Nagy Tamás: remek hozzáállású játékosok alkotják a csapatot

Véget ért az NB III. Nyugati csoportjának őszi fele. A mögöttünk hagyott húsz mérkőzésről csapatunk vezetőedzőjét, Nagy Tamás kérdeztük.

Amikor átvette a csapatot még csak pár játékos alkotta a keretet, az előző, még NB II.-es csapatból csak hírmondónak maradtak páran. Mennyire volt nehéz a kezdet?

– Amikor megkaptam a felkérést, hogy az akadémia mellett vegyem át az első csapatot is, még nem volt meg a keret terve sem – mondta Nagy Tamás. – Szabadságon voltam, így volt időm azon gondolkodni, hogy belevágjak-e ebbe a feladatba. Úgy egyeztünk meg, hogy ez egy türelmi félév lesz és megfogalmaztunk az alapcélt: építsünk csapatot. Szerencsém van, hogy ezeket Prukner Lászlóval kellett megbeszélnem, hiszen szakemberként remekül fel tudta mérni a lehetőséget és jobban szótértünk egymással.

A többi csapathoz képest majdnem egy hónappal később kezdte el a csapat a felkészülést. Meddig érezte ennek a hatását?

– A felkészülési időszakban folyamatosan jöttek a próbajátékosok, így ez a periódus inkább a kísérletezésről szólt. Az edzőmeccsek eredményei nem voltak relevánsak, mégis ezek, illetve a napi munka alapján próbáltam besorolni, mire lesz képes a csapat. Eközben próbáltuk megoldani, hogy szerződtessünk játékosokat a hiányposztokra, de ez nem sikerült minden esetben. Sokan nem jöttek ilyen-olyan okokra hivatkozva, de ennek már nincs is jelentősége. Az átigazolási időszak végén már kapkodnunk is kellett, hogy legalább a keret létszáma megfelelő legyen. Egy progresszív munkát végzett a társaság, így sokszor tűnhetett úgy, mintha túledzettek lennének a játékosok, de ez a következetesség elvén alapult. Volt olyan, hogy úgy kezdtünk el egy bajnoki meccset, hogy még csak a védekezésnél tartottunk az edzéseken, a középső zónáig még el sem jutottunk. Közel két hónapig tartott, hogy a játékosok összhangja megjelenjen a pályán. Komoly küzdelmeink voltak, melyek a külső szemlélőknek láthatatlanok maradtak.

Az ötödik forduló hozta meg az első sikert. Ekkor érezte, hogy a csapat kezd összeállni?

– Húsz éve vagyok edző NB-s szinten, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen jó hozzáállású, alázatos társasággal dolgoztam együtt. Ez sokszor adott erőt, amikor egy kicsit megrendültem és kívülről inkább kritikus hangok jöttek, bár már elég öreg motoros vagyok, így nehezen billentenek ki ezek. Tudtam, ha végigmegyünk a tervezett úton és a játékosok ebben partnerek lesznek, akkor a teljesítményünk folyamatosan javul majd. Úgy gondolom, hogy ez érződött is az ősz végére.

Az őszi szezon során többször volt a kiesést jelentő vonal alatt a csapat. Ekkor is hit a végső célban?

– Sokszor nem is néztem a tabellát, mert úgy vélem, nem az számít, hogy akkor hol voltunk, hanem az, hogy a végén hol állunk. Az fontos volt, hogy a Gárdony utáni meccset követően, miként fejezzük be az őszt, a bajnokság egyik legmagasabban jegyzett együttese, a Mosonmagyaróvár ellen. Ebben a bajnokságban is mindegyik együttesben van olyan, aki átlendíti a csapatát a nehézségeken a góljaival. Ezt a játékost még nem találtuk meg, még az utolsó helyezett Andráshidának is van sokgólos játékosa. Tavaszra meg kell találnunk ezt az embert, hogy legyen vége a játékunknak. Amikor annak idején Prukner Lászlóval készültünk a Milannál a pro licences diplománkra sokat beszélgettünk Carlo Ancelotti-vel, a csapat akkori vezetőedzőjével, aki ezzel kapcsolatban mondott egy értékes gondolatot, amit elraktároztam magamban: a futballban a védekezés megszervezhető, minden mást a játékosok egyéni képessége határoz meg. Többféleképpen is lehet védekezni: behátrálhatsz, hogy törje a hátadat a háló, vagy éppen agresszíven letámadhatsz. Mi a kettő között próbáltuk megtalálni a védekezésünket. A szervezettséget lehetett látni, hiszen a felcsúti meccs kivételével nem kaptunk sok gólt. Az előrefelé játékunkban viszont rengeteg technikai gond adódott. Az akadémián ezért fektetünk nagy hangsúlyt a 6-13 éves korosztályra, mivel minden visszaüt felnőttkorban. Ez a mostani keretben is látszik pár játékoson, hiszen hiába van meg az alapképessége, tehetsége, bizonyos dolgok deficitként jelentkeznek, főleg taktikai oldalról. Területkezelések, labdafelvételek, labda nélküli játékok, döntési sebesség, kivitelezés, higgadtság. Ezekben mind fejlődni kell egyénileg. Sok a fiatal a keretben, de tapasztalt játékosok nélkül nem lehet csapatot építeni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a minőséget jelentő tizenéveseket elviszik a másodosztályba a fiatalszabály miatt. Nekünk egy út maradt: az akadémistákat felhozni a felnőtt csapatba, illetve megszólítani a Kaposvárhoz kötődő játékosokat. Nem adom fel azt a célomat, hogy megpróbálom visszacsábítani a Rákóczi érzelmű labdarúgókat. Ha valaki megfogalmaz nagyobb célokat, mögé teszi a megfelelő erőforrásokat, akkor csúszva-mászva megyek azokért, akik értéket jelentenek és van jövőjük, mert csak így lehet újra jó futballt csinálni a városban. Zsoldosokkal is lehet, de az rengeteg pénzbe kerülne.

A tizenkilencedik fordulóban szerezte meg az első idegenbeli sikerét a csapat, hiába állt ehhez oly sokszor csak karnyújtásnyira. Emiatt gondolom, van Önben hiányérzet.

– Egy kis plusz hiányzott mindig az idegenbeli sikerhez, azokat a döntések, amiket már említettem. A balatonfüredi meccs kiemelkedik, amikor az utolsó percben kaptunk gólt, egy gyermeteg hibából, de mondhatnám akár a győri meccset, ahol hatvan percig álomszerűen futballoztunk. Ezeken a mérkőzésen valakinek át kellett volna billentenie a csapatot, de minőség nélkül ez nem fog menni. A csapat is attól kap nagyobb önbizalmat, ha kinő valaki, aki átsegít a nehézségen. Nálunk a mezőnymunkában vannak ilyenek, nem gólokban.

A bajnokság végére már eljutott odáig a csapat, hogy pontot szerzett Mosonmagyaróváron, ahol addig csak a Veszprém tudott. Ez jó előjel a tavaszra nézve?

– A csapat belső erejének köszönhetően szereztünk pontot Mosonmagyaróváron. Egy percig sem tértünk el az edzésmunkától, nem vettünk vissza, mert jött az év vége. Mindig emelni akarjuk a szintet. Ha tavasszal érkezne három-négy minőségi játékos, akkor boldog lennék. Ennek azonban mindig van veszélye, hiszen megbonthatja az öltözőt. Morálisan egységes a csapat. Úgy kell megoldani az igazolásokat, hogy ez az egység megmaradjon.

A szezon során a legkitartóbb szurkolók végig a csapat mellett álltak. Mennyire érezték ennek pozitív hatásait?

– Nem szoktam a szurkolókkal beszélgetni, hiszen sokszor másképp látják a dolgokat. A pécsi időszakom óta nem is volt erre példa, azonban most, a Gárdony elleni meccs után beszélgettem a kaposvári szurkolókkal, beavattam őket néhány dologba és megköszöntem nekik, azt a támogatást, kitartást, amivel kifejezik, hogy fontos nekik a Rákóczi. Azt nem lehet mondani, hogy divatból csinálják, mert divatból csak a menők és a győztesek mellé szeretnek állni. Hálás vagyok nekik, s örülnék, ha a jövőben, akár a klubbal együttműködve építenék vissza a Rákóczi renoméját. A csapat számára jók ezek az energiák. A már említett Gárdony elleni meccsen is az volt, amikor a szurkolók álltak alkotott légkör beillant a pályára és egy pillanatnyi szünetet okozott. Az ultráknak fontos szerepük van a hovatartozás érzésének kialakításában. Többeknek is így kéne akarniuk, mint nekik.

Így látták a vezetőedzők

Mint arról már írtunk, csapatunk döntetlennel zárta az évet miután a második félidőben Bíró Dominik góljával egyenlített a Credobus Mosonmagyaróvári TE otthonában. A találkozót így értékelték a vezetőedzők.

Nagy Tamás, Kaposvári Rákóczi FC: – Elemeztük az ellenfél erősségeit, tudtuk, hogy minden csapatrészben és a rögzített helyzetekben jók és sokat készültünk arra, hogy megoldjuk az előttünk álló feladatot. Úgy vélem, hellyel-közzel sikerült. A mérkőzés elején kaptunk egy lesgólt, de nem erről szólt ez a mérkőzés, hiszen az ellenfél rengeteg helyzetet dolgozott ki, sok esetben szerencsénk is volt. Az átmenetekben tudtunk volna gondot okozni, azonban botrányosan rossz pályán játszottunk, így egyik fél sem tudott folyamatos játékot kialakítani. A hazaiak sem építették úgy a játékot, ahogy arra számítottunk, de ezt nem is tudták megtenni, hiszen nem volt erre alkalmas a pálya. Amikor pedig mi voltunk jó periódusban ugyanez volt a hátráltató tényező. Összességében büszke vagyok a srácokra, hiszen folyamatos a fejlődés, nemcsak játékban, hanem együtt gondolkodásban, közös munkában. Jó szellemű társaság, de még sok munka vár ránk.

Varga László, Credobus Mosonmagyaróvári TE: – Nagyon jól játszottunk, felülmúltuk a Kaposvárt, sok helyzetünk volt, így nagyon bosszús vagyok, főleg úgy, hogy ez szerencsés góllal egyenlítettek. A tanulság: sokkal több helyzetet kell értékesíteni.

Pontot szereztünk az őszi bajnok otthonában

Értékes döntetlennel zárta az évet csapatunk az őszi szezont megnyerő Credobus Mosonmagyaróvári TE otthonában.

A fordulót az élről váró mosonmagyaróváriak ellen zárta az évet csapatunk, amely egy Gárdony elleni kiütéses sikerrel utazott a kisalföldiek otthonába. Ott azonban egy teljesen más meccs várt csapatunkra, amely már a hatodik percben hátrányba is került, miután a kapu előterében tartózkodó Boros Gábor elé került a labda, aki közelről lőtt a kapuba. Csapatunk előtt pár perc elteltével adódott egy egyenlítése lehetőség, hiszen Kondor Kristóf remekül hozta helyzetbe Bíró Dominiket, akinek közeli lövését nagy bravúrral hárította Heinrich Márk. Az első félidő kifejezetten gyors és élvezhető futballt hozott, s számos kisebb és kevesebb nagyobb hazai lehetőséget.

A második félidőre másik hadrendet választott csapatunk, amely egyre jobban védekezett, s bátrabban futballozott. Ez a kettő pedig meghozta a várt eredményt. Egy órányi játékot követően Bíró Dominik cselezett befelé a jobb szélről, majd húsz méterről laposan lőtt, Heinrich Márk pedig nem tudta fogni a középre tartó lapos lövést. A hátralévő időben a mosonmagyaróváriak próbálták felpörgetni a támadójátékukat, azonban csapatunk remekül állta a sarat. Sőt, nemcsak védekezésben remekelt csapatunk, hanem helyenként támadásban is, így igen izgalmas volt a végjáték. A hosszabbítás perceiben igencsak beszorult csapatunk, de Ipacs Péter nagy védéseinek köszönhetően nem esett újabb gól, így csapatunk a szezonban második csapatként szerzett pontot Mosonmagyaróváron.

Credobus Mosonmagyaróvári TE–Kaposvári Rákóczi FC 1–1 (1–0)

Mosonmagyaróvár, 200 néző. V.: Kovács I. (Gordos, Vad).

Credobus Mosonmagyaróvári TE: Heinrich – Bokor, Debreceni, Bohner – Simita, Illés D. (Szegő, a 66. percben), Végh B., Tóth L., Nagy K. (Horváth K., a 70. percben) – Boros G. (Popov, a 75. percben), Szalka. Vezetőedző: Varga László.

Kaposvári Rákóczi FC: Ipacs – Lakatos G., Gál, Harsányi – Borbély Á., Mayer M., Pintér N. (János N., a 83. percben), Balog A. (Palkovics, a 68. percben), Zólyomi – Bíró D., Kondor (Országh, a 91. percben). Vezetőedző: Nagy Tamás.

Gólszerzők: Boros G. (a 6. percben), illetve Bíró D. (a 61. percben).

Sárga lap: Illés D. (a 20. percben), illetve Balog A. (a 31. percben).

Az éllovas ellen zárjuk az évet

Az élen álló Credobus Mosonmagyaróvári TE vendégeként zárja az esztendőt együttesünk. Az NB III. Nyugati csoportjának tavaszi fordulójából előrehozott összecsapás vasárnap 13 órakor kerül megrendezésre a Wittmann Antal Parkban.

Nehéz mérkőzéssel zárja az évet csapatunk, hiszen az otthon még veretlen Mosonmagyaróvári TE otthonában szerepelnek majd labdarúgóink. A kisalföldiek sorozata tiszteletre méltó, azonban egyszer minden sorozat véget ért. Labdarúgóink pedig gőzerővel dolgoznak azon, hogy a gárdonyi győzelmet még egy szép siker kövesse.

– Nem az ellenfél eredményeiből indulunk ki – hangsúlyozta Nagy Tamás, csapatunk vezetőedzője. – Azt kértem a játékosoktól, hogy tartsák meg a céljainkat, nem engedjenek ki, hiába van vége a félszezonnak. Az előrehozott meccseken sokszor már a szünetet várják a játékosok, ezért is kértem, hogy végig koncentráljanak a győzelemért, és ha kell, akkor még több energiát mozgassanak meg ennek érdekében. Úgy gondolom, hogy mentális kérdéseken dől el a vasárnapi mérkőzés. Mindent megteszünk azért, hogy sikeres meccsel zárjuk az évet, aminek köszönhetően egy sokkal nyugodtabb felkészülés várna ránk jövőre.

Csapatunk az előző fordulóban gólgazdag meccsen szerezte meg az első idegenbeli győzelmét a Gárdony otthonában, ami hitet adhat a következő bajnokira.

– A héten felszabadultságot és fásultságot is láttam az arcokon – tette hozzá Nagy Tamás. – Sajnos sokkal többen nem lettünk az előző mérkőzéshez képest, hiszen Szederkényi Ádámnak megsérült a térde és Czuczi Péterrel sem térhetett vissza. Borbély Ákos és Bíró Dominik eltiltása viszont letelt. Szűkösen vagyunk, főként posztokon, de bízom abban, hogy a srácok mozgósítanak minden plusz erőt és meg akarják majd mutatni, hogy nincs különbség a két csapat között. A különbséget egy konokabb játékkal kell eltüntetni, mindent jobban kell majd akarnunk, mint az ellenfél, csak így lehet esélyünk.

Elhunyt Csorba János

Ismét gyászol a Rákóczi család, hiszen 64 éves korában elhunyt Csorba János, a korábbi olimpiai válogatott védő, akik 1977 és 1983 között erősítette együttesünket.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt a Csorba János. Az alsóbogáti születésű hátvéd a Kaposvári Rákóczi csapatában kezdte a labdarúgást. Az élvonalban 1977. május 21-én mutatkozott be a Tatabányai Bányász ellen, ahol csapatunk 3–1-es vereséget szenvedett. Csorba János egészen 1983-ig erősítette klubunkat, egy rövid Budapesti Honvédnál eltöltött időszakot leszámítva. 1983 és 1990 között a Vasas együttesében szerepelt. Tagja volt az 1985-ös magyar kupa-győztes csapatnak. Az élvonalban összesen 199 mérkőzésen szerepelt és hat gólt szerzett. 1990-ben a Dorogi Bányászhoz igazolt, ahol az 1990–1991-es évadban az őszi szezon első felében alapember volt. Csorba János utolsó éveit szülőfalujában töltötte.

Emlékét örökre megőrizzük!