Sorozatban negyedik sikerünket arattuk

Sorozatban negyedik győzelmét aratta csapatunk a BSS Monor ellen a Merkantil Bank Liga NB II. hetedik fordulójában. Együttesünk remekül kezdte a mérkőzést, s végül 3–2-es győzelmet aratott.

Jól kezdte a mérkőzés csapatunk a szintén feljutó Monor ellen. Az első negyed órában Beliczky Gergő lövését blokkolta Fülöp Noel, majd Szakály Attila lőtt mellé nagy helyzetben. Az újabb lehetőség Hadaró Valentin előtt adódott, akinek éles szögből leadott lövését védte Bozsó Antal. A huszadik percben érett góllá csapatunk fölénye#!# Vachtler Csaba beadását követően Beliczky Gergő elől, Karacs Dániel juttatta a saját kapujába a labdát. A vendégek egy szöglet után a mezőny legmagasabbja címet is megnyerő Tóth Barna fejesével azonban korán egyenlítettek. A folytatásban mindent megtett együttesünk, hogy újra átvegye a vezetést. A játékrész hajrájában Hadaró Valentin erős lökete kevéssel szállt fölé, majd Vachtler Csaba távoli lövését piszkálta ki a léc alól Bozsó Antal kapus, majd Zsiga Ervin szabadrúgása kevéssel szállt fölé. A félidő utolsó perceiben Karacs Dániel kapta meg második sárga lapját is, így csapatunk több mint egy félidőt játszhatott előnyben.

A második játékrész elején Rajczi Péter fordult le emberéről, s mesterien lőtte ki a bal alsót, így csaptunk újra előnybe került. A folytatásban tudatosan játszott csapatunk, de Ficsor Richárd átlövése, melyet a levegőben úszva ütött szögletre Pogacsics Krisztián jelezte, hogy nem adták fel a monoriak. Sőt, Szerencsi Miklós kis híján egyenlített, de első lövését még védte Pogacsics, majd a kipattanót centikkel mellé rúgta. A csereként beálló Nagy Krisztián találata azonban eldöntötte a három pont sorsát, igaz, a vendégek az utolsó másodpercekben Tóth Barna lövésével újra bevették csapatunk kapuját.

Együttesünk sorozatban a negyedik sikerét aratta, így a negyedik helyről várhatja a válogatott szünetet.

Waltner Róbert#!# A lényeg, hogy megszereztük a három pontot, de ebben a mérkőzésben benne volt, hogy egy héten belül háromszor is játszottunk. A szerdai, ZTE elleni találkozó főleg, hiszen Zalaegerszegen nem sok csapat nyer(t), s ott mindent kiadtak magukból a játékosok. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Zsiga Ervin négy hetet hagyott ki a felkészülés alatt, mindkét meccset végig játszotta, de többen vannak így. Megértem a szurkolókat, hogy azt akarják, hogy támadjunk, de a szerdai meccs után nem olyan könnyű ugyanazt a futómennyiséget lerakni az asztalra. A Monor nem rossz csapat, sokan megszenvedtek ellenük, mi pedig nyertünk, s ezt nem szabad elfelejteni. Hat mérkőzés óta veretlenek vagyunk, s az utolsó négyet megnyertük, így nem értem a szurkolók részéről, azt, hogy, amikor vezetünk 3–1-re miért elégedetlenek. Nem tudunk mindig jól játszani, de törekszünk rá. Megértem, hogy ilyenkor, amikor az ellenfél tíz emberrel játszik, azt akarják, hogy támadjuk, de ebben az esetben türelmesen kell futballozni, mert az ellenfél el fog tolódni. Ez meg is történt, így szereztük a harmadik gólunkat. Az edző és a szurkoló is máshogy látja a mérkőzést, de volt olyan periódusa a találkozónak, amikor jól esett volna, ha szurkolnak nekünk, hiszen ez óriási segítséget tud adni. A folytatásban bízom abban, hogy mellettünk lesznek a szurkolók.

Horváth Dávid#!# Jól kezdtük a mérkőzést, de ezt követően sok technikai hiba csúszott a játékunkba és öngólt is vétettünk. A kiállítás megpecsételte a helyzetünket, így a második félidőben, egyenlő állásnál az volt a célunk, hogy minél tovább bírjuk kapott gól nélkül. Ez nem sikerült, utána pedig hiába küzdöttünk hősiesen, ez kevés volt a pontszerzéshez.

Kaposvári Rákóczi FC–BSS Monor 3–2 (1–1)

Kaposvár, Rákóczi-stadion, 942 néző. V.#!# Dolnegó (Iványi, Kis Z.).

Kaposvári Rákóczi FC#!# Pogacsics – Vachtler, Ur, Szabó A., Hadaró – Szakály A. (Nagy R., 70. p.), Godzsajev-Telmán – Zsiga (Nagy K., 59. p.), Beliczky, Bíró D. (Csernák, 40. p.) – Rajczi. Vezetőedző#!# Waltner Róbert.

BSS Monor#!# Bozsó – Sági, Fülöp N., Tóth F., Balanescu (Szerencsi, 65. p.) – Karacs D., Bori – Szuhodovszki (Szabó D., a szünetben), Palincsár (Tóth Á., 75. p.), Ficsor – Tóth B. Vezetőedző#!# Horváth Dávid.

Gólszerzők#!# Karacs D. (20. p. – öngól), Rajczi (50. p.), Nagy K. (83. p.), illetve Tóth B. (29. és a 92. p.).

Kiállítva#!# Karacs (42. p.).

Sárga lap#!# Nagy K. (64. p.), Godzsajev-Telmán (75. p.), illetve Karacs D. (19. p.), Balanescu (45. p.), Tóth F. (80. p.)

Rákóczi-Monor

2018. szeptember 3.

Csatár érkezett az utolsó órákban

Augusztus 31.-én éjfélkor lezárult az átigazolási szezon, azonban az utolsó órákban még egy támadó érkezett csapatunkhoz, így kialakult a végleges keret. A Budapest Honvéd labdarúgója, Tömösvári Bálint egy évig, kölcsönben szerepel majd együttesünknél.

A fiatalszabálynak megfelelő, gólerős támadó érkezett kölcsönbe együttesükhöz. Tömösvári Bálint az NB I.-es Budapest Honvéd játékosa, de egy évig biztosan a Rákóczit erősíti majd. A húsz esztendős labdarúgó több korosztályos válogatottban is szerepelt, sőt tagja volt az NB I.-et megnyerő Budapest Honvéd keretének. A középcsatárként és jobb szélsőként is bevethető Tömösvári Bálint eddig 14 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára. A patinás fővárosi klub a több játéklehetőség érdekében adta kölcsön tehetséges támadóját csapatunknak.

Feljutók csatája

A Merkantil Bank Liga NB II. hetedik fordulójában az NB III. Keleti csoportját megnyerő, s ezáltal feljutó Monort fogadja együttesünk. A vasárnap 17 órakor kezdődő bajnoki mérkőzést Dolnegó Bálint vezeti majd, míg segítői Iványi István és Kis Zoltán lesznek.

A szintén újonc BSS Monor csapatát fogadja együttesünk a másodosztály hetedik fordulójában. A Pest megyeiek jelenleg a tizennyolcadik helyet foglalják el a bajnokságban, s idegenben még pont sem jutott nekik. Reméljük, ez a sorozatuk nem most szakad meg, akárcsak együttesünk veretlenségi szériája, amely már öt mérkőzés óta tart.

– Természetesen szeretnék folytani a megkezdett sorozatunkat – fogalmazott Waltner Róbert, csapatunk vezetőedzője. – A Monort azonban nem szabad lebecsülni, hiszen jobb csapat annál, mint azt az eredményei mutatják. Sok helyzetet alakítanak ki a mérkőzéseiken, veszélyes játszanak, de hazai pályán mindenképp nyerni szeretnénk és kiszolgálni a közönségünket. Jó lenne győzelemmel várni a válogatott szünetet, amikor is megpróbáljuk feltölteni a kicsit lemerült akkumulátorokat. Elég nehéz ez a vasárnap-szerda-vasárnap ritmus, de ez a többi együttesre is igaz. Próbáljuk rotálni a játékosokat és úgy megoldani a regenerációt, hogy frissek legyenek vasárnapra.

Együttesünk a remek sorozatának köszönhetően a hatodik helyre lépett fel a tabellán, s csak két pont a hátránya az éllovas Soroksárral szemben.

A Kaposvári Rákóczi FC története (1923-2003)

Az első működő szakosztály a labdarúgóké volt, akik 1924. április 13-án a MÁV I. csapata ellen mutatkoztak be. A club többszöri átszervezése mellett az NB III-NB II bajnokságai között ingázva szerepelt.

1941-ben Avar István, a 21-szeres (25 gólig jutott!) magyar és sokszoros román válogatott Kaposvárra szerződésével új fejezet kezdődött a Rákóczi labdarúgó csapatának történetében. A remélt előrelépést azonban a II. világháború megakadályozta.
Avar István talán legemlékezetesebb válogatott mérkőzése az angolok elleni hazai 2-1-es győzelem volt, amelyen az ő gólja jelentette a magyar sikert.

Magyarország – Anglia 2-1 (0-0)
1934. 05. 10., Budapest, Üllői út, 35 000 néző
V: Barlassina (olasz)
Magyarország: Háda József- Vágó József, Sternberg László- Szalay Antal, Szűcs György, Lázár Gyula- Rökk Ede, Avar István, Sárosi György, Toldi Géza, Kemény Tibor. Szövetségi kapitány: Nádas Ödön.
Anglia: Moss- Cooper, Hapgood- Stoker, Hart, Burrows- Crooks, Carter, Tilson, Bastin, Brook
Gólszerzők: Sárosi György (51.), Avar (73.), Tilson (84.).

A Rákóczi (pontosabban Kinizsi) háború utáni talpra állása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Az Újpesttel világhírnévig jutó marcali születésű Bene Ferenc is itt futballozott bő egy évig. 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, és a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban. A szupertehetség aztán a lila-fehérekhez került és első mérkőzésén – egy nemzetközi találkozó volt – rögtön góllal debütált. Zsenialitását bizonyította az is, hogy az első Dózsában lejátszott bajnokiján is gólt ért el a Pécs ellen. A 60-70-es években elképzelhetetlen volt a magyar válogatott csatársora Bene nélkül, akinek talán legemlékezetesebb mérkőzése a nemzeti tizenegyben a Brazília elleni VB selejtező volt.

Magyarország – Brazília 3-1 (1-1)
Július 15., Liverpool, Goodison Park, 52 000 néző
V.: Dagnall (angol)
Magyarország: Gelei – Káposzta, Mátrai, Mészöly, Szepesi – Sipos, Mathesz, Rákosi – Bene, Albert, Farkas. Szövetségi kapitány: Baróti
Brazília: Gilmar – D. Santos, Bellini, Altair, Henrique – Gérson, Alcindo, Lima – Garrincha, Tostao, Jairzinho. Szövetségi kapitány: Feola
Gólszerzők: Bene (3.), Farkas (64.), Mészöly (72. – 11-esből) ill. Tostao (14.).

Első gól a harmadik percben.
Szepesi György: – Bene megy el a jobbszélen, egy csel, lőjj! Még egy csel, Feri lőjj! Még egy csel. Most lőjj Feri! Bene lő és góóóóól!

A gólerős jobbszélső ötször volt magyar gólkirály. 418 bajnoki mérkőzésén 303 találatot szerzett. A tokiói olimpián a bajnokcsapat tagja volt, rögtön az első mérkőzésen mind a hat gólt ő lőtte Marokkó ellen, összesen tizenkét találattal lett a torna gólkirálya. A csehszlovákok elleni döntőben is ő juttatta vezetéshez Magyarországot. Még abban az évben az Európa-bajnoki bronzérmes válogatott tagja is volt. Pályafutása során hetvenhat alkalommal viselte a nemzeti csapat mezét. A válogatottban 1962-ben, a Népstadionban, Jugoszlávia ellen játszott először (0:1), s 1979-ig összesen 76 mérkőzésen 36 gólt szerzett. Az Újpesti Dózsával nyolcszoros magyar bajnok. Bene Ferenc sajnos ma már nincs az élők soraiban, nevét a Kaposvári Rákóczi utánpótlás egyesülete őrzi, 2006 decemberétől Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia néven.

A Kaposvári Rákóczi első igazán nagy sikere az 1975-ben való NB I-be jutás. A folyamat már 1968-ban elkezdődik, hiszen az „első fecskék”, a feljutó gárda első két játékosa akkor kerül a csapatunkhoz. A teveli születésű Márton Józsefet Dombóvárról igazolja le a zöld-fehér gárda, Németh Gyula pedig a sikert-sikerre halmozó ifjúsági együttesből került fel a nagycsapathoz. Az 1968-as esztendő még nem hozta meg a várt sikert, huszonnégy játékos jutott szóhoz egy év alatt és ez érződött a teljesítményen. 1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi „visszakapja” a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesik az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerül a másodosztályba. Az ifjúsági együttesből Hegedűs kapus, Bőzsöny és Savanyó is a felnőtt keret tagja lett, valamint Kaposvárra igazolt Kovács Csaba, Duschák István és Hoffmann István is. 1973-ban ötvenes a Rákóczi, ez az esztendő azonban nem csak emiatt jeles. 1973 március 1-től Mathesz Imre az együttes edzője, akivel történelmet írnak a kaposváriak. Köves Lászlóval és Burcsa Győzővel tovább erősödött a keret. 1974-ben Zsirai Kálmán kapus az FTC-ből, Patyi Károly az Olajbányászból, Konrád László és Rékási Károly Pécsről, Karasz János Békéscsabáról, Bocsev István az FTC-ből, Petrók Viktor pedig az MTK-ból kerül a Rákóczihoz. 1975 januárjában Csukovics és Turai is a somogyiak játékosa lett. A megerősödött együttes az 1974-75-ös szezonban a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen jutott az NB I-be. Az bajnokság nagy rangadóját azonban a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15.000 néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden. A Rákóczi ugyan ott is kikapott, de ellenlábasa a Volán is vereséget szenvedett, így végül, ha rögös úton is, de sikerült a feljutás.

1975 nyarán hamisítatlan fociláz tör ki Kaposváron. Mindenki a csapatról beszél. A sorsolás a Budapesti Vasast gördítette elsőként a Rákóczi útjába az átépített, impozáns kaposvári stadionban.

Kaposvári Rákóczi-Bp. Vasas 2-0 (0-0)
Kaposvár, Rákóczi Stadion 22 000 néző
Rákóczi: Hegedűs-Kanyar, Ágfalvi, Márton, Konrád, Németh – Nagy, Burcsa – Varga, Kováts, Turai (Csépán). Edző: Mathesz Imre
Gólszerző: Burcsa 2.

Az újonc tehát remekül kezdett, és végül megérdemelten maradt benn a legjobbak között. 1976 nyara nem volt zökkenőmentes, hisz a kiváló hálóőr Hegedűs Péter Szombathelyre, Burcsa Győző pedig Székesfehérvárra igazolt. Jó hír azonban, hogy Kiss László és Földesy Károly ismét Kaposváron játszanak, valamint Zentai József, Máté János és a Komlóról érkező Buús kapus is a Rákóczi mezét húzhatja fel.

Burcsa Győző 1954-ben született Kaposváron, egy hatgyermekes család fiaként. Labdarúgó lett, és máig Somogy legeredményesebb futballistái közé tartozik. 15-szörös válogatottként megjárta Mexikót, 1986-ban a France Football újság szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett, az Auxerre színeiben. A Videoton együttesével UEFA-kupadöntőt vívott, s a fehérváriakkal otthonában győzte le a Real Madridot, a világ egyik legjobb klubcsapatát. Itthon kétszeres magyar bajnok, edzőként a Videotonnal és a Matáv Sopronnal ért el szép eredményeket. Ma vállalkozó, a jelenlegi állapotok mellett nem vállal szerepet a futballban.

Az 1975-76. évi Nemzeti Bajnokság

	Csapat	M	+	=	–	G+		G–	P
1.	Ferencváros	30	20	6	4	65	–	38	46
2.	Videoton	30	18	8	4	61	–	26	44
3.	Újpesti Dózsa	30	18	6	6	79	–	51	42
4.	Bp. Honvéd	30	14	8	8	47	–	32	36
5.	Vasas	30	15	4	11	65	–	41	34
6.	MTK-VM	30	13	3	14	53	–	41	29
7.	Haladás	30	11	7	11	36	–	43	29
8.	SBTC	30	8	12	10	40	–	45	28
9.	Tatabánya	30	11	6	13	41	–	50	28
10.	Zalaegerszeg	30	9	9	12	47	–	49	27
11.	RÁBA ETO	30	7	11	12	36	–	49	25
12.	Csepel	30	8	9	13	35	–	48	25
13.	K. Rákóczi FC	30	6	12	12	41	–	52	24
14.	Diósgyőr	30	6	12	12	26	–	44	24
15.	Békéscsaba	30	8	8	14	25	–	45	24
16.	SZEOL	30	5	5	20	27	–	70	15

Az 1976-77-es bajnoki szezonban is sikerült az első osztályban maradás a Rákóczinak. A Népsport osztályzatai alapján az év legjobb kapusa a mieink hálóőre, Buús lett. A bajnokság utolsó mérkőzését a már győztes Bp. Vasas ellen játszotta a Rákóczi hazai pályán, és 1-1-es döntetlent ért el.

Az 1976-77. évi Nemzeti Bajnokság

	Csapat	M	+	=	–	G+		G–	P
1.	Vasas	34	25	3	6	100	–	45	53
2.	Újpesti Dózsa	34	22	6	6	88	–	47	50
3.	Ferencváros	34	18	11	5	78	–	42	47
4.	Bp. Honvéd	34	19	8	7	62	–	43	46
5.	Haladás	34	14	8	12	53	–	49	36
6.	Videoton	34	14	7	13	60	–	46	35
7.	RÁBA ETO	34	15	5	14	51	–	46	35
8.	MTK-VM	34	15	5	14	56	–	53	35
9.	Tatabánya	34	15	3	16	58	–	56	33
10.	Diósgyőr	34	13	6	15	40	–	52	32
11.	Zalaegerszeg	34	12	7	15	47	–	47	31
12.	SZEOL	34	11	8	15	39	–	64	30
13.	Békéscsaba	34	9	10	15	40	–	57	28
14.	K. Rákóczi FC	34	9	9	16	39	–	45	27
15.	Dunaújváros	34	9	9	16	37	–	60	27
16.	Csepel	34	8	10	16	45	–	59	26
17.	SBTC	34	10	5	19	42	–	77	25
18.	Dorog	34	5	6	23	28	–	75	16

Két év élvonalbeli szereplés után a kiesés következett a Kaposvári Rákóczi labdarúgó csapatának életében. A kaposváriaknak mindössze egy pont kellett volna ahhoz, hogy az NB I-ben maradjanak, azonban a Székesfehérvári MÁV Előre megelőzte a mieinket. A somogyiak legjobb mérkőzése – bármilyen furcsa – a Bp. Vasas elleni hazai 3-0-s győzelem volt a bajnokság 29. fordulójában. A Mathesz Imrét váltó Németh Lajos edző a következő összeállításban küldte pályára a csapatot: Búus-Németh, Gulyás, Petrók, Csorba – Hangai, Kanyar, Konrád – Máté, Kiss, Turai. Kiss László, a Rákóczi középcsatára tarthatatlan volt a mérkőzésen. El is vitte a Vasas…

Az 1977-78. évi Nemzeti Bajnokság

	Csapat	M	+	=	–	G+		G–	P
1.	Újpest Dózsa	34	19	13	2	95	–	46	51
2.	Bp. Honvéd	34	18	11	5	57	–	29	50
3.	MTK-VM	34	18	11	5	57	–	29	47
4.	Videoton	34	17	11	6	77	–	46	45
5.	Vasas	34	15	12	7	58	–	42	42
6.	Diósgyőr	34	11	14	9	44	–	36	36
7.	Dunaújváros	34	12	12	10	58	–	53	36
8.	Tatabánya	34	12	11	11	49	–	47	35
9.	Ferencváros	34	11	12	11	54	–	51	34
10.	Békéscsaba	34	9	7	15	43	–	57	31
11.	Csepel	34	10	8	15	46	–	57	30
12.	Zalaegerszeg	34	9	11	14	39	–	63	29
13.	Pécsi MSC	34	10	8	16	42	–	48	28
14.	Haladás	34	9	10	15	43	–	56	28
15.	RÁBA ETO	34	6	13	15	37	–	52	25
16.	Sz.-fehérvári MÁV	34	9	6	19	44	–	78	24
17.	K. Rákóczi FC	34	8	7	19	32	–	61	23
18.	SZEOL	34	6	6	22	35	–	76	18

Kiss László 33-szoros magyar válogatott játékos lett a Vasas színeiben. Legemlékezetesebb találata a Norvégia elleni gól, amelyet egy pimasz emelésből szerzett. Kiss világrekordot is tart, ugyanis négy perc alatt ért el mesterhármast az 1982-es spanyolországi VB-n El Salvador ellenében. Azt a mérkőzést 10-1-re nyerte meg Magyarország.
Nem kellett sokat várni az NB I-be való visszakerülésre. Az 1978-79-es szezonban a másodosztály nyugati csoportjának a harmadik, majd egy évvel később az első helyet szerezték meg a zöld-fehérek a Szombathelyi Haladás gárdáját hat ponttal megelőzve.
1980-81-ben ismét a legjobbak közt szerepel a csapat. Augusztus 9-én a Pécs gárdája ellen 2-1-es győzelemmel mutatkozik be a Rákóczi 12.000 néző előtt. Az Újpest otthonában elért 3-3 is hatalmas bravúrnak számított, sőt csapatunk 4-2 arányban győz idegenben az MTK-WM ellen a Hungária Körúton, de a bennmaradás nem sikerült. Az utolsó NB I-es meccsen a kaposváriak hazai pályán 1-1-es döntetlent értek el a Ferencváros ellen. A mieink a Békei-Kozma, Zentai, Petrók, Csorba – Kanyar, Kisteleki, Szlovák, Gulyás – Bíró, Lingl (Czabula) összeállításban léptek pályára és fejezték be az élvonalbeli szereplést.

Az 1980-81. évi Nemzeti Bajnokság

	Csapat	M	+	=	–	G+		G–	P
1.	Ferencváros	34	21	9	4	75	–	33	51
2.	Tatabánya	34	19	10	5	50	–	25	48
3.	Vasas	34	18	10	6	68	–	38	46
4.	Videoton	34	19	6	9	60	–	38	44
5.	Bp. Honvéd	34	15	12	7	56	–	36	42
6.	DMVSC	34	14	10	10	37	–	29	38
7.	Nyíregyháza	34	11	16	7	30	–	25	38
8.	Újpesti Dózsa	34	10	16	8	53	–	49	36
9.	Békéscsaba	34	13	10	11	51	–	48	36
10.	Pécsi MSC	34	9	13	12	43	–	43	31
11.	RÁBA ETO	34	9	13	12	43	–	43	31
12.	Csepel	34	6	15	13	34	–	38	27
13.	Zalaegerszeg	34	10	7	17	52	–	70	27
14.	Volán	34	8	11	15	39	–	57	27
15.	Diósgyőr	34	5	15	14	28	–	50	25
16.	K. Rákóczi FC	34	6	12	16	34	–	67	24
17.	MTK-VM	34	4	14	16	34	–	60	22
18.	Dunaújváros	34	4	11	19	33	–	72	19

Ezt követően másod-és harmadosztályú szereplés várt a Rákóczira. Az NB III-ból csak a harmadik bajnoki cím után vágott neki a kaposvári alakulat a nagyobb a kihívásoknak, és ha már belekezdett, akkor az 1986-87-os szezonban a második vonal küzdelmeit is megnyerte, egy ponttal a Váci Izzó előtt és hét év után ismét az NB I-be jutott a gárda. 1988 õszén ez a csapat futott ki a Győr elleni első hazai mérkőzésen a pályára: Kollár-Rácz, Deákvári, Riczu, Barna-Prukner (Csrepka), Szajcz, Havasi, Adorján-Miovecz (Murai), Meksz.

Az 1987-88. évi Nemzeti Bajnokság

	Csapat	M	+	=	–	G+		G–	P
1.	Bp. Honvéd	30	17	7	6	48	–	23	41
2.	Tatabánya	30	13	11	6	58	–	35	37
3.	Újpesti Dózsa	30	12	13	5	48	–	29	37
4.	RÁBA ETO	30	14	7	9	49	–	43	35
5.	Ferencváros	30	12	9	9	47	–	32	33
6.	MTK-VM	30	14	4	12	53	–	50	32
7.	Haladás	30	9	13	8	39	–	37	31
8.	Pécsi MSC	30	11	9	10	31	–	34	31
9.	Vasas	30	9	11	10	33	–	37	29
10.	Váci Izzó	30	9	10	11	34	–	34	28
11.	Videoton	30	6	15	9	28	–	32	27
12.	Siófok	30	9	9	12	39	–	50	27
13.	Békéscsaba	30	8	11	11	30	–	42	27
14.	Zalaegerszeg	30	7	11	12	26	–	32	25
15.	DMVSC	30	8	7	15	33	–	48	23
16.	K. Rákóczi FC	30	4	9	17	25	–	63	17

Ebből a gárdából többen ma is szerepet vállalnak Kaposvár labdarúgásában. A Rákóczi jelenlegi vezetőedzője, Prukner László minden idők legsikeresebb trénere azok közül, akik eddig a klubnál dolgoztak. Miovecz Zoltán játékosként alkotott maradandót, hisz az Újpesttel, majd a Váccal magyar bajnokságot nyert, emellett a magyar kupát és a szuperkupát is sikerült elhódítania csapataival.
A 80-as évek végére, és a 90-es évekre az NB II-NB III közötti ingadozás volt a legjellemzőbb. Persze, ezekben az időkben is feltűnt több nagy tehetség. A ’94-95-ös bajnoki szezonban 76-11-es gólkülönbséggel, veretlenül jutott a másodosztályba az együttes. Az NB II-ben folytatódott a jó sorozat és a harmadik helyet szerezte meg a csapat. A Békéscsabával játszhatott osztályozót a feljutásért a Rákóczi, ami sajnos nem sikerült. A 2003/2004-es bajnoki évadig ez volt az utolsó NB I-hez „közeli” kaposvári helyezés. 2003 nyarán Prukner László lett a Rákóczi (már nem csak megbízott) vezetőedzője, több meghatározó játékos távozott a csapattól, köztük a másodosztály gólkirálya Rajczi Péter is. A szurkolók pedig attól féltették a legjobban szeretett csapatukat, hogy ki fog esni az NB II-ből a 2003/2004 szezont követően. Nem így történt, sőt…

Feljutás az NB I-be tizenhét év után! (2003-2004)

Edzőkeringőt járt a Rákóczi a 21. század első éveiben. Keszei Ferenc fél évet volt a zöld-fehérek edzője, 2002 nyarán távozott a kaposváriak kispadjáról. Irányításával a másodosztály nyugati csoportban a harmadik helyen végzett a Rákóczi, ami a korábbi évekhez képest jónak számított. Közben Prukner László az U19-es csapat vezetőedzője megnyerte a fiatalokkal az NB I/B-s labdarúgó bajnokságot a 2001/2002-es szezonban. Annak a csapatnak tagja volt többek között Bank István és Jovánczai Zoltán is. Ez a generáció volt a második része annak a szinte teljesen saját nevelésű kaposvári csapatnak, amely a későbbiekben nagy siker részese lett. Az idősebb Petrók Viktor edzette U19-es kaposvári ifjúsági gárdából, amely az NB I-es utánpótlás bajnokság 7. helyén végzett 1998-ban, olyan játékosok kerültek ki, mint Balajcza, Finta, Petrók, Máté, Tóth Balázs és Rajczi, akik rövid időn belül a Rákóczi nagycsapatának oszlopos tagjaivá váltak – kisebb kitérőkkel. Kezdett tehát valami körvonalazódni a patinás zöld-fehér klubnál.

A 2002/2003-as szezont Kovács Kálmán vezetőedzővel kezdte a csapat. Két új fiúval gazdagodott a keret, Kovácsevics Róberttel és Farkas Norberttel. Mindketten a Marcali együtteséből érkeztek Kaposvárra. Az első bajnokit a Celldömölk otthonában kezdte a Rákóczi és 3-2-re kikapott. Kovács Kálmán a Házi-Mező, Csík, Petrók (Nagypál), Finta, Tóth G. (Tóth B.), Máté, Horváth Z. (Marcsek), Madar, Anghel, Rajczi alkotta csapatnak szavazott bizalmat. A bajnoki szezon felénél 2003 januárjában – a változatosság kedvéért – ismét visszatért Keszei Ferenc Kaposvárra és hozta magával a brazil Andrét, a vajdasági Andruskót, valamint az FTC támadóját, Horváth Pétert is. A tavaszi nyitány is vereséggel kezdődött, és újabb nyögvenyelős mérkőzések következtek. Az utolsó három mérkőzést már nem várta meg Keszei Ferenc edző, helyét Prukner László vette át. Rövid idő állt a rendelkezésére, de mindhárom meccsen győzelemre vezette a Rákóczit, a Tatabánya (3-1), a Monor (6-0), és a Bük ellen (1-2). A büki találkozó külön kuriózum volt, hisz a bajnokaspiráns otthonában nyert a Rákóczi.

A 2003/2004-es szezont Prukner Lászlóval a kispadon kezdte a Rákóczi, és baljós előjelekkel. A csapat elvesztette támadósorát a nyár folyamán. Az NB I/B gólkirálya Rajczi Újpestre, Horváth Péter a Honvédhoz, Jéger Imre pedig Dombóvárra igazolt. A román támadó Catalin Anghel is elhagyta a csapatot, akárcsak a sokat robotoló Tóth Gábor és Lassú József. Az együttes felkészülési mérkőzésein 5-0-ra kikapott a Pécstől, 6-0-ra a ZTE-től. A szurkolók még a másodosztályban maradást is megkérdőjelezték a csapatnak. Prukner László és játékosai azonban hittek magunkban. Igaz, ehhez kellett a vezetőség segítsége is, hisz az átigazolási időszak utolsó napjaiban leigazolták Szolnokról a támadósor megerősítésére Oláh Lórántot, Szombathelyről Balassa Pétert, Debrecenből pedig Dávid Zoltánt. Oláh és Balassa megszerzése mestermunka volt. Hogy miért? A későbbiekben kiderül.

A 2003 őszét jól kezdte a Rákóczi, az újonc Vác ellen idegenben Andruskó Attila 22 méterről eleresztett bombájával 1-0-ra nyert. A csapat játékoskerete alaposan megváltozott a tavalyihoz képest. A mieink a Balajcza-Mező, Máté, Barna-Farkas, Tóth B., Nagypál, Bank, Andruskó (Horváth Z.), Jovánczai (Dávid), Oláh összeállításban játszottak. A győzelmet két 3-1-es vereség követte a Honvédtól, majd a Szegedtől. Ezeket a találkozókat is idegenben vívta a Rákóczi, mivel készült az új gyepszőnyeg a Pécsi utcában… Az első hazai mérkőzésre a negyedik fordulóban került sor, mikor a Cseri úton 3-1-re verte meg a Dabas FC-t a Prukner-gárda. Ezt követte a Bodajk (és játékvezetők) elleni 3-2-es idegenbeli vereség, majd egy értékes pontot szereztünk Nyíregyházáról, és egy bravúros győzelmet arattunk hétközi derbin a Vasassal szemben – Oláh 35 méterről kapásból lőtt hatalmas gólt. A REAC ellen is tartott a zöld-fehér lendület, hisz 2-0-as sikert aratott az együttes itthon, ám a papíron jóval gyengébb BKV Előrétől elkerülhető 3-2-es vereségedet szenvedtünk a fővárosban. A Cseri út azonban továbbra is szerencsét hozott, mivel a Dunaújváros is kapitulált 3-1 arányban azon a pályán, amelyen a nagy részben sajátnevelésű csapat tagjai „felnőttek”. Balassagyarmaton balszerencsés 1-0-as hazai sikert hozott a soron következő bajnoki forduló, a Cseri úti oroszlánbarlang azonban a Diósgyőrnek is bevehetetlen maradt (2-1, ide). Két idegenbeli döntetlen jött ezután, fájó 0-0 Hévízen és mérgelődős 1-1 Szolnokon. Aztán költözött a Rákóczi, vissza a Pécsi úti Stadionba, és az első villanyfényes mérkőzését játszotta, a Pápa gárdája ellen. A reflektor-premier kínosra sikeredett – igaz, nem a Cseri pályán – a pápaiak 1-0 nyertek Kaposváron, ezzel odalett a Rákóczi hazai veretlensége. Gondolták a pápaiak… Az őszi szezonból két találkozó volt még hátra, Prukner László együttese egy kecskeméti 1-1-es döntetlennel, és a Tatabánya elleni 3-1-es hazai sikerrel fejezte be a félévet.

A Rákóczi sikerszériájának alapját a véletlenek szerencsés egybeesése adta. Volt egy sikerre éhes fiatal csapat (ez azért nem véletlen), egy jókor jött Pápa elleni „borítékos” három pont, valamint egy számunkra remek MLSZ döntés, ami az NB I létszámának megemelése volt (1-4. helyezettek automatikusan feljutottak az élvonalba), na meg a Bali-féle Polar órák… A Prukner-csapat a télen úgy készülhetett a tavaszra, hogy ismét nem volt normális pályája edzésre (a Rákóczi Stadion játéktere botrányossá vált). Oláhék amiatt is izgulhattak még ekkor, hogy a 10. vagy 4. pozícióból folytatják-e a bajnokságot, ennek oka az a bizonyos őszi Pápa meccs volt. A zöld-fehérek leleményes vezetői turpisságot vettek észre a vendégek összeállításában, és hosszú ideig tartó hercehurca után, az óvást követően, jogosan megkapták a pápai „elcserélés” miatti három pontot a mieink. A kaposvári szempontból kedvező döntés december közepén lett jogerős. A Rákóczi ezáltal hatalmas lökést kapott és egy olyan csodálatos tavasz következett a csapat életében, amelyet utoljára 1987-ben élhetett át a nagy múltú somogyi egyesület.

2004. március 13-án, szombaton kezdte volna a tavaszt a Rákóczi, méghozzá az éllovas Budapest Honvéd ellen, hazai pályán. A gyepszőnyeg azonban nem volt játékra alkalmas. Talán jobb is volt így!? Végül, a Szegeddel játszotta első tavaszi bajnokiját a Rákóczi és 4-3-ra kikapott a Rákóczi Stadionban, Dabason azonban Jovánczai belőtte első felnőtt bajnoki gólját, amivel nyertek a mieink. Két nagyon fontos hazai derbi következett, az egyik a Bodajkkal szembeni 3-0-s siker, a másik pedig a hétközi rangadó, talán az „ÉV meccse”, a toronymagasan listavezető Budapest Honvéd elleni találkozó.

Kaposvári Rákóczi – Budapest Honvéd 1-0 (1-0)
Rákóczi Stadion, 1500 néző V.: Ábrahám A.
Rákóczi: Balajcza-Finta, Balassa, Petrók – Farkas N., Bank, Máté, Andruskó (Nagypál 75.p.), Tóth B.-Oláh (Vizdár 85.p.), Jovánczai (Galgóczy 75.p.). Vezetőedző: Prukner László
Gólszerző: Oláh (8. percben, Andruskótól kapott labdát a 16-oson belül, amit mellre vett, majd 12 méterről a rövid felső sarokba lőtt)
Prukner László: Ez jó mulatság, férfimunka volt!

A Honvéd utáni diadalt követően a Vasassal meccselt a Rákóczi a Fáy utcában. A kaposváriak a 96. percig 1-0-ra vezettek, de a játékvezető egyenlített… Nem szegte kedvét az igazságtalanság a Kaposvárnak, és a REAC vendégeként 3-1-re győzött, amelyet újabb két megnyert mérkőzés követett, 1-0 itthon a BKV ellen, majd egy idegenbeli skalp Dunaújvárosban (0-2). Közben EU tagok lettünk, ezt a Balassagyarmattal egy békés 0-0-s döntetlennel ünnepeltük meg a Rákóczi Stadionban. A gyarmati meccs előtt, szerdán hatalmas rangadónak lehettek szemtanú a kaposvári drukkerek. A szintén feljutásért ácsingózó Nyíregyháza látogatott a Rákóczihoz, és Andruskó Attila sarkazásos csodagóljával az emlékezetükben térhettek haza a szabolcsiak, természetesen nulla ponttal a zsákban. A szegedi 3-4 óta tartó veretlenségi sorozat Diósgyőrben szakadt meg, ahol egy nagyon nagy mérkőzést játszottunk, de 2-1 arányban alulmaradtunk a borsodiakkal szemben. A következő hét szerdáján a Hévíz alaposan megjárta Kaposváron (6-0), és elérkezett 2004. május 15-e, a nagy nap, amely feledtette velünk az elmúlt tizenhat év sóvárgását – a tizenhetedikben még NB I-ben szerepeltünk (1987/88).

Kaposvári Rákóczi-Szolnok 2-0 (1-0)
Kaposvár, Rákóczi Stadion 2200 néző V.: Arany
Rákóczi: Balajcza-Finta, Nagypál, Mező-Farkas N. (Kovácsevics 69.p.), Bank, Máté, Andruskó, Tóth B.-Jovánczai (Galgóczy 68.p.), Oláh (Vizdár 88.p.). Vezetőedző: Prukner László
Gólszerzők: Oláh 22.perc, Andruskó 85. perc.
Prukner László: Jó reggelt, szép napot Kaposvár!

A csapat összes tagja nyilatkozott a feljutás utáni másodpercekben egy-egy mondatot arról, mit érez:
Anruskó Attila: Ezt nem tudom szavakba önteni!
Balajcza Szabolcs: Kis időnek biztos el kell telnie, hogy igazán felfogjuk. Megérte együtt maradnia ennek a csapatnak.
Balassa Péter: Ez a „közösség” megérdemelte a feljutást! És hosszú távon is lehet NB I-es csapat Kaposváron.
Bank István: A lefújás után az égbe tudtam volna ugrani. S mindezt húszévesen megélni…!
Barna László: Nagyon örülök, hogy feljutottunk!
Farkas Norbert: Csodálatos érzés! Ha minden összejön, akkor ezek szerint újra az NB I-ben játszhatok! Ezért is szerződtem Kaposvárra, de az ezüstért nagyon meg kell még harcolni.
Finta Zoltán: Nem tudatosult, még el sem akarom hinni! Csak majd, ha az első NB I-es meccsre kifutunk.
Galgóczy Károly: Beteljesült az álmom, NB I-es játékos lettem! És még az érettségi is sikerült, eddig…
Házi László: Ezért a pillanatért megérte itt szenvedni kilenc évet. Bár, ez a mai dolog ott kezdődött, hogy akkor Demecserben nem estünk ki a másodosztályból.
Horváth Zoltán: Gratulálok a csapatnak ehhez a gyönyörű sikerhez!
Huzmi Gábor: Nagyszerű élmény! Alig hiszem el, hogy a Rákóczi 17 év után ismét NB I-es lett!
Jovánczai Zoltán: Mindenkinek nagy öröm ez, játékosnak, szurkolónak.
Kovácsevics Róbert: Ismét a legjobbak között játszhatunk!
Máté Péter: Fel sem fogjuk még, bár a meccs előtt tudtuk, ha nyerünk, NB I-esek leszünk. Bejöttek a Polar-órás edzések.
Mező Tamás: Nagyon vártam már, hogy kaposvári csapatban is NB I-es lehessek! Örülök, hogy zömében kaposvári játékosoknak sikerült ez! A feljutást kisfiamnak ajánlom!
Nagypál Tibor: Szinte hihetetlen! Még az öltözőben is úgy tűnt, hogy „csak” egy meccset nyertünk meg. Kell még pár hét, hogy feldolgozzuk.
Oláh Lóránt: A csapat egysége miatt sikerült! Nagyon örülök, hogy az NB I-ben játszhatok!
Pap Máté: Ez egy akkora élmény, ami egy fiatal játékos életében csak egyszer adódhat!
Petronovics Péter: Egyértelműen a csapat sikere ez, örülök neki, hogy ilyen fiatalon részese lehettem!
Petrók Viktor: Megérte az embernek ennyit dolgozni eddigi életében, hiszen mindenki azért küzd, hogy első osztályú játékos lehessen. Apámnak ez háromszor sikerült.
Tóth Balázs: Végre! Végre, a mi generációnk is meg tudta mutatni, hogy fel tudunk kerülni! Nagyszerű dolog az is, hogy a lelkes közönségünk és a város is NB I-es meccseket nézhet!
Vizdár Zsolt: Sikerült! Egy álom valóra vált!

Valóban, egy álom vált valóra! Három fordulóval az NB I/B-s bajnokság vége előtt az élvonalba jutott a Rákóczi. A nagy ünneplést követően Pápán egy 2-1-es vereség következett, Kecskeméten 2-0-ra nyert a csapat, majd az ezüstéremért győznie kellett volna Tatabányán. A 86. percig 2-1-re vezetett a Rákóczi a bányászvárosban, ám a hazai egyenlítő góllal a bajnoki ezüst elúszott, de ez akkor már senkit nem érdekelt!