk ugyanis a harmadik előkészületi mérkőzésen a korábbi NB I.-es bajnok Dunaújváros ellen lépett pályára, amelynél újra magas célokat tűzte ki, legalábbis az igazolásokból erre lehet következtetni. Az igen jó nevekből álló Duna-partiak ellen is helyt állt formálódó együttesünk, sőt! Bár az első lehetőség a vendégek előtt adódott, de Ipacs Péter remekül tette a dolgát a folytatásban csapatunk is mutatott szép dolgokat a nagy hőségben.

A fordulást követően jobbára a vendégek voltak aktívabbak, Horváth Rudolf sokat cserélt, így ez az összeszokatlanságnak is köszönhető. Az igen jó iramú mérkőzés bár nem hozott gólt, de vélhetően remekül szolgálta a csapatok felkészülését a harmadosztályú bajnokságra.

Kaposvári Rákóczi FC–Dunaújváros 0–0

Kaposvár, Rákóczi-stadion, 150 néző. Vezette: Böröczi.

Kaposvári Rákóczi FC: Ipacs (Horváth F., a 70. percben) – Borbély Á. (Kálmán Sz., az 57. percben), Harsányi D., Kocsis B., Böndi (Heil, a 68. percben) – Zvara (Pintér M., a 73 percben), Horváth B. (Országh, a 68. percben) – Ekker (Grabarics, a 73. percben), Pintér N. (Rabi, a 68. percben), Bíró D. (Kovács L., a 73. percben) – Mayer M. (Zólyomi, az 57. percben). Vezetőedző: Horváth Rudolf.

Dunaújváros: Molnár L. (Pokorni, a szünetben) – Szúnyog, Papp M., Hesz, Galambos Á. (Uzomi, a 63. percben) – Irimiás – Gosztonyi A., Jakab D. (Tóth Á., a 81. percben), Kesztyűs M. (Vörös T., a 63. percben) – Novák Zs. (Tóth D., a 63. percben), Csiki. Vezetőedző: Horváth Ferenc.

Pogacsics Krisztián pályafutása minden egyes percét élvezte

Zalaegerszegről indulva, több kitérő után végül Kaposváron fejezte be profi labdarúgó-pályafutását Pogacsics Krisztián. Korábbi csapatkapitányunk mind a három NB-s osztályban őrizte együttesünk kapuját.

– Emlékszel még 2007. november tizedikére?

– Ekkor mutatkoztam be az első osztályban, méghozzá csereként a Sopron ellen – vágta rá egyből Pogacsics Krisztián, aki hozzátette, a barátai által készített felvételen többször is visszanézte ezt a számára emlékezetes pillanatot.

– És 2020. június 27-ére?

– Az utolsó NB I.-es mérkőzésem dátuma, melyet az Újpest ellen vívtunk. Erre már kevésbé szívesen emlékszem vissza, hiszen kikaptunk egy több sebből vérző csapattal, ha lehetne ki is törölném az emlékeimből. Összességében viszont minden percet imádtam, amit a Rákóczinál töltöttem.

– Összesen 82 NB I.-es mérkőzésen védtél. Nem hajtottál a százra?

– Talán az idegenlégiós évekkel együtt elérem a száz első osztályú mérkőzést, kerek pályafutást tudhatok magam mögött. Lehet, hogy elérhettem volna a száz NB I.-es meccset, hiszen voltak első osztályú megkereséseim korábban, de soha nem voltam számcentrikus. Azt vallom, inkább legyen kevesebb, de annál több emlékezetes meccsem.

– A görög Panióniosz és a román Navodari és Nagyvárad színeiben a légiós életet is kipróbáltad. Milyen tapasztalatokat szereztél külföldön?

– Sokat köszönhetek Csank Jánosnak, aki a ZTE edzőjeként bízott bennem, tehetségesnek tartott. Tudta, akkor fejlődhetek tovább, ha elhagyom Zalaegerszeget és kikerülök a komfortzónámból. Ekkor két lehetőségem volt: a román másodosztályú Nagyvárad és az NB I.-es Eger hívott. Végül előbbit választottam és úgy gondolom, jó döntést hoztam. Ez nagy lépés volt a karrierem szempontjából. Olyan városba kerültem, ahol bár sokan beszélnek magyarul, de mégis Románia. Gyorsan megtanultam a nyelvet, beilleszkedtem, kivívtuk a feljutást és a liga legjobb kapusának is megválasztottak. Licencproblémák miatt viszont nem indulhattunk az első osztályban, így fél évet újra a román másodosztályban játszottam, majd Görögországba igazoltam, pont a gazdasági világválság idején. Az ottani futballt nem kell bemutatni senkinek. Egy athéni tradicionális csapathoz a Panióniszhoz kerültem, ahol már az első edzésen azt láttam, hogy háromezer fanatikus szurkoló görögtűzzel buzdított minket a városi, ősi rivális Panathinaikósz elleni kupameccs előtt. Ekkor tudtam, hogy jó helyre kerültem. A már említett gazdasági világválság miatt viszont financiális gondok adódtak a klubnál, emiatt is fogadtam el fél év után az akkor román első osztályú Navodari ajánlatát.

– Ezt követően, több kitérő után, 2018-ban egy harmadosztályból frissen feljutó Kaposvárhoz igazoltál. Milyen elvárásaid voltak akkor?

– Az első és legfontosabb, amiért Kaposvárra igazoltam az Waltner Róbert hívó szava volt. Korábban csapattársak voltunk Zalaegerszegen, fiatal kapusként minden edzés végén kint maradtam vele gyakorolni. Ebből adódóan megmaradt a jó viszonyunk. A Puskás Akadémiát elhagyva csak nüanszok választottak el attól, hogy a DVSC játékosa legyek, de Balmazújvárosba kerültem, ez az időszak viszont nem a legjobban sikerült számomra, bordatörést szenvedtem, de emellett is több minden hátráltatott. Robi sokszor hívott, felvázolta, hogy mi várna rám Kaposváron. Telefonon keresztül nehezen hittem, hogy valóban nagyszerű a légkör, de végül kiderült, hogy tényleg remek a társaság. Ekkor pedig elkezdődött a tündérmese.

– A tündérmese azonban nem happy end-el végződött. Nem gondolod úgy, hogy többet is ki lehetett volna hozni az NB I.-es szezonból?

– Felelős döntést hoztak a vezetők, hiszen kijelentették: az a csapat, amelyik feljutott a harmad-, majd a másodosztályból megérdemli, hogy kipróbálja magát az elsőben is. Ez egy jó döntés volt, nem hiszem, hogy a mai magyar futballban ezt többen meghozták volna. Végül tudjuk, mi lett belőle, de úgy gondolom, hogy aki abban a csapatban játszott, élvezte minden egyes percét és érezte a megbecsülést. A szurkolóinknak nyilván fájt, hogy alig volt győzelmünk, de nekünk egy világbajnoki címmel elért sikerrel ért fel a Debrecen elleni első siker, hiszen néhány játékos pár éve még a megye egyben játszott.

– A Rákóczi kapuját három osztályban, 113 mérkőzésen védted. Miként nézel vissza a Kaposváron eltöltött négy évére?

– Úgy gondolom, hogy a nevelőegyesületemben sem voltam annyira megbecsülve, mint Kaposváron. Négy év alatt rengeteg mindent kaptam a klubtól, örülök, hogy mindegyik osztályban megkaptam a lehetőséget. Amikor szinte mindenki elment, maradtam, úgy érzem ezzel vissza tudtam adni valamit a klubnak. Illés János (az akkori sportigazgató – a szerk.) kérésére tettem így és próbáltam segíteni a fiatalokat. Az igazat megvallva elgondolkodtam a váltáson, hiszen abban az időszakban rossz passzban volt a csapat, s rengeteg kudarc ért minket. Azóta is mindenkitől megkapom a kérdést: azzal a csapattal, hogy tudtatok kiesni az NB II.-ből? A mai napig nem tudom hova tenni ezt, hiszen olyan játékosokkal estünk ki, akik most is a stabilan játszanak a másodosztályban. Ezzel óriási baklövést követtünk el, mi játékosok is.

– Ezek alapján van benned hiányérzet, így a pályafutásod végén.

– Van bennem egy minimális, hiszen az embernek mindig vannak álmai. Megfordult a fejemben, többször is, a „mi lett volna, ha” kérdés, de nem sajnálok semmit. Rengeteg barátot köszönhetek a futballnak, sok gyönyörű helyen is jártam, jó társakkal dolgozhattam együtt. Élveztem a pályafutásom minden egyes percét.

– Tudatosan építetted fel a labdarúgás utáni életed, hiszen elvégezted a kapusedzői képzést. Mik a terveid edzőként?

– Kapusedzőként folytatom a PVSK-nál, viszont nem tudnék úgy kiállni a kapuból, hogy egyből szögre akasztom a kesztyűt, így ha kell, segítek majd a felnőtt csapatnak. Elsősorban viszont a kapusképzésért felelek a labdarúgó szakosztálynál. Próbálom csiszolni a tehetségeket, hogy egyszer gyémántként csilloghassanak. Emellett pedig minél több időt szeretnék tölteni a családom körében.