Megtisztelő felkérést kapott a nyáron Prukner László. A Kaposvári Rákóczi labdarúgócsapatának vezetőedzőjét a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői megbízták a hazai edzőképzés irányításával. A szakember elvállalta a feladatot, de nem hagyta el klubját sem, így az új évadban több fronton is helyt kell állnia.

A labdarúgó szövetség nem titkoltan olyan szakembert keresett, akinek van tanári diplomája, pro licences edzői papírja és élvonalbeli edzői tapasztalata. A kaposvári vezetőedző minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak. A legmagasabb szintű, úgynevezett pro-licences képzés szeptember 28-án kezdődött meg az MLSZ telki központjában, a hallgatók július második felében adnak majd számot tudásukról.

– Korábban két szakember, Dr. Mezey György és Bicskei Bertalan vezette a magyar edzőképzést – mondta lapunknak Prukner László. – Nekik hosszabb idejük volt a munka elvégzésére, és természetesen sok-sok tapasztalattal felvértezve irányították ezt a területet. Az MLSZ vezetői eredetileg azt szerették volna, hogy én egyedül oldjam meg ezt a feladatot, de ezt felelősséggel nem vállalhattam, így végül pécsi kollégámmal, Nagy Tamással együtt láttunk munkához. A 25 hallgatóval heti egy napot töltünk el közösen, és minden hétfőn tízórányi előadás szerepel a programunkban.

– Hogy egyezteti össze ezt a komoly munkát az eddigi feladataival?
– Főállásban nem vállaltam el az edzőképzés vezetését, mert a csapatomat, a Rákóczit semmiképpen sem szerettem volna elhagyni. Ehhez végül hozzájárult az MLSZ, valamint a Rákóczi FC és a Táncsics gimnázium vezetése is. Ez a helyzet áldozatot igényel mindenkitől, de az elmúlt hét-nyolc évben már bebizonyosodott, hogy jó szervezéssel és a kollégák aktív közreműködésével minden megoldható.

– Jelenleg hol tart a képzés?
– Már végeztünk a nyolcadik hét előadásaival. Összesen 370 óra vár a hallgatókra, tehát a java még ezután következik. Az eddigi tapasztalatok alapján biztos vagyok benne, hogy minden témában tudtunk új szellemiséget, új módszereket bevinni a képzésbe. Természetesen nem szeretnénk újra feltalálni a futballt, de véleményem szerint igenis van olyan tudásanyag a magyar sportban, amit a labdarúgásba is be lehet vinni. Ebből próbáltunk a meghívott előadók segítségével, vagy éppen a saját előadásainkon megvillantani bizonyos dolgokat.

– Miről volt szó a szó szoros értelmében vett szakmai kérdéseken kívül?
– Az Európai Labdarúgó-szövetségben is csak a képzés kereteit adják meg, mindenhol engedik azt, hogy az adott országra jellemző sajátságokat is oktathassák. A hagyomány, a kultúra, a tradíció nagyon fontos ezen a területen is. Az elmúlt hetekben megvilágítottuk a magyar labdarúgás helyzetét a társadalmi közegen keresztül is, az ötvenes évektől napjainkig. A labdarúgásunkat jó eredmények és kudarcok, nagy hullámvölgyek jellemezték.

– Mivel lenne elégedett a szakmai sikereken kívül?
– Jelenleg nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a korábban „megásott” mély árkokat bármennyire is szeretnénk betemetni, ez még nem megy. Be kellene látni, hogy az acsarkodás nem vezet sehová, közös nevezőre kellene jutniuk a magyar labdarúgás szereplőinek. Jó lenne egységes álláspontot kialakítani, és ezután tovább dolgozni a sikerekért.

(Kapos Extra)