Számokban az őszi szezon

Együttesünk a negyedik helyen tölti az NB III. Dél-Nyugati csoportjának téli szünetét. Nézzük egy kicsit az őszi szezon mögé a számok tükrében.

Az NB III. Dél-Nyugati csoportjának őszi felében összesen húsz labdarúgó lépett pályára csapatunk zöld-fehér mezében. A játékosok átlagéletkora továbbra is fiatal, hiszen nem éri el a 22 évet, egészen pontosan 21,9 év.

Mérkőzések
A bajnokságban 17, míg a MOL Magyar Kupában három meccset vívtunk a bajnokság őszi felében. Utóbbiban két győzelem és egy döntetlen a mérlegünk, hiszen a Tiszaújváros ellen büntetőpárbajban maradtunk alul. A bajnokságban tíz alkalommal nyertünk, ötször játszottunk döntetlent és kétszer maradtunk alul. A megszerezhető 51 pontból 35 szereztünk, ami több mint 68 százalékos teljesítmény.
Két olyan labdarúgónk is volt, aki mind a húsz mérkőzésen pályára lépett: Pusztai Dániel és Görög Gergő. Őket Mayer Milán, Babinszky Bence, Szederkényi Ádám és Horváth Balázs követi 19-19 pályára lépéssel, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Balogh Ákos és Balla Kevin állhat fel 18-18 meccsel.

Gólok
A bajnokságban összesen 48 találatot szereztük, amivel a második helyen állunk az Iváncsa mögött. A góljainkon 12 játékosunk osztozik, valamint volt egy öngól is. A legtöbb találat Babinszky Bence nevéhez fűződik, aki 15 alkalommal volt eredményes, ezzel pedig a Nyugati csoport góllövőlistájának második helyén áll. A második helyet Mayer Milán szerezte meg nyolc találattal, míg a dobogó alsó fokára ketten is felállhatnak: Görög Gergő és Nicoló Mazzonetto egyaránt öt-öt gól szerzett.
A MOL Magyar Kupában szinté Babinszky Bence volt a legeredményesebb, 4 találattal, a második helyet pedig Nicoló Mazzonetto szerezte meg hárommal. A harmadikon öt, egyaránt egy gólt jegyző játékosunk áll: Pusztai Dániel, Zoltán Rafael, Nagy Máté, Hadaró Valentin és Mayer Milán.

Percek
A keret létszámából adódóan többen is bőven ezer perc felett töltöttek a pályán a húsz tétmeccs során. A legtöbbet Görög Gergő 1751 perccel, de csak kevéssel maradt el tőle Pusztai Dániel (1690), és Babinszky Bence (1682). Ha csak a bajnokságot vesszük alapul, akkor ketten, Mikler Dániel és Görög Gergő töltötték a pályán mind az 1530 percet.*

*(A statisztikánál egy mérkőzést 90 perccel vettünk számításba).

Elfutottunk egészen Párizsig

– A bajnokság felénél a harmadik helyen álltunk, végül a negyedik helyen telelünk, csak öt ponttal elmaradva az éllovas Nagykanizsától. A keret létszámát tekintve talán a maximumot hozta ki a csapatból Székely Tibor, aki, mióta átvette a gárdát, csak háromszor kapott ki.
– A Kaposvár az elmúlt években nem volt a dobogó közelében sem, így az, hogy az őszt a harmadik helyen zártuk, nagy eredmény – mondta Székely Tibor. – A fiúk sokat dolgoztak azért, hogy felkapaszkodjunk idáig. Kiemelném: az érdem nemcsak a játékosoké és az enyém, hanem az egész stábé. Kevesen tudják, ők is sokat tettek ezért a sikerért. Név szerint is szeretném megemlíteni őket: Pap Máté, a másodedzőm, a kapusedző, Gyenes András remek munkát végez, ezt Mikler Dániel kirobbanó formája is igazolja. Az erőnléti edzőnk, Markovics Bence fiatal kora ellenére jól állt bele a munkába, hamar megkedvelték a játékosok. Van egy nagyszerű rehabilitációs részlegünk, melynek vezetője Somlyai Nóra, aki szerintem az ország egyik legjobb szakembere. A keze alá dolgozik az erőnléti edzőnk, illetve gyúrónk, Szabó Miklós is. Mindennek a mozgatórugója a technikai vezetőnk, Takács Róbert. A szertárosunk, Balázs József évek óta a csapat mellett dolgozik, szinte minden hétvégéjét feláldozva. Hallatlan tisztelettel vagyok felé, mert példaértékű, ahogy figyel a játékosokra, de a mosónőnk, Ági is fontos, értékes tagja a stábnak, akárcsak a pályamunkások, akik sokat tesznek annak érdekében, hogy remek körülmények között edzhetünk és játszhatjuk a mérkőzéseket. Kiemelném, hogy szinte mindenki tősgyökeres kaposvári és a felnőtt csapat mellett a tehetségközpontban is dolgozik. A csapat így sikeres, mindenki egyért, egy mindenkiért.

– Sokszor hangsúlyoztad, fejlődési folyamatban van a csapat, ebből adódott az egy-egy váratlanul nagyarányú vereség?
– A legelejétől kezdve hangoztatom, hogy egy fejődési folyamatban vagyunk. Fiatal a társaság, amelytől nem szabad rögtön eredményt elvárni, csak annyit, hogy mérkőzésről-mérkőzésre fejlődjenek. Büszke vagyok a szezonra és a srácokra, mert igenis látható volt a fejlődés. Voltak olyan meccseink, amiket váratlanul megnyertünk, jó focival, de voltak olyanok is, melyeken váratlanul kikaptunk, azonban ezek is mi vagyunk. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ebből is tudtunk tanulni. A Főnix elleni vereséget követően, játszottunk egy ki-ki meccset a Fradi otthonában, az Iváncsa után pedig nyertünk az MTK ellen. Olyan mérkőzéseket tudtak a srácok hozni, amit senki nem várt el tőlük. Ha megfordítjuk, és itthon megverjük a Főnixet, de kikapunk a Fraditól, vagy az MTK-tól, mindenki azt mondja, hogy jó, jó… Ennek a csapatnak mérkőzésről-mérkőzésre kell fejlődnie, levonni a tanulságokat és azokat beépíteni a heti munkába. Ha ez működik, akkor nagyon szép jövő előtt áll, de kell még türelem és a keretet is meg kell erősíteni.

– Többször előfordult, hogy nem számíthattál egy-egy meghatározó játékosokra sérülés miatt, viszont hárman, Ipolyi-Várkonyi Csanád, Rituper Roland és Hampuk Ádám az egész őszt kihagyták keresztszalag-szakadás miatt. Nehéz volt őket pótolni, főleg Hampuk Ádámot, aki az előző idényben termelte a gólokat?
– Tudott volt 18 játékossal és két kapussal vágunk neki a felkészülésnek, elfogadtam, bár kiemeltem, hogy amint van lehetőség, tovább kell növelni a létszámot, célirányosan és posztspecifikusan. Hampuk Ádám az egyik legnagyobb veszteségünk, mindenkit nagyon várunk vissza, de ő nagyon hiányzik a támadósorból. Jól halad a felépülése, akárcsak a többieké. Rengeteget dolgoznak érte, hogy minél előbb visszatérjenek. Reményeim szerint mindhárman a csapattal kezdhetik a téli felkészülést. Kiemelném, csak kontaktsérültjeink vannak, mert az nem védhető ki. Büszke vagyok arra, hogy izomsérültünk nincs, mégpedig azért, mert nagyon odafigyelünk arra, hogy a terhelés és a pihenés aránya megfelelő legyen. Növelni kell a keret létszámát, mert folyamatosan 12-13 emberrel edzünk. Mivel kevesen vagyunk, ezért egy edzésen belül majdnem dupla annyi impulzus éri a játékosokat. Ennél fogva nő a sérülésveszély és könnyebben elfáradnak.

– A csekély létszám miatt nehéz megtalálni a pihenés és a terhelés arányát?
– Nehéz, egy igazi kihívás. Sokat foglalkozom vele, folyamatosan beszélek a témában avatott szakemberekkel, ugyanis nem voltam még ilyen helyzetben, de ez nem ment fel. Próbálok utánajárni olyan csapatnál, melyek már átéltek hasonlót, hogy oldották meg. Nagyon sok a meccsperc is. Nehéz úgy forgatni a csapatot, hogy közben az eredményességre is figyelni kell, hiszen a célunk, hogy minél előrébb végezzünk a tabellán, ezt vállaljuk és mindent meg is teszünk érte. A Majos elleni meccsünkön is érződött, lassabban mennek a dolgok, ez azért volt, mert fejben elfáradt a társaság. Fizikálisan, hozták azokat a mutatókat, amiket szoktak. Hozzáteszem: a játékosok 100 kilométer körül futnak egy-egy meccsen. A már említett Majos ellenin például 101,38 kilométert futottak, ami átlagban tíz kilométer körüli teljesítmény, ráadásul a sprintek száma is rendben volt. Mentek, csinálták, de nem voltak elég frissek fejben. Ez egy igazi nagy hiányossága a Kaposvárnak, hiszen kellenek az eredmények, de sok a játékperc. Van olyan labdarúgó, aki 1600 perc felett játszott, pedig 900 felett hatványozottan figyelni kell, hiszen veszélyessé válik a terhelés. A társaság összesen 1431,6 kilométer tett meg 17 bajnoki meccs alatt, ami azt jelenti, hogy a srácok elfutottak Párizsig. Tavasszal vissza kell futniuk.

Bravúrokkal küzdötte magát az élre Mikler Dániel

Rengeteg bravúr fűződik a kapusdinasztiából származó Mikler Dániel nevéhez, akit remek teljesítményének köszönhetően a Kaposvári Rákóczi FC szakmai stábja megválasztott az őszi szezon legjobbjának.

– Meglepett a szakmai stáb kitüntető elismerése?
– Nagyon megtisztelő, hogy az osztályzatok alapján én lettem az őszi szezonban legjobban teljesítő játékosa – fogalmazott Mikler Dániel. – Azt gondolom, hogy több játékosunk is rendkívül jó teljesítményt nyújtott: Babinszky Bence 15 gólja önmagáért beszél, de rajta kívül is voltak többen, akik jó őszt tudhatnak magukénak, ezért is nagyon megtisztelő számomra ez a döntés.

– A negyedik helyen telel a csapat, mit gondolsz, ez a realitás, vagy több volt az őszben?
– Azt gondolom, hogy az a bizonyos pohár, amiről beszélni szoktak az félig tele van. Több mérkőzésben hagytunk benne pontokat, azonban voltak bravúrgyőzelmeink is, így összességében elégedettek lehetünk. Egy fiatal csapatunk van, melynek sajátossága, hogy képes a bravúrokra, de az is, hogy egy könnyebbnek ígérkező mérkőzést megnehezítünk magunk számára

– Rengeteg bravúr fűződik a nevedhez, amik több ízben értek pontot, pontokat. Van olyan közülük, amit kiemelnél?
– Egy-egy védés nem igazán marad meg bennem, azonban a rangadók igen. A Nagykanizsa elleni mérkőzés, melyet idegenben nyertünk meg, kapott gól nélkül. Vagy említhetném még a PMFC ellenit, amely csapatszinten, illetve számomra is jól sikerült, akárcsak a Siófok elleni, hazai derbi.

– A PMFC ellen egy gólpassz is fűződik a nevedhez, ráadásul közel 2000 szurkoló előtt. Mikor volt ilyenben utoljára részed?
– Az, hogy ennyi néző előtt játszhattunk egy abszolút motiváló tényező, ezt az egész csapat nevében mondhatom. Felnőtt pályafutásom során a PMFC elleni volt a második gólpasszom. Edzéseken szoktuk gyakorolni a pontrúgás utáni gyors kontrákat, de sajnos ritkán jön ki úgy a lépés egy meccseken, hogy az indításomból egyből gól születhessen, szerencsére Pécsen sikerült.

Happy end Pécsen

Szederkényi Ádám utolsó percekben született góljával nyertünk a PTE-PEAC otthonában, az NB III. Dél-Nyugati csoportjának 17., idei utolsó fordulójában.

A hazai évzárón elért döntetlent követően, idegenben, a PTE-PEAC otthonában egy győzelemmel szerettünk volna elköszönni a 2024-es esztendőtől. A találkozó ennek megfelelően indult, sokat birtokoltuk a labdát, s főként a széleken próbáltuk megbontani a hazaiakat, amiből könnyedén előnybe kerülhettünk volna az első negyed órában, azonban Balla Kevin igen közeli lövése centikkel elkerülte a jobb alsót. A folytatásban Mayer Milán szabadrúgása, illetve az ebből adódó kipattanó, melyet Böndi Ádám lőtt egyből kapura, jelentett veszélyt a hazaikra, azonban mindkétszer ura volt a helyzetnek Varga Dániel kapus. A hazaiak fokozatosan jöttek ki a nyomás alól, ezt a pontrúgásaik, illetve a kontráik is jelezték, sőt a vezetés megszerzéséhez is egyre közelebb álltak, viszont Horváth Marcell csak a kapufát találta telibe ziccerben, majd Mikler Dánielnek kellett bemutatni két nagy védést is. A szünet előtt azonban újra mi álltunk közelebb a gólhoz, de Mayer Milán is célt tévesztett 15 méterről.
A fordulást követően is a hazaiak előtt adódtak inkább kisebb-nagyobb lehetőségek, annak ellenére, hogy szerkezetet váltottunk és sokkal többet birtokoltuk a labdát, viszont nem igazán tudtunk dominálni. Az utolsó fél órára cserékkel igyekezett frissíteni vezetőedzőnk, Székely Tibor, s úgy tűnt, jól nyúlt bele a meccsbe, hiszen Szabó Milán és Zoltán Rafael érkezését követően veszélyesebben futballoztunk. Ennek ellenére is a PEAC előtt adódott az újabb ziccer, viszont Lengyel Szabolcs hiába került óriási helyzetben, Mikler Dániel védte a lövését.
Az utolsó tíz percbe lépve nagy erőket mozgósítottunk annak érdekében, hogy elhozzuk a három pontot Pécsről, s erőfeszítésünket végül siker koronázta, hiszen szinte az utolsó pillanatban, egy jó bal oldali beadás után Szederkényi Ádám lőtt a hálóba (0–1), így végül győzelemmel zártuk az évet.

Székely Tibor: – A játékosokon lehetett látni, hogy akarják a sikert, végig mentek előre, mentálisan rendben voltunk. A játékunk akadozott, hiszen fejben fáradtak voltunk, s mivel a fej adja ki a parancsot a lábank, ezért nehezebben ment a labdabirtoklásra épülő játékunk. Ennek ellenére fölényben voltunk, megfelel számú helyzetet dolgoztunk ki, de ezeket, a már említett fáradtság miatt nem tudtunk kihasználni. Szervezett ellenféllel találkoztunk, nekik is voltak veszélyes támadásaink, melyek végén kellett, hogy Mikler Dániel meccsben tartson minket, így az egész csapatnak jár a gratuláció. Szeretném megköszönni a csapatnak, a stábnak és mindenkinek, aki segített minket az egész éves munkáját! Úgy vélem, az, hogy ez a csapat a harmadik helyen volt féltávnál, s az, hogy a dobogó közelében telel egy óriási siker.

Egri Krisztián: – Úgy gondolom, legalább egy pontot megérdemeltünk volna, viszont bizonyítottuk, hogy jó úton járunk, hiszen legutóbb kilenc-egyre kaptunk ki a Kaposvártól. Sokat fejlődtünk azóta, csapat és egyéni szinten is, így most egy jó mérkőzést tudtunk játszani, melynek a végén nem bírtuk mentálisan a nyomást.

NB III. Dél-Nyugati csoport, 17. forduló
PTE-PEAC–Kaposvári Rákóczi FC 0–1 (0–0)
Pécs, PMFC Stadion, 130 néző. V.: Dédesi M. (Csákó P., Balogh B.).PTE-PEAC: Varga D. – Győri, Kaszás, Encz, Varga B. – Leidl, Horváth M., Egri, Hawkins (Czimmerman, a 80. percben), Schuszter (Németh M., a 77. percben) – Lengyel. Vezetőedző: Egri Krisztián.
Kaposvári Rákóczi FC: Mikler D. – Balogh Á., Szederkényi, Böndi – Görög, Balla (Szabó M., a 60. percben), Horváth B., N. Mazzonetto (Zoltán R., a 60. percben), Pusztai – Mayer M., Babinszky. Vezetőedző: Székely Tibor.
Gólszerző: Szederkényi (a 92. percben).
Sárga lap: Varga B. (az 59. percben), Varga D. (a 81. percben), illetve Babinszky (a 34. percben), Horváth B. (a 86. percben), Böndi (a 93. percben).

Győzelemmel koronáznánk meg az éves teljesítményünket

Vasárnap 13.00 órakor a PTE-PEAC otthonában, a PMFC Stadionban lépünk pályára az NB III. Dél-Nyugati csoportjának idei utolsó, 17. fordulójában.

A jelenleg is zajló idény első felében a pécsi egyetemisták ellen szereztük meg az első sikerünket, ami igen fölényesre sikerült, hiszen kilenc-egy arányban nyertünk a Rákóczi Stadionban. Ettől azonban nem szabad elbíznunk magunkat.
– Semmiképp sem lesz elég, ha csak a mezt teszik ki a pályára a játékosok – mondta Pap Máté, csapatunk másodedzője. – Úgy gondolom, a tavalyi hóval már nem lehet dobálózni. Ez egy új mérkőzés lesz, melyen bízom benne, hogy feltesszük a pontot az i-re és az egész éves teljesítményünkre.
A PTE-PEAC csapata a 13. helyről várja az év utolsó meccsét. A baranyaiak eddig csak egy alkalommal nyertek hazai pályán, de egyre jobban kezdik felvenni az NB III. ritmusát.
– A pécsiek az idő elteltével megértek az NB III.-ra, a céljuk a bent maradás – tette hozzá Pap Máté. – Úgy vélem, ezzel nem lesz gondja a fiatal, motivált PEAC-nak, melyben három, egykori kaposvári is szerepel, akinek drukkolok, hogy elérjék a céljaikat, viszont vasárnap győzni akarunk és igazolni a papírformát.
A hazai évzáró nem sikerült a terveink szerint, hiszen nem tudtunk győzelemmel búcsúzni, de bízunk abban, hogy ezúttal is sokan kísérik el a csapatot Pécsre, ahol egy győzelemmel zárnánk az esztendőt.
– A mester említette a mérkőzés utáni nyilatkozatában, hogy nem ismert a csapatára, ez teljes mértékben megállja a helyét, hiszen, ha a srácok azt játszották volna, amit január óta hallanak Székely Tibortól, akkor győztesen hagyták volna el a pályát. Itt az idő, hogy eleget tegyenek a kéréseknek és győzelemre vezessék a csapatot – zárta gondolatait Pap Máté.