Zalai siker az edzőmeccsen
A válogatott szünetben az NB I.-es ZTE FC ellen vívott felkészülési találkozót csapatunk. A sok helyzetet hozó összecsapás végül zalai sikerrel ért véget.
Nem indult jól a felkészülési mérkőzés csapatunk számára, hiszen a hazaiak már a második percben előnybe kerültek, miután Nagy Tamás fejelt a saját kapujába. A játékrész felénél jöbb az újabb zalai gól, miután Bojan Sankovic lövésébe Szabó Alex vetődött bele, de kézzel is hozzáért a labdához. A büntetőt Koszta Márk értékesítette. Tíz perc múlva pedig Vass Patrik került ziccerbe, s nem is hibázta el. Együttesünknek még a szünet előtt sikerült szépítenie miután Nemanja Andric harcolt ki egy büntetőt, melyet Balázs Zsolt váltott gólra.
A második félidőben már nem szültetett gól. Csapatunk játékban felvette a versenyt az élvonalban szereplő riválissal, de ez az eredményben nem mutatkozott meg.
ZTE FC–Kaposvári Rákóczi FC 3–1 (3–1)
Zalaegerszeg, 50 néző. V.: Molnár A.
ZTE FC: Gyurján – Tanasin, Zivko, Bobál, Hegedüs – Sankovic, Bedi, Vass – Könyves, Koszta, Favorov. Csereként pályára lépett: Köcse, Bedő, Szökörnyös, Abért. Vezetőedző: Boér Gábor.
Kaposvári Rákóczi FC: Bonnyai – Vachtler, Nagy T., Szabó A., Nagy J. – Szakály A., Varjas Z. –Erdei, Szabó B., Andric – Balázs Zs. Csereként pályára lépett: Laky (kapus), Godzsajev-Telmán, Földi, Szarka, Szederkényi, Bíró. Vezetőedző: Waltner Róbert.
Gólszerzők: Nagy T. (2. p. – öngól), Koszta (23. p. – 11-esből), Vass (33. p.), illetve Balázs Zs. (39. p. –11-esből).
Zalaegerszegre utazik csapatunk
A válogatott szünetet kihasználva az élvonalban szereplő ZTE FC ellen vív felkészülési mérkőzést csapatunk. A pénteken 11.30 órakor kezdődő találkozót a zalai megyeszékhelyen rendezik majd.
Az OTP Bank Liga, azaz az első osztály tizedik helyén álló ZTE FC otthonában vív majd felkészülési mérkőzést csapatunk, amely a tizenkilencedik helyről várja a Merkantil Bank Liga folytatását.
A zalaiak az idei szezonban három bajnokin vannak túl, melyeken sorrendben a MOL Fehérvár FC, a Mezőkövesd Zsóry FC, valamint a Ferencvárosi TC ellen léptek pályára, amely nem mondható könnyű kezdésnek. Ehhez képest Boér Gábor tanítványai a Fehérvár, illetve a Mezőkövesd ellen is pontot szereztek. A Ferencváros ellen is minden esélyük megvolt erre, de egy kimaradt büntető megváltoztatta a mérkőzést, s a fővárosi zöld-fehérek kettő-egyre nyertek.
Csapatunk nem szerepelt eddig jól a bajnokságban, de reméljük, hogy a szünet után már elindul felfelé a tabellán. Minden esetre egy jól sikerült edzőmérkőzés lendületet adhatna.
Így látták a vezetőedzők
A Merkantil Bank Liga hetedik körében gólnélküli döntetlent játszott csapatunk a Szombathelyi Haladással. A vezetőedzők így értékelték a látottakat:
Waltner Róbert, Kaposvári Rákóczi FC: – Az eddigi mérkőzéseink alapján a Szombathely volt a legjobb csapat, ellenük volt a legnehezebb játszani. Aminek örülök, az az, hogy a védekezésben és mentalitásban is előre léptünk. Fegyelmezettek voltunk, a tizenegyesnél sem volt rossz a védekezésünk, de ahogy pattogott a labda, hozzáért a játékosunk kezéhez. Előtte tíz perccel a másik kapu előtt ugyanúgy kézzel ért a labdához az ellenfél játékosa, azért nem járt tizenegyes. Sokat tettünk azért, hogy kapott gól nélkül hozzuk le a mérkőzést, talál emiatt is maradt ki a büntető. Próbáltunk az utolsó percig támadni, az utolsó szögletnél már mindenkit előre küldtem, hátha sikerül gólt szereznünk. A fiúkat nem tudom elmarasztalni, hiszen mindent megtettek a győzelemért. A támadójátékunk most nem volt annyira jó, mint korábban, de az ellenfél is nagyon fegyelmezetten védekezett.
Mátyus János, Szombathelyi Haladás: – Amire számítottunk az beigazolódott, hiszen egy végletekig feltüzelt csapattal találkoztunk, amely történelmének egy nehéz szakaszában van. Ennek meglelően álltak hozzá a mérkőzésnek, de mi sem adtuk alább és egy nagyszerű játékkal rukkoltunk elő. Azt gondolom, hogy amit elterveztünk az ült, egy dolgot kivéve, hogy nem szereztünk gólt. Az első félidőben a két csapat hasonló játékerőt vonultatott fel. A másodikra váltottunk és a Kaposvár fölé kerekedtünk, de sajnos tizenegyesből sem sikerült gólt szereznünk.
Nem esett gól a zöld-fehér rangadón
A forduló előtt a tabella ötödik helyén álló Szombathelyi Haladás ellen lépett pályára csapatunk a Merkantil Bank Liga hetedik fordulójában. A küzdelmes összecsapás kevés helyzetet, s végül gólt sem hozott.
Nagy taps fogadta a mérkőzés kezdőrúgóját, hiszen nem más indította kilencven perces útjára a labdát, mint Hegedüs Péter. A nagyszerű kapus korábban mindkét csapatban letette a névjegyét, s úgy látszik, hogy ezt a szurkolók nem feledték el. Csapatunk napra pontosan negyvenöt évvel ezelőtt vívta első meccsét az élvonalban. Az 1975-ös gárdának pedig egyik alapembere volt a kapus, akárcsak Márton József, aki évekig csapatkapitányként vezette ki a pályára Rákóczit, s ezen a meccsen ő végezte el a második félidő kezdőrúgását.
A történelmi időpontban játszott mérkőzésen Hadaró Valentin nem tudott pályára lépni, mivel a szerdai, Szentlőrinc elleni mérkőzésen rátartottak a lábfejére, amin fel is szakad a bőr, így újra Nagy János játszott a bal oldali védő posztján. Az első negyvenöt percben jobbára a középpályán folyt a játék, kevés helyzettel, de ami pozitívum, hogy az említésre méltók csapatunk előtt alakultak ki. Előbb Vachtler Csaba szabadrúgása kötött ki az oldalhálóba, majd ugyancsak csapatunk jobb védője került helyzetbe, miután Erdei Carlo szögletére érkezett remekül, de lövése fölé szállt.
A második félidő elején Varjas Zoltán próbálkozott távolról, de ez a labda is elkerülte a kaput. A mérkőzés a hajrában Vachtler Csaba pontrúgása után Varjas Zoltán fejelt fölé, majd egy veszélytelennek tűnő akció után büntetőhöz jutott a Haladás. Szabó Alex küzdött egy labdáért Tóth Barnával a tizenhatoson belül, de védőnk kézzel sodorta el a játékszert, így Görög Márió játékvezető azonnal a büntetőpontra mutatott. Az ítéletet Tóth Barna hajtotta végre, de labdája a felső lécen csattant. A hátralévő percekben az addig is nagyot küzdő csapatunk még az utolsó erejével megpróbált minden a győzelemért, de ezúttal nem sikerült az ellenfél kapujába találni. Ami viszont ennél fontosabb, hogy csapatunk végre kapott gól nélkül hozott le egy meccset.
Kaposvári Rákóczi FC–Szombathelyi Haladás 0–0
Kaposvár, Rákóczi-stadion, 814 néző. V.: Görög (Kis, Vörös).
Kaposvári Rákóczi FC: Pogacsics – Vachtler, Nagy T., Szabó A., Nagy J. – Varjas Z., Szakály A. – Andric (Földi, 77. p.), Szabó B., Erdei (Bíró, 71. p.) – Balázs Zs. Vezetőedző: Waltner Róbert.
Szombathelyi Haladás: Verpecz – Schimmer, Mocsi, Devecseri, Bosnjak – Holdampf, Csilus T. – Szekér (Kiss B., a szünetben), Németh Márió (Medgyes, a szünetben), Németh Milán (Tóth B., 78. p.) – Szalay. Vezetőedző: Mátyus János.
Sárga lap: Vachtler (33. p.), Szabó B. (83. p.), Bíró (87. p.), illetve Mocsi (29. p.), Szekér (32. p.).
A sikerek színhelyén idézték fel a múltat
Az egykori sikerek színhelyén, a Rákóczi-stadionban idézték fel a negyvenöt évvel ezelőtt történteket a Kaposvári Rákóczi FC tagjai, akik a klub története során először vívták ki az élvonalba jutást.
Negyvenöt évvel ezelőtt hamisítatlan futball-láz tört ki Kaposváron, hiszen a másodosztályban szereplő klub egy remek szezon után, története során első alkalommal kivívta a feljutást a legmagasabb osztályba. A városban, sőt az egész megyében arról az együttesről beszéltek az emberek, amely a szó valódi értelmében is csapat volt, s ahogy a találkozón magukat említették névtelen csapatként megállták a helyüket a legjobbak között.
Az akkori hősök szombat délután újra kezet nyújtották egymásnak, s vidáman borultak egymás nyakába a viszontlátás örömét kifejezve. Már az első pillanatokban előkerültek a régi, már-már megkopott fotók, az akkori Somogyi Hírlapból és Nemzeti Sportból kivágott cikkek, s ahogy ilyenkor az lenni szokott a régi emlékek felidézése mellett az élcelődések sem maradtak el.
A találkozón első körben a Kaposvári Rákóczi ügyvezetője kért szót és kitörő örömmel köszöntötte az egybegyűlteket. Takács Róbert felidézte, hogy negyvenöt évvel ezelőtt még gyermeki izgalommal készült a csapat akkor első NB I.-e mérkőzésére, amelyre még most is emlékszik.
Dér Tamás, Kaposvár alpolgármestere, aki korábban volt a Rákóczi elnöke is szintén hatalmas tisztelettel köszöntette a csapatot. Kiemelte: bármerre is jár az országban két dolgot kérdeznek tőle Kaposvárról: mi a helyzet a színházzal és a Rákóczival. Elmondta a negyvenöt évvel ezelőtti csapatot nagyon szerették a városban, s a mai napig szeretik. Személyes emlékként hozzáfűzte, hogy gyermekként sokan, így ő is Kiss László szeretett volna lenni, de nem csak belőle, hanem minden játékosból példakép és ikon vált az évek alatt.
– Nagyszerű érzés újra találkozni – mondta köszöntőjében Márton József, az egykori csapatkapitány. – Meg kell becsülnünk és ápolnunk kell a múltunkat, hiszen csak így lesz jelenünk és jövőnk. Ez az együttes három év alatt három osztály lépett előre, ami hatalmas szó. Névtelen csapat voltunk, amely nagyot alkotott, hiszen képesek voltunk arra, hogy 22.000 nézőt csalogassunk ki a stadionba és megszólaltassuk egy némát. Olyanok is kijártak a meccseinkre, akiket addig nem is érdekelt a futball. Akkor Kaposváron összejött a nagy szerelmi háromszög, azaz egymásra talált a közönség, a vezetőség és a csapat. A feljutáshoz azonban nemcsak ez, hanem az edzőnk, Mathesz Imre profizmusa is kellett, valamint az, hogy olyan játékosok alkották a keretet, akik éltek-haltak azért, hogy NB I.-es futballisták legyenek.
Az eseményen az akkori csapat orvosa és pályagondnoka mellett a Somogyi Hírlap kiváló újságírója, Jutasi Róbert is jelen volt, aki évtizedeken keresztül tudósított a csapat mérkőzéseiről, s akkori munkáját most egy emlékplakettel köszönték meg. A találkozóra nem csak volt kaposvári labdarúgók érkeztek, hanem két nagy riválist is meghívtak a szervezők, így a Nagykanizsai Olajbányász egykor kiválóságai Vlaszák Géza és Simon József is együtt nosztalgiázott a több mint négy évtizeddel ezelőtt történtekről.
– Nem volt nehéz megszervezni a találkozót, hiszen mindenki igent mondott az első hívószóra – nyilatkozta Hegedűs Péter, az akkori csapat kapusa, az esemény egyik szervezője. – Szeretnénk ezentúl minden évben megszervezni ezt a találkozót, hiszen egyre kevesebben vagyunk. Duschák István halála nagyon megrendített, s az is, hogy Turai Lászlóról elszomorító híreket hallok. Mindig jó találkozni a volt csapattársakkal, főleg olyan nagy játékosokkal, mint Kiss László vagy éppen Burcsa Győző, hiszen mindig is büszke voltam arra, hogy egy csapatban szerepelhettem velük.
– Ahogy Márton József is mondta, egy olyan dologban lehetett együtt részünk, amit az ember az életében csak egyszer tud átélni – fogalmazott Burcsa Győző, a Rákóczi első NB I.-es szezonjának házi gólkirálya. – Kaposvári születésűként a pályafutásom alapjait itt szereztem meg. Mathesz Imre nagyon kemény munkával, nagy fegyelemmel indított el minket azon az úton, amely megmutatta nekünk, hogy kell edzenünk, viselkednünk és a pályán, hogy kell teljesíteni ahhoz, hogy profi futballisták legyünk. Az itt eltöltött húsz éve megtanított arra, hogy mi vár rám. Tudtam, hogy a siker és a kudarc között egy körömpiszoknyi a különbség. Ahhoz, hogy eredményt tudjunk elérni rengeteget dolgoztunk. Egy nagyon jó összetételű csapat voltunk, s öröm volt újra látni azokat az arcokat, amelyeket öt éve láttam utoljára.
A korábbi játékosok mellett a csapat mellett dolgozók és szervezésben sokat segítők is egy-egy emlékplakettet vehettek át a Kaposvári Rákóczi Baráti Körének elnökétől, Simon Jánostól. A remek hangulatú múltidézés egy még jobb hangulatú vacsorával és borkóstolóval zárult.
