Nemanja Nikolić a 2007/2008-as idényben tizenkét mérkőzésen lépett pályára a Kaposvár színeiben a magyar NB I-ben, s négyszer volt eredményes, a 2008/2009-es szezonban pedig huszonkét találkozón játszott, s tizenhat gólt lőtt. A nemrég véget ért őszi idény során tizenöt mérkőzésen szerepelt, és tíz gólig jutott.

A három nap múlva (december 31-én – a szerk.) 22. életévét betöltő játékos a sikeres idény után szülővárosában pihen, és először arra a kérdésre válaszolt, milyen célokkal kezdte csapata, a Kaposvár az idényt.

– Mivel három meghatározó játékos a nyári átigazolási időszakban távozott, így a szezon előtti megbeszélésen a klubvezetés a bennmaradást tűzte ki elsődleges célul. Az első fordulóban kikaptunk a Bp. Honvédtól, utána azonban nyertünk a Haladás és a Zalaegerszeg ellen. A két győzelmet egy kisebb hullámvölgy követte, ugyanis a csapat hét mérkőzésen nem tudott nyerni, négy döntetlen és három vereség volt a mérlegünk. A rossz sorozat az Újpest ellen szakadt meg, amikor az én két gólommal 2#!#0-ra nyertünk. Az újpestiek elleni találkozó vízválasztó volt, hiszen utána sokkal jobban ment a csapatnak, s az idény vége felé elkönyvelt győzelmeknek köszönhetően 22 pontot gyűjtve a nyolcadik helyen fejeztük be a bajnokság őszi idényét.

– Az Újpest ellen lőtt két találatot is beszámítva a 11. forduló után mindössze négy gól állt a neved mellett. A bajnokság őszi idényének végére azonban hattal növelted találataidnak számát, és ezzel második helyen állsz a 11 gólos Rudnevs mögött.
– Igen, az utolsó négy találkozón hat gólt lőttem. Hogy pontosan mi történt, nem tudom, most így visszagondolva a történtekre, az Újpest elleni siker szárnyakat adott nekem és a csapatnak is. A mérkőzés előtt nem sokan hittek abban, hogy képesek leszünk legyőzni az egyik bajnokesélyest, de a Lilák igen gyengén fociztak ellenünk. Nem mondanám, hogy mi valami örökké emlékezetest produkáltunk volna, de azon a mérkőzésen az a teljesítmény is elég volt a győzelemhez.

– Minden csapatnak a célja, hogy legyen egy, esetleg két jó befejező csatára. Tíz góloddal mely klubok figyelmét hívtad fel magadra?
– A 2008/2009-es bajnokság végén velem nem, de a klubommal a Ferencváros már kapcsolatba lépett. Néhány újságíró fel is hívott, hogy volt-e már megkeresés a Fradiból, amire én nemmel feleltem, mivel engem nem kerestek. Amit tudok, hogy a budapesti egyesület első ajánlata alacsony volt, így a kaposvári klubelnök nem is fogadta el. Mivel – mint már említettem – a mostani idény elején három játékos másik klubba igazolt, így a Kaposvár célja az volt, hogy én maradjak. Az őszi idény végén ismét képbe került a Fradi, ugyanis néhány nappal ezelőtt egy ferencvárosi újságíró hívott fel, aki azt kérdezte, tudom-e, hogy mennyi a piaci értékem. Mondtam neki, hogy nem tudom, mire ő azt felelte, hogy 600 ezer Euró. Erről egyelőre még a kaposvári elnökkel nem beszéltem, majd ha visszamegyek Magyarországra, vagyis január 4-én ülünk le és értékeljük a szituációt. A Kaposvárral még két és fél éves szerződésem van, s úgy beszéltem meg a vezetőséggel, hogy ha az ajánlat a számomra és a kaposvári klub számára is előnyös, akkor távozok, máskülönben maradok.

– A Ferencvároson kívül érdeklődött-e még valaki irántad?
– A menedzserem bármelyik percben hívhat, mivel azt ígérte, hogy még szilveszter előtt jelentkezik, hogy érkezett-e újabb, nem magyarországi klubtól való megkeresés. Ha az év végén nem sikerülne semmit se megtudnia, akkor a 2010-es év elején várhatók új fejlemények az ügyben. A magyar bajnokságból csak nagyon kevés játékos kerül egyből a spanyol vagy az olasz ligába, s a jelenlegi formámat és tudásomat figyelembe véve én egy belga vagy egy holland bajnoksággal elégedett lennék. Ebben az említett két bajnokságban fejlődni is lehet és anyagilag is megéri néhány idényt ott eltölteni.

– Szeretnél a Ferencvárosban játszani?
– A Fradi mezében pályára lépni nekem nagy ösztönzés lenne, hiszen a Ferencváros Magyarországon olyan, mint Szerbiában a Crvena Zvezda vagy a Partizan. Óriási élmény lehet minden meccsen tízezer néző előtt pályára lépni, s a zöld-fehérek játékosai jobban szem előtt vannak, hiszen az újságok sokat írnak róluk, több cikkben is foglalkoznak a Fradival. A kisebb klubok előnye, hogy ha nem is megy annyira a játékosnak, akkor kicsit pihentetik, s pár fordulóval később ismét bizonyíthat. Az olyan egyesületeknél, mint amilyen a Fradi, nem tudom, hogy erre lenne-e lehetőség, hiszen ha jön egy rossz sorozat, utána a focista a kispadra kerül, és nagyon nehezen küzdi vissza magát a kezdőcsapatba.

– Szerinted mi a különbség a magyar és a szerb bajnoki mérkőzések között?
– Nagyon pontos összehasonlítási alapom nincs, hiszen én a Zentában játszottam alsóbb rangfokozatban, utána pedig rögtön Magyarországon folytattam a II., utána pedig az I. ligában. Személyes tapasztalatok alapján úgy vélem, hogy a magyar bajnokság valamivel kulturáltabb, ami alatt azt értem, hogy Szerbiában a bajnoki mérkőzések 90 százalékát a pályaválasztó csapat nyeri meg, vendégként csak a Partizan és a Crvena Zvezda tud sorozatban győzni. Magyarországon a hazai pálya nem akkora előny, mint Szerbiában, ugyanis az NB I-ben idegenben sem lehetetlen pontot, pontokat gyűjteni. Amit még én látok, hogy Magyarországon több pénzt fektetnek a labdarúgásba#!# stadionokat újítanak fel, reflektorokat helyeznek el, nagyon figyelnek az utánpótláscsapatokra is.

– Hogy látod, fejlődtél azóta, hogy Magyarországon játszol?
– Egyértelműen kijelenthetem, hogy igen. A Barcsban kezdtem, és a Kaposvölgyében folytattam a magyarországi pályafutásomat, ahol fél évig játszottam. Ez a pár hónap nagyon hasznos volt, s örülök is, hogy nem egyből egy I. ligás csapatba kerültem, mivel így volt időm akklimatizálódni, alkalmazkodni a magyarországi élethez, szokásokhoz. A magyar I. és II. liga között nincs olyan nagy különbség, esetleg annyi, hogy gyorsabb a játék, többet szaladnak a játékosok.

– A nyáron a Kaposvár felkészülési mérkőzést játszott a Zentával. Milyen volt korábbi csapatod ellen pályára lépni?
– Kilenc felejthetetlen évet játszottam a Zentában, s nagyon furcsa volt kifutni úgy a népkerti stadionba, hogy a zentai csapat ellen játszok. Ennek ellenére különösebben nem izgultam, mivel nem egykori csapattársaim ellen játszottam, ugyanis a csapatban csak egy zentai volt.

– Nagyon sok vajdasági, aki a Kaposvár csapatában is megfordult, úgy tekint a klubra, mint anyaegyesületére. Te hogy vagy ezzel?
– Az első nap, amikor megérkeztem Kaposvárra, a klubban úgy fogadtak, mint aki majd évekkel később alapembere lesz a csapatnak. Ez azért érdekes, mert akkor még alig tudtak valamit rólam, hiszen annyi információjuk volt, hogy fél évet a II. ligában játszottam, és 11 gólt lőttem. Az elnök, az edző és az akkori játékosok is úgy kezeltek, mint aki majd egy napon gólokkal hálálja meg a bizalmat. Ez a hozzáállás sokat segített nekem is, és nagyban hozzájárult a csapat sikereihez is. Sok segítséget kaptam a moholi Oláh Lóránttól, az adai Nagypál Tibortól és a zentai Andruskó Attilától. Kihangsúlyoznám, nem célom, hogy mindenáron távozzak a Kaposvárból, s ha máshol is folytatom a pályafutásomat, azt szeretném, hogy sokan emlékezzenek rám, a klub is jól járjon az átigazolásomból.

– Nemrég magyar nyelven adtál interjút az Újvidéki Rádiónak, és egyre több magyarországi újságíró kér tőled nyilatkozatot.
– Az utóbbi időben már nagyon sokszor magyarul nyilatkozok, ami nem esik nehezemre, mert édesanyám és a barátnőm is magyar. Pár hónapja észrevettem, hogy annyira megszoktam a magyar nyelv használatát, hogy úgy érzem, könnyebb magyarul nyilatkoznom, mint szerbül.

– Megváltozott az életed, amióta Magyarországon játszol?
– Igen, hiszen ez után az utóbbi sikeres idény után egyre többen felismernek az utcán, odajönnek, gratulálnak. A kaposvári klub idényzáró ünnepségén valamennyi korosztály jelen volt#!# mellettem egy kisgyerek ült, s rajta kívül még néhány társa odajött. Kérdezősködtek, és elmondták, hogy a példaképüknek tekintenek. Nagyon jó érzés volt, szavakkal leírhatatlan.

Tőke János
Magyar Szó