Ellenfél-lesen: Gárdony

Sorozatunkban bemutatjuk együttesünk soron következő ellenfeleit. Ezúttal a Gárdony-Agárdi Gyógyfürdő csapata van a célkeresztben.

A MOL Magyar Kupa első fordulójában a Gárdony-Agárdi Gyógyfürdő VSC otthonában lép pályára csapatunk. A szombaton 16.30 órakor kezdődő találkozó előtt ismerkedjünk meg egy kicsit jobban a Fejér megyei együttessel. A Gárdony-Agárdi Gyógyfürdő VSC egy igen fiatal klub, hiszen 24 évvel ezelőtt, 1997-ben alapították. Az egyesület azonban jogutódja az 1951-ben alakult Gárdonyi DISz csapatának. A gárdonyiak 2020 nyaráig csak a megyei bajnokságokban szerepeltek. A 2019/2020-es idényt hozta meg számukra az áttörést, hiszen vezették a Fejér megyei első osztályú bajnokságot, amikor azt félbeszakította a világméretű koronavírus-járvány. A Velencei-tó partján lévő település csapata pedig így felkerült a harmadik ligába. Ez előző évadot is a Nyugati csoportban töltötték, s 38 fordulót követően a bent maradást érő 16. helyen zártak. Az idei évadban a BVSC-Zugló otthonában kezdték a bajnokságot, s akárcsak csapatunk, kettő-nullás vereséget szenvedtek a gárdonyiak is, akiket Bojan Lazic, egykori kiváló NB I.-es labdarúgó irányít.

Felcserélődött a pályaválasztói jog

Két mérkőzés esetében is felcserélődött a pályaválasztói jog, így a Gyirmót FC Győr II. és a Pápai Perutz FC is Kaposvárra látogat az őszi szezon során.

Csapatunk és a Gyirmót FC Győr II. felcserélte a pályaválasztói jogot, így az NB III. Nyugati csoportjának második fordulójában a kisalföldi gárda érkezik a Rákóczi Stadionba. A mérkőzés augusztus 11-én, szerdán 19 órakor kezdődik.

Ugyancsak felcserélődött a pályaválasztói jog a hatodik fordulóban is, így szeptember negyedikén, este 19 órai kezdettel a Pápai Perutz FC lesz a vendég a cukorgyári gödörben.

A rutin győzött a fiatalság ellen

Hiába játszott bátran a második félidőben a megfiatalított csapatunk, a bajnoki címre is esélyes, sokkal rutinosabb Credobus Mosonmagyaróvári TE nyert az NB III. Nyugati csoportjának nyitófordulójában.

A találkozó első percei bőven tartogattak izgalmakat, hiszen mind a két fél felvállalta az őszinte, nyílt futballt. Ebből azonban mégsem alakultak ki veszélyes lehetőségek, de a vendég pontrúgásokból igen. Az első negyed órán belül Szalka Dominik közel negyven méterről szúrt kapura egy szabadrúgást, amely után Pogacsics Krisztiánnak a léc alól kellett kiütni a labdát. Az ezt követő szöglet még veszélyesebbre sikerült, hiszen Bohner Roland közelről fejelhetett, de ezt a csatát is a rutinos kaposvári kapus nyerte. A szögletekre látszólag nagy hangsúlyt fektettek a vendégek, akik ennek köszönhetően kerültek előnybe. Egy újabb sarokrúgás után ugyanis Deák István ugrott a legmagasabbra, azonban Pogacsics Krisztián még az ő fejesét is ki tudta szedni a jobb alsóból, a kipattanóra azonban Boros Gábor ért oda a leggyorsabban, s fél méterről sodorta a gólvonalon túlra a labdát. A vezetés tudatában a rutinosabb, összeszokottabb mosonmagyaróváriak nyugodtabbá váltak, s teljesen feltolták a védelmüket, így már a labdakihozatalban megzavarták a fiatal somogyiakat, akik ezzel nem igazán tudtak mit kezdeni. Ráadásul a védekezés felemésztette minden erejüket, így alig jutottak el az ellenfél kapujáig az első játékrészben, míg a másik oldalon Szalka Dominik akár egymaga eldönthette volna a mérkőzést, de három zicceréből csak az utolsót váltotta gólra. Ezt viszont hazai szempontból a legrosszabbkor, hiszen az félidő hosszabbításában tudott öt méterről a jobb felsőbe fejelni Nagy Kevin beadása után, így kétgólos mosonmagyaróvári előnnyel vonulhattak szünetre a felek.

A második játékrészre kettőt is cserélt Nagy Tamás, a Rákóczi vezetőedzője, és ezzel, valamint a taktikai hadrend módosításával stabilizálódott a csapat játéka. A somogyiak ráadásul egyre bátrabban kezdetek el futballozni és ez a közönség tetszését is elnyerte. A kaposváriak egy órányi játékot követően már domináltak, veszélyes támadásokat vezettek a behátráló kisalföldiek ellen. A fiatalok megmutatták oroszlánkarmaikat, azt, hogy ők is tudnak futballozni, de ez a gólhoz még kevésnek bizonyult egy összeszokott, rutinosabb csapat ellen. Az viszont biztos, hogy a második félidőben mutatott játékkal maguk mellé fogják állítani a kaposvári szurkolókat a fiatalok, de az újjáalakuló Rákóczinak nem a Mosonmagyaróvárral kell felvennie a kesztyűt ebben a szezonban.

Nagy Tamás: – Tudtuk, hogy minőségben felettünk áll a Mosonmagyaróvár, amelynél nem más a cél, mint a bajnoki cím. A miénk pedig az, hogy versenyképesek legyünk egy ilyen csapattal szemben is. Az első félidő hátránya abból adódott, hogy nagyon visszafogottak voltunk, nem mertük felvállani azt, amit gyakorlunk és tudunk. A szünet azt kértem tőlük, hogy forgassák a játékot és alakítsunk ki helyzeteket. A második félidőben valósult meg az igazán, amit az első félidőben is játszanunk kellett volna. Igazából ehhez az is hozzájárult, hogy Mayer Milán sérült volt a héten és alkalmi belső védőt is ki kellett neveznem a második félidőre. A játékoskeret egyelőre erre adott, de az biztos, hogy ezek a srácok okoznak majd örömöt. Ehhez az kell, hogy meglegyen a belső hitük, ami stabilitást ad majd nekik.

Varga László: – Az első félidőben nagyon meggyőzően, kombinatívan játszottunk, megérdemelten szereztük meg a kétgólos előnyt. A másodikban váltott az ellenfél, erre későn reagáltunk, de lezártuk azokat a területeket, ahol veszélyt tudtak volna kialakítani, így összességében megérdemelten nyertünk.

Kaposvári Rákóczi FC–Credobus Mosonmagyaróvári TE 0–2 (0–2)

Kaposvár, Rákóczi-stadion, 500 néző. V.: Kubicsek (Vörös, Mózsa).

Kaposvári Rákóczi FC: Pogacsics – Czuczi, Lakatos G., Gál, Borbély – Zólyomi – Sólyom (Balog A., a szünetben), Zvara (Szederkényi, a 87. percben), Jancsó (Mayer, a szünetben), Bíró D. (Dömötör D., a 84. percben) – János N. (Orsós T., a 62. percben). Vezetőedző: Nagy Tamás.

Credobus Mosonmagyaróvári TE: Heinrich – Czingráber, Bohner, Deák – Jasarevic, D’Urso, Tóth L. (Szegő, a 83. percben), Nagy K. – Boros (Popov, a 83. percben), Illés D. (Tóth M., a 70. percben), Szalka (Nagy Z., a 76. percben). Vezetőedző: Varga László.

Gólszerzők: Boros (a 22. percben), Szalka (a 45+2. percben).

Sárga lap: Jasarevic (a 18. percben), Nagy K. (a 75. percben).

A bajnokesélyes érkezik

A feljutásra esélyes Credobus Mosonmagyaróvári TE ellen kezdi meg szereplését vasárnap 19 órakor az NB III. Nyugati csoportjában az újjáalakuló, sok saját nevelésű játékosra alapozó csapatunk.

Megfiatalított csapatunk elé rögtön egy nehéz ellenfelet gurított a sors, hiszen a mosonmagyaróváriak érkeznek a Rákóczi-stadionba, akik az előző szezonban az ezüstérmet szerezték meg, ezúttal pedig az aranyért szállnak harcba.

– Bár Mosonmagyaróváron kimondták, hogy a feljutás a cél, de mi senki ellen sem fogunk feltett kézzel kimenni a pályára – fogalmazott Zvara Dávid, csapatunk középpályása. – Mindig a soron következő meccsre kell koncentrálnunk, most úgy hozta a sors, hogy a bajnokság egyik favoritja ellen kell kezdenünk. Ebből jó is kisülhet, hiszen azért dolgozunk, hogy okozzunk meglepetést, akár már az első fordulóban.

– Várom a Mosonmagyaróvár elleni nyitófordulót – mondta Lakatos Gergő, aki korábban futballozott a kisalföldi csapatban is. – Egy hajtós mérkőzésre számítok, ahol mindent megteszünk a győzelemért. Az ellenfélnél is bőven volt játékosmozgás, úgy gondolom, hogy ők is átalakulóban vannak.

Ellenfél-lesen: Mosonmagyaróvár

Sorozatunkban bemutatjuk együttesünk soron következő ellenfeleit. Ezúttal a Credobus Mosonmagyaróvári TE csapata van a célkeresztben.

Az NB III. Nyugati csoportjának nyitófordulójában a bajnoki címre esélyes mosonmagyaróváriak látogatnak a Rákóczi-stadionba. A vasárnap 19 órakor kezdődő találkozó előtt ismerkedjünk meg egy kicsit jobban a kisalföldi együttessel.

1904-ben már közel három éve működött a főleg mosoniak által szervezett Magyaróvári Előre Kerékpár Egyesület. Ez ösztönzőleg hatott az óvári városrész fiatalságára is, akik Cseresznyák Ignác elemi iskolai tanító vezetésével hozzáfogtak az MTE szervezéséhez. Az egyesület első elnökének dr. Schöpf Sándor ügyvédet választották. A kezdeti időszakban az egyesület két szakosztállyal rendelkezett, a korcsolyázókkal és a csónakázókkal. Sokak örömére hamarosan életre kelt a labdarúgás is, mégpedig egy Premsberger Károly nevű óvári diák jóvoltából, aki Bécsből egy olyan labdát kapott, amit nem dobni, hanem rúgni kellett. Az első focipályát a mai lovaspálya helyén jelölték ki. Az első világháború megtizedelte a Motim labdarúgóit, érdekes módon mégis ez idő tájban erősödött meg a csapat. Ennek oka, hogy a lőporgyárban dolgozó munkaszolgálatosok között számos kiváló, első osztályú játékost találtak, akik a csapat erősségeivé váltak. A világháború után az MTE új elnökének Németh Elemér árvaszéki tisztviselőt választották. A szakosztály azonnal benevezett a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokságba és az 1920-as évek második felében az akkori időszak fénykorát élte a csapat. Jelentős állomáshoz érkezett 1941-ben a Motim. Megalakult az MTE utódaként a Magyaróvári Levente Egyesület. Az újjáalakult labdarúgó-csapat legidősebb játékosa az akkor 21 éves Fábián Imre volt. Az 1957. augusztus 2-án rajtoló NB II-es bajnokság az MTE újabb sikersorozatának kezdete. A bajnokságban 36 pontot gyűjtöttek a mosonmagyaróváriak, 53 gólt rúgtak és 47 gólt kaptak. A következő évben új edző érkezett Horváth Pál személyében, a csapat azonban a kiesés elkerüléséért küzdött. Ebben a bajnoki szezonban fordult elő, hogy a sorsdöntő Kistext elleni mérkőzésre nem az edző, hanem a szűkebb körű vezetőség állította össze csapatot. Érelemszerűen újra edzőcsere következett. Az együttest a népszerű “Paskó”, Ács Ferenc vette át. Vezetésével a Motim az 1960/61-es bajnoki szezonban a csúcsra ért. A mérkőzéseket 2500-3000 ember látogatta és a mérkőzések alatt zúgott a Hajrá Motim! Az 1962/ 63-as bajnoki évben új játékosok kerültek a Motimhoz Radics L., Takács F., Mészáros N. személyében, de ez a frissítés sem hozta meg a kívánt eredményt. Az együttes annak köszönhette a bent maradását, hogy abban az évben a bajnokságból nem volt kieső.

A következő év sem hozott megújulást. Az utolsó fordulóban a Pécsi BTC ellen 8-0-ra kellett győznie a csapatnak a bent maradásért, ami sikerült, így még egy évet kapott az NB II-ben a Motim. Aztán 1966-ban véget ért az NB II-es sorozat. Szakmai gondok és küzdőszellem hiánya miatt tízéves NB II-es szereplés után úgy esett ki a csapat, hogy az egész bajnokságban mindössze 12 pontot szerzett. Ez a tíz év mégis a 90 éves Motim évkönyvének legszebb lapjaira kívánkozó időszak volt. 1992 őszén az MOTIM TE labdarúgócsapata 1. helyezésével az NB II ajtaján kopogtatott. 1996-ban ismét fordulat következett a csapat életében. A város egyre többet vállal a fenntartásból, a MOTIM Rt, viszont csökkenteni szeretné részesedését a csapat költségvetésében. Megszületett a megállapodás a város és az rt között, amely arról rendelkezett, hogy a MOTIM TE egyre növekvő önkormányzati teherbírással 3 év alatt fokozatosan városi bázis lesz, a MOTIM Rt. viszont vállalja a Wittmann parki sporttelep működtetését. Egy megállapodás keretében 1998. január 9-én kimondták a MOTIM TE Sportkör szétválással történő megszűnését, és megszűnő egyesület labdarúgó-szakosztályának általános jogutódaként létrehozták az MTE – Motim Labdarúgó Klubot, amelyet a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1998.nyarán hivatalosan nyilvántartásba vett. Az edzői tevékenységet továbbra is Hannich Péter – Presszeller Tamás edzőpáros látta el.

Stipkovits Pál elnökségének éveiben az MTE – Motim majdnem megkapaszkodott az NB I B-ben, s jól szerepelt az NB II-ben. Ez időben szoros kapcsolatot alakítottak ki az ETO-val, Garami József, az ETO edzője segítette az óvári gárdát, ekkor szerepelt kettős igazolással a csapatnál: Farkas Balázs, Oross Márton. Eldöntendő kérdés volt, hogy az MTE az ETO fiókcsapataként próbál érvényesülni vagy a saját erőből való szerényebb fejlődést választja. Vegyes megítélés fogadta az ETO-val való szorosabb szövetséget, így az néhány év után meg is szűnt. Nehéz évek voltak a rendszerváltás utáni évtized évei a város sportjában, előtte ugyanis a cégek támogatták a sportot, majd kivonultak ebből, a városnak viszont nem volt lehetősége mindent életben tartani. A MOTIM Rt eladta a Wittmann Antal parki sportközpontot a városnak. 1998-tól az önkormányzat tartja fent a létesítményt. 2000-ben Stipkovits Pál megvált az elnöki széktől, de elnökség tagként és tiszteletbeli elnökként továbbra is segítette a sportkört. Utódjául Krug Józsefet választották meg, aki azonban Hegyi Ottó elnökhelyettessel és még két elnökségi taggal együtt lemondott posztjáról. 2001-es tisztújító ülésen dr Palatinusz János ügyvédet válaszották meg elnöknek, Németh Gyulát elnökhelyettesnek. További elnökségi tagként Szabó Miklós, Varga Bálint, Tigelmann János, Guba István, Kalmár István és dr. Nagy Sándor került megválasztásra. Stipkovits Pál mellett tiszeletbeli elnökké választották Schiszler Mártont.

2001-ben és 2004-ben a város képvielőtestülete a Művelődési, Sport-, és Civilkapcsolatok Bizottságának előterjesztésében felülvizsgálta az 1996.évi sportkoncepciót, és 2004-ben megállapította, hogy az Első Mosonmagyaróvári Torna Egylet 1904 a város legnagyobb sportegyületévé vált, ahol otthont kapott a város négy iskolájában működő utánpótlás központ is. 2003.október 8-án az MTE-Motim Labdarúgó Klub kényszerűségből nevet váltott, egy névhasználati per során ugyanis elvesztette a történelmi eredeti név használatának jogát. Ekkor lett a hivatalos neve: Első Mosonmagyaróvári Torna Egylet 1904, rövidítve MTE 1904. 2003. júniusában, a 100 éves évfordulón, az MTE 1904 csapata varázslatosan szerepelt, és megnyerte az NB III-as bajnokságot, ezzel is tisztelegve elődeik és az addig eltelt 100 év előtt. Ezt követően pedig négy szezonon át szerepelt a másodosztályban, majd onnét kiesve nyolc évbe került mire visszakapaszkodtak az NB II-be. A 2015/2016-os szezonban egész jól szerepeltek, s végül a kilencedik helyen zárták a másodosztályú pontvadászatot. A 2018/2019-es évad végén viszont fölöttük húzták meg a vonalat, s azóta azért küzdenek, hogy visszakapaszkodjanak a második ligába.

Közös múlt

A két csapat eddig tíz másodosztályú és négy harmadosztályú bajnokit vívott egymással. Az NB II-ben három somogyi siker mellett ötször örülhettek a mosonmagyaróváriak, míg két alkalommal született döntetlen eredmény. A harmadik ligában egyik fél felé sem billen a mérleg nyelve, hiszen két Rákóczi sikerre ugyancsak két MTE siker jut.