Pénteken 18 órai kezdettel dedikálással egybekötött könyvbemutatót tart a kaposvári Dorottya Hotelben Hegedüs Péter, a Kaposvári Rákóczi FC és a Szombathelyi Haladás egykori kiváló kapusa.
Az író, Gál László és a főszereplő, Hegedüs Péter mellett a korábbi játékostársak is részt vesznek A Hege – Aki király volt Király előtt című életrajzi könyv bemutatóján. A kaposvári csapattárak közül Burcsa Győző és Karasz János, míg a Haladásból Halmosi Zoltán jelezte részvételét, akárcsak Disztl Péter, a Videoton korábbi klasszis hálóőre. Mellettünk pedig olyan emberek is, akik fontos szerepet töltöttek be Hegedüs Péter életében, karrierében: Csanda István, a Munkácsy Mihály Gimnázium egykori testnevelőtanára, aki a Rákóczihoz vitte Hegedüs Pétert, illetve Jutasi Róbert, a Somogyi Hírlap volt munkatársa, aki végigkísérte a kapus pályafutását. A könyvbemutatót a kitűnő újságíró, egyetemi oktató dr. Varga István vezeti majd.
A könyv Hegedüs Péter, azaz „Hege” kalandos életét mutatja be. 1953. november 25-én látta meg a napvilágot, amikor az Aranycsapatként ismertté vált válogatottunk története egyik legnagyobb diadalát aratta. A „főhős” Kaposváron tagja lehetett annak a legendás labdarúgó-együttesnek, amely a Rákóczi történetében – három év alatt három osztályt ugorva – először jutott fel az élvonalba. A Haladás kapuját zsinórban 135 NB I.-es találkozón védte, ezek közül az egyik – talán élete mérkőzése – a Ferencváros elleni, ahol 10-es osztályzatot kapott.
Rendkívüli tehetsége volt a kapusposzthoz, pompás reflexekkel rendelkezett, megvolt benne az alázat a futball iránt. Felejthetetlen mérkőzések kötődnek nevéhez, ahol lehúzta azt a bizonyos rolót; ahol megbabonázta az ellenfél csatárait. Mellette bohém viselkedésével, trükkjeivel szórakoztatta a közönséget, rajongtak érte a szurkolók. Ha nála volt a labda, nem lehetett nem rá figyelni. Az ifjú Király Gábort is lenyűgözte páratlan egyénisége, aki Hege miatt választotta a kapusposztot és ezáltal is nagy szolgálatot téve a magyar labdarúgásnak.
Amit önmagáról vall, ars poeticájának is beillik:
„Bohóc volt a becenevem, és ez engem egyetlen percig sem zavart. Ne felejtsük el, hogy a bohóc egy művész, aki nevettet és szórakoztat. Én mindig arra törekedtem, hogy aki a nézőtéren ül, jól érezze magát.”
