Hegedűs Dávid: itt lettem NB I-es játékos

Befejezi profi pályafutását Hegedűs Dávid. Csapatkapitányunk 126 bajnoki mérkőzésen öltötte magára együttesünk mezét, utoljára a Paks ellen tette mindezt.

Az egri születésű Hegedűs Dávid összesen 143 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ezek során pedig öt gólt szerzett. A védőként és védekező középpályásként is bevetető játékos számos alkalommal vezette ki a pályára csapatkapitányként a Rákóczit, amely mindig is fontos helyet foglalt el a szívében.
– Legfőképp a családom miatt döntöttem úgy, hogy befejezem a profi pályafutásomat – fogalmazott Hegedűs Dávid. – A feleségem várandós, novemberben születik a második gyermekünk. Ő már szeptemberben hazaköltözött Egerbe, mivel a fiunk ott jár óvodába. A másik ok pedig, hogy 35 éves vagyok és már nem leszek fiatalabb.
Hegedűs Dávid két felvonásban szerepelt csapatunkban. 2009 és 2013 között 72 mérkőzésen erősítette az akkor még az élvonalban szereplő együttesünket, majd az NB I.-be feljutó Mezőkövesdhez szerződött. Két éve tért vissza a somogyi megyeszékhelyre, az akkor még másodosztályú csapatunkhoz, amelyet felsegített az első osztályba. A mostani szezonban húsz mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett.

– Sajnáljuk az utolsó egy évet, mert nyilván nem így terveztük – tette hozzá csapatkapitányunk. – Kaposvár a pályafutásom szemszögéből a legjobb választás volt, hiszen itt lettem NB I-es játékos és itt is búcsúztam az NB I-től. Korábban már kétszer elköszöntem a klubtól: 2010-ben a térdproblémáim miatt, amit szerencsére sikerült orvosolni, majd 2013-ban is, amikor eligazoltam. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy újra itt leszek élvonalbeli játékos, úgy, hogy a másodosztályból jutunk fel. A pályafutásomban szinte mindent ennek a klubnak köszönhetek, ezért is hoztam meg fájó szívvel a döntésemet, de úgy gondolom, hogy hosszú távon ez a legjobb számomra. Ha egy-másfél órás autóútra lenne a két város egymástól, akkor teljesen más lenne a helyzet, még biztosan maradtam volna egy évig, de nagy a távolság.
Hegedűs Dávid bár a profi karrierjét befejezi, de továbbra sem szakad el a labdarúgástól.

– A harmadosztályú Egerhez igazolok – tette hozzá. – A klubnál komoly célok vannak rövid, közép és hosszútávon is. A feljutás is szóba került. Emellett pedig edzői lehetőséget is kapok, így tudok még egy lépést tenni a civil élet felé. Szeretnék tanulni, képezni magam. Mivel sokszor voltam sérült, sokat szenvedtem emiatt a pályafutásom során, ezért is érdekel a rehabilitáció, az erőnléti képzés a regeneráció. A futball ezen ágán is szeretnék elindulni a jövőben. A harmadosztályban pedig erre lesz időm.

Hegedűs Dávid pályafutása során megfordult a Jászapáti, a Bőcs, a Kazincbarcika, a Szolnok és a Mezőkövesd csapataiban is, de szülővárosában is úgy gondolnak rá, hogy a neve összeforrt a Rákócziéval.
– 2009-ben volt egy súlyos térdsérülésem, amivel fél évig kínlódtam, majd 2010-ben abbahagytam a labdarúgást, de szerencsére csak fél évre – fogalmazott Hegedűs Dávid. – A hátsó keresztszalagom elszakadt, a porcok súlyosan károsodtak, az orvosok pedig egy, maximum két évet jósoltak a pályafutásmnak napi szintű terhelés mellett. Ennek pedig már tíz éve, s azóta folyamatosan az első, illetve a másodosztályban játszottam. Ha ezt az oldalát nézem a karrieremnek, akkor kihoztam belőle a maximumot. Nyilván lehetett volna több mérkőzésem, de a pályafutásom során végig elkísértek a sérülések. Tudtam, hogy eljön az az idő, amikor befejezem, de azt mondom, hogy egy élsportolónak ez legyen a legnagyobb gondja, hogy 35 évesen saját maga dönthet arról, hogy merre tovább. Maradhattam volna Kaposváron, de másképp döntöttem. Hálás vagyok a Rákóczinak, mivel itt indult el az NB I.-es karrierem. Kiemelném Illés Jánost, aki annak idején felkarolt engem, így rengeteget köszönhetek neki. Akárcsak Waltner Róbertnek, aki lehetőséget adott nekem az utóbbi években arra, hogy egy sikeres csapat tagja legyek, s arra is, hogy egy évig még az első osztályban játszak. Tanulságos szezon volt a legutóbbi számomra is, hiszen kíváncsi voltam, hogy mennyire tudom megállni a helyem az élvonalban. Van hiányérzetem, mivel csapatszinten sokszor nem olyan volt a játék, mint kellett volna. Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok a későbbiekben ebből rengeteg tapasztalatot hasznosítanak. A saját bőrükön érezhették, hogy hova kell eljutni, hiszen látszott, hogy néha nagy a különbség. Ezt megélni nem volt egyszerű megélni hétről-hétre.
– Biztos, hogy többször is visszajövök majd Kaposvárra, hiszen nagyok sok barátot szereztem és sokat adott nekem ez a város – búcsúzott Hegedűs Dávid.

Csapatkapitányunknak ezúton is szeretnénk megköszönni az itt töltött éveket és további sikereket kívánunk számára a sport, illetve a magánélet terén is!

Nehéz szezonon van túl a csapat

Az tabella utolsó, azaz kiesést jelentő helyén zárta az OTP Bank Liga 2019/2020-as szezonját csapatunk. A másodosztályból feljutó együttesünk nem tudott megkapaszkodni az első osztályban, így augusztusban már az NB II-ben folytatja.

Összesen tizennégy pontot szerzett a csapat. Hogy érzed, több volt ebben a szezonban?

– Sajnos sokkal több nem volt benne, de azért ennél több pontra számítottunk – válaszolta Waltner Róbert, csapatunk edzője. – Az, hogy miért nem szereztünk ennél többet az egy nagyon összetett dolog, amire nem szeretnék kitérni.

A bajnokságot több mint két hónapra felfüggesztették a koronavírus-járvány miatt. Mennyire volt nehéz ez az időszak, s az ezt követő újrakezdés?

– Nagyon nehéz volt. Már előtte elkezdtük szerepeltetni az ifjú játékosokat a fiatalszabály miatt és jöttek a sorozatos vereségek, amikor már két fiatal volt egyszerre a pályán. A Fehérvártól három, a Mezőkövesdtől négy, a Ferencvárostól pedig öt-nullára kaptunk ki. Ezt követte a ZTE elleni mérkőzés. A fiatalok tehetségesek, de kezdőként játszatni őket, főleg sorozatterhelésben, kilencven percen át nem könnyű, mivel ingadozó a teljesítményük. Az egyik meccsen még nagyon-nagyon jól játszanak, a következőn pedig az ellenkezője. Nekik még türelemre van szükségük, fokozatosan kell őket beépíteni a csapatba, de nálunk folyamatosan játszaniuk kellett. A vírus utáni újrakezdéskor ugyanis sok sérültünk volt, meghatározó játékosok estek ki. Hegedűs Dávidra nem is tudtam számítani, pedig csapatkapitányként ő volt az egyik legfontosabb játékosunk. Rajta kívül Balázs Zsoltot és Csiki Norbertet is csak csereként tudtam pályára küldeni. Úgy vártuk a bajnokság végi feszített tempót, hogy tizenhat mezőnyjátékosunk volt, köztük a tizennyolc éves Keresztes Zalán és a tizenkilenc éves Borbély Ákos és Pintér Ádám.

Csapatunk akkor is becsülettel küzdött, amikor már meghúzták a vonalat. Ilyenkor már csak a mentális felkészítésre helyezted a hangsúlyt?

– Ez volt a fő, főleg a ZTE elleni vereséget követően. A csapat életében az volt a legmélyebb pont, amiből talpra kellett állni. Ez sikerült, hiszen ikszeltünk Debrecenben, az utolsó pillanatban kaptunk ki a végül bronzérmes Puskás Akadémiától, megvertük a Diósgyőrt, jó meccset játszottunk a Honvéddal. Amivel nem voltam elégedett az az utolsó mérkőzés, melyet több játékos már elengedett, pedig az sulykoltam beléjük, hogy ha már búcsúznunk kell az NB I-től, azt tegyük tisztességgel. Ennek ellenére valaki már azzal foglalkozott, hogy hova megy nyaralni, valaki azzal, hogy hova akar igazolni, valaki pedig azzal, hogy megkaphatja-e a mezét a bajnokság végén. Ez számomra elég komolytalan, amivel nem tudok azonosulni.

Elég rövid a szünet, hiszen július hatodikán kezdődik a felkészülés. Kaptak valamilyen feladatot a játékosok a szünetre?

– Télen is egy hét volt a szünet és most is ennyi idő áll rendelkezésre a pihenésre. Ez alatt nem tudják kipihenni magukat a játékosok, hiszen ehhez minimum két hétre lenne szükség.

Nektek, edzőknek mivel telik a szünet?

– Nekünk nem sok idő jut a pihenésre, hiszen már dolgozunk az igazolásokon. Jelenleg tizenkét mezőnyjátékosunk van a hétfőn kezdődő felkészülésre, így minimum nyolc labdarúgók szeretnénk igazolni. Nem túl rózsás a helyzet, de ebből kell kihozni a maximumot.

Így látták a vezetőedzők

Csapatunk ötgólos vereséggel búcsúzott az Újpest FC ellen az élvonaltól. A találkozót a két vezetőedző értékelte.

Disztl László, Kaposvári Rákóczi FC: Úgy érzem, hogy a szünet után jó teljesítményt nyújtottunk, mentálisan erősek voltunk, így bíztunk benne, hogy az utolsó meccset jó eredménnyel zárjuk. Ez nem sikerült, annak ellenére, hogy jobban kezdtünk, mint az Újpest. Az első negyed órában jobbak voltunk. Sajnos a hazaiak az első helyzetüket kihasználták, mi ezáltal elvesztettük a fonalat. A szezon mentálisan és fizikálisan is sokat kivett a csapatból, az utóbbi szerda-szombat ritmusban pedig elfogytunk, hiszen nem olyan bő a keretünk. Pár játékosban nem volt meg a kellő alázat, ezt sajnáljuk. Most elgondolkodhatnak azon, hogy milyen az NB I., ki milyen osztályba való. A következő szezonra a külföldi és a kölcsönjátékosaink is elmennek. Ketten,  Fodor Marcell és Hegedűs Dávid pedig befejezik nálunk a futballt és a civil életükre koncentrálnak.

Predrag Rogan, Újpest FC: Ezért az álomért jöttem és sikerült megvalósítani. A siker nem az én érdemem, hanem a játékosoké, nekik kell gratulálni, rajtuk kívül pedig szakmai stábnak és a szurkolóknak, akik mindig lelkes bíztatással segítettek. Nem lesz könnyű a következő időszak, hiszen lesznek változások a keretben, újra kell építeni a csapatot, amely mostanra egy család lett. Ezt lehetett érezni az öltözőben és a pályán is. A játékosok sorozatban hét döntő mérkőzést játszottak az elmúlt hetekben, ez pedig óriási nyomást helyezett rájuk. Az utolsót is nagyon komolyan vették, hiszen ugyanolyan fontos volt, mint a korábbiak. A véleményem, hogy a kezdetektől uraltuk a Kaposvár elleni mérkőzést, majd a második gól után kinyíltak előttünk a kapuk.

Nem tudtunk szépen búcsúzni

Újpesten búcsúzott a szezontól, s ezzel együtt az első osztálytól is csapatunk. A mérkőzés bár jól kezdődött, de nagyon rosszul ért végét együttesünk számára.

Az OTP Bank Liga 33., azaz zárófordulójában az Újpest FC otthonában vendégszerepelt csapatunk. A fővárosi lila-fehérek hiába várták a tabella nyolcadik helyéről a bajnokit, bizony őket megérintette a kiesés szele. Ez ellen azonban könnyedén tudtak védekezni az újpestiek, hiszen a döntetlen is nekik kedvezett a riválisokkal szemben.

Együttesünk nagyszerűen kezdte a találkozót, hiszen mind a két szélen veszélyes támadásokat tudott vezetni, ezzel pedig rendszeresen érkeztek a jó beadások a kapu elé. Banai Dávidnak már az első percekben be kellett mutatnia egy nagy védést, miután Ádám Martin beadását Bévárdi Zsombor fejelte a jobb alsó felé. Hiába futballozott fölényben csapatunk egy gyors támadás végén előnybe került az Újpest: a jobb szélen végigfutó Simon Krisztián betört a tizenhatoson belülre, majd az ötös jobb sarkáról kilőtte a hosszút. A játékrész utolsó percéig meddő mezőnyfölényben futballozott csapatunk, de ekkor következett egy áramszünet és a hazaiak két gyors gólt lőttek. Előbb Novothny Soma tudott közelről, becsúszva a kapuba találni, majd a csereként pályára lépő Bacsa Patrik lőtt az ötösről a hálóba.

A második félidőre próbált változtatni a szakmai stáb, hiszen három friss játékos is érkezett a pályára, de a hazaiak ott folytatták, ahol abbahagyták: Bacsa Patrik négy perc elteltével, takarásból tudott a jobb alsóba gurítani, így már négy góllal vezettek a lila-fehérek. Nem sokkal később jött az ötödik is, miután egy kapusról kipattanót Máté Zsolt tudott a hálóba passzolni. A folytatásban csapatunk újabb NB I-es újoncot avatott, hiszen az utolsó húsz percre a húsz éves Bonnyai Márk állt a kapuba, akinek két bravúrt is be kellett mutatnia: előbb Koszta Márk közeli lövését ölelte magához, majd Balázs Benjámin erős löketét ütötte ki. Csapatunk próbálta bevinni a szépítő találatot, de ez nem sikerült, így rúgott gól nélkül zártuk a mérkőzést.

Szurkolóinknak pedig, akik az utolsó fordulóban is szép számmal kísérték el a csapatot ezúton is köszönjük, hogy az Újpest elleni mérkőzésen is végig buzdították a játékosokat. Emellett természetesen azt is köszönjük, hogy az egész szezon során kitartottak a klub mellett!

Újpest FC–Kaposvári Rákóczi FC 5–0 (3–0)
Budapest, Szusza Ferenc Stadion, 3004 néző. V.: Csonka (Márkus, Becséri).
Újpest FC: Banai – Balázs B., Máté Zs., Ristevski, Burekovic – Obinna (Csongvai, 60. p.), Onovo – Simon K. (Szakály P., 74. p.), Zsótér (Katona M., 60. p.), Perosevic (Bacsa, 44. p.) – Novothny (Koszta, 74. p.). Vezetőedző: Predrag Rogan.
Kaposvári Rákóczi FC: Pogacsics (Bonnyai, 70. p.) – Nagy J., Ur, Szabó A., Hadaró (Vachtler, a szünetben) – Szakály A., Trebotic – Bévárdi (Pintér Á., a szünetben), Palic (Csiki, 53. p.), Balázs Zs. (Nagy R., a szünetben) – Ádám M. Vezetőedző: Disztl László.
Gólszerzők: Simon K. (12. p.), Novothny (45. p.), Bacsa (45+1., és a 49. p.), Máté Zs. (57. p.).
Sárga lap: Balázs Zs. (2. p.).

Újpesten búcsúzunk az élvonaltól

Újpesten, a Szusza Ferenc Stadionban zárja az OTP Bank Liga 2019/2020-as bajnoki szezonját csapatunk. A szombaton 17 óra 30 perckor kezdődő összecsapással búcsúzik egy időre az első osztálytól klubunk.

Mint arról korábban beszámoltunk csapatunk felcserélte a pályaválasztói jogokat, így az OTP Bank Liga 11. és 22. fordulójában is az Újpest lépett pályára a cukorgyári gödörben. A 33. játéknapon pedig együttesünk látogat majd a fővárosi lila-fehérekhez. A koronavírus-járvány után újraindított bajnokság igen feszített tempóban zajlik, hiszen háromnaponta vívják a mérkőzést csapatok, ez pedig a két és fél hónapos kihagyás után eléggé megviseli a labdarúgókat.

– Nehéz a mérkőzésre való felkészülés, hiszen az ezt megelőző, illetve a mostani meccs előtt is csak két nap állt a rendelkezésünkre, hogy regenerálódjanak a játékosok – fogalmazott Waltner Róbert, csapatunk edzője. – Akkor a Honvédnak, most pedig az Újpestnek is egy nappal több állt a rendelkezésére. Ebben a feszített tempóban igen nehéz a felkészülés, így egy nap is sokat számít. Ráadásul nagyon sok játékosunk megsérült az utolsó hétre, többen kiestek a tervezett kezdőcsapatból, de megpróbáljuk összekapargatni magunkat, mert szeretnénk úgy búcsúzzni az NB I-től, hogy ne valljunk szégyent.

A szombati találkozóval zárja együttesünk a szezont, amelyben nem sikerült kivívni az első osztályú tagságot, így augusztus első hétvégéjén már a másodosztályban szólítják pályára labdarúgóinkat. Azonban nem szabad lebecsülni játékosainkat, akik eddig is bizonyították, hogy van tartásuk.

– A Honvéd ellen az utolsó másodpercig bíztam abban, hogy sikerül döntetlenre mentenünk a meccset – mondta Waltner Róbert. – Erre meg is volt a lehetőségünk, az utolsó pontrúgásnál már mindenki, mindent egy lapra feltéve támadott. Ilyenkor benne van a meccsben annak a lehetősége, hogy megkontráznak minket és ez meg is történt, amikor már csak harminc másodperc volt hátra a mérkőzésből. Ennek ellenére Vachtler Csabának nem kellett volna akkorát hibáznia a negyedik gólnál, de sajnos egész évben elkísérnek minket az egyéni hibák. Ezeket nehéz megélni, de a mentalitásunkat nem érheti panasz. Még akkor sem, amikor már fordulókkal ezelőtt meghúzták felettünk a vonalat, egy meccset sem vettünk félvállról. Még ebben a feszített tempóban sem, amire mindenki panaszkodik. Még azok is, akinek bő a keretük. Nekünk nincs bő keretünk és még ki is estünk, azonban a játékunkon ez nem látszik. Elég csak megnézni az ellenfelek edzőinek nyilatkozatát, sokan mondták, hogy a Rákóczi ellen nem mehetnek biztosra, még akkor sem, ha már kiesett. Pisont István és Bódog Tamás is elismerően, pozitívan nyilatkozott, Hornyák Zsolt pedig azt mondta, hogy az egyik legnehezebb meccse volt a Kaposvár elleni a Puskás edzőjeként. Az utolsó mérkőzésünkön is az a minimum, hogy a csapat mentalitása rendben legyen. Ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj, ha fáradtak is a játékosok, de oda kell tenniük a szívüket és a lelküket. Bízom benne, hogy ez eredménnyel párosul majd.