Kétgólos hátrányban felállval játszottunk döntetlent a második felkészülési mérkőzésünkön a szintén harmadik ligás Szentlőrinc otthonában.
Remek erőfelmérő elé néztünk, ugyanis a héten eldőlt, hogy a Szentlőrinccel, azonos, az NB III. Dél-Nyugati csoportjába kap besorolást csapatunk is, így a valamelyest az osztály erejéről is képet kaphattunk, még akkor is, ha a július harmincadikai rajtig sok minden változhat a keretekben. A másodosztályban szereplő csapatukat jobbára egyben tartó hazaiak összeszokottabbnak tűntek, hiszen a kezdőnkben három próbázó is lehetőséget kapott. A jó iramban zajló első játékrész első negyed óráját követően egyre veszélyesebb, gyors támadások, illetve pontrúgások után is helyzetekig, illetve lesgólig is eljutottunk, azonban, mikor kezdtük átvenni az irányítást, a hazaiak megszerezték a vezetést, Ulrich Dániel révén, aki átvette a labdát, majd ballal, nyolc méterről, középről teker a jobb kapufa mellé (1–0). A szünet előtt Rétyi Róbert növelte tovább a hazai fölényt, aki tíz méterről lőtt a jobb alsó sarokba (2–0).
A második játékrészre mind a két vezetőedző sokat cserélt, a többet frissítő hazaiak pedig beszorítottak minket az első percekben. A nyomásnak egy gól vetett véget, miután Horváth Balázs estében tudott a kapuba gurítani a kifutó Ipacs Péter mellett (2–1). A szépítés után nem sokkal jött az egyenlítés is, Böndi Ádám ment el remekül a bal szélen, középre gurított, ahol Nicolo Mazonetto belsőzött a kapu bal oldalába (2–2). A fordítástól sem álltunk távol, hiszen Pintér Máté hatalmas felső kapufát lőtt, majd, ha a bíró nem állítja meg tévesen, les miatt az akciót ziccerben is mehetett volna a kapura, míg az utolsó percekben Horváth Balázs kissé éles szögből leadott lövését védte bravúrral Ipacs Péter.
Horváth Rudolf: – Egy olyan csapattal találkoztunk, amelynek megmaradt a másodosztályú magja. A robosztus, dinamikus, erős, NB II.-es ritmushoz szokott játékosok nagy csatára késztettek minket. El kell ismerni, néha játékgyorsaságban, a labdavesztések utáni szituációkban gyorsabb volt az ellenfél. Hellyel-közzel viszont jó volt a játékunk, bár az első félidőben a tavalyi, őszi önmagunkat idéztük és egy figyelmetlenség után kaptunk gólokat. Sok párharcot veszítettünk, ami tavasszal nem volt ránk jellemző. A szünetben erre fel is hívtam a figyelmet, a második félidőben csúsztak, másztak, haraptak a játékosok, a cserék jól szálltak be, rúgtunk szabályos gólokat és kapufát is. A fiatalok bátran játszottak, egyre több lehetőséget vívnak ki maguknak, ezzel versenyhelyzetet is teremtenek a csapaton belül. A keretünk még nem végleges, a csapaton belül is nagy a küzdelem a posztokért.
Pichler Gábor: – A felkészülés első hetén vagyunk túl, így ebben az időszakban még nem lehet erőviszonyokról beszélni. A saját magunk által kitűzött célokat szerettem volna viszont látni a mérkőzésen, melynek első félideje tetszett, visszaköszöntek a gyakorolt dolgok. Fizikálisan fáradtak a játékosok, de a második félidőben nem ennek köszönhető hibákat fedeztem fel, melyek után két buta gólt kaptunk. A bajnoki célunkat a majd akkor tudjuk megfogalmazni, ha kialakul a végleges keretünk.
Szentlőrinc–Kaposvári Rákóczi FC 2–2 (2–0)
Szentlőrinc, 270 néző.
Szentlőrinc, I. félidő: Prokop – Havas, Keresztes, Tamás L., Németh M. – Sághy – Ulrich, Hock, Kesztyűs, Rétyi R. – Novák Zs. II. félidő: Ipacs – Kiss M., Keresztes, Nagy Zs., Kis-Szemán – Kesztyűs – Szabó Z., Hock (Cserneczky, az 59. percben), Papp G., Novák Zs. (Major P., a 77. percben) – Mervó. Vezetőedző: Pichler Gábor.
Kaposvári Rákóczi FC, I. félidő: Horváth F. – Ekker, Harsányi, Gál, Pusztai – A. Mazonetto, Szederkényi – Babinszky, Horváth B., Bíró D. – Hampuk. II. félidő: Mikler D. – Ekker (Ipolyi-Várkonyi, a 82. percben), Heil, Harsányi, Böndi – Kis-Fónai, Szederkényi (Pintér M., a 68. percben) – N. Mazonetto, Horváth B., Bíró D. (Lajkó, a 68. percben) – Hampuk (Magyar M., a 82. percben). Vezetőedző: Horváth Rudolf.
Gólszerzők: Ulrich (a 28. percben), Rétyi R. (a 44. percben), illetve Horváth B. (az 54. percben), N. Mazonetto (a 69. percben).
