Egy nagy labdarúgó egyéniséggel lettünk ismét szegényebbek… Rapp Imre, a kapuslegenda, végleg lehúzta a kesztyűt. Hetvenhét évesen érte a halál. 

Dunaföldváron született 1937-ben, a Kaposvári Kinizsi vezetősége  a paksi csapatban figyelt föl a fiatal  tehetségre. Az ötvenes évek végén így aztán nálunk védett, majd Tatabányára került. Grosics Gyula mellett ritkán kaphatott bizonyítási lehetőséget. Az igazi otthonát Pécsett találta meg. A Dózsa legendás kapusává vált, csaknem háromszáz NB I-es mérkőzésen állt a kapuban. Mégis egy kupamérkőzésére emlékszik mindenki.

Mindenki, aki 1971-ben látta a Newcastle United pécsi vendégszereplését. A hazai mérkőzésen 2-0-ra nyertek az angolok, és magabiztosan készültek a visszavágóra.  A magyarok azonban  a rendes játékidőben kiegyenlítették a hátrányt. A hosszabbítás sem hozta meg a döntést#!# tizenegyesek következtek. A magyar szurkolók fellélegeztek. Tudták#!# olyan nem fordulhat elő, hogy Rapp Imre, a pécsiek legendás kapusa ne hárítson egyetlen tizenegyest sem.  Lehet, hogy az angolok sejtettek valamit, mert izgalmukban az elsőt kapufára rúgták. Aztán Rapp hárította a másodikat. No és a harmadikat is. Mint annyiszor, ezen a mérkőzésen is társai válláról integethetett a közönségnek.

Pályáját, közel a negyvenedik évéhez, a Kaposvári Rákóczi csapatában fejezte be. Hegedűs Péter súlyos sérülése után  csapatunk tapasztalt kapus nélkül maradt. Mindenki Rapp Imrére gondolt, hogy csak ő pótolhatja. És Rapp Imre jött, és biztos pontja lett a csapatnak. Akik egyszer is látták védeni, soha nem feledhetik. Minden mérkőzésen volt legalább egy védése, egy mozdulata, amelyet csak ő tudott véghez vinni.

A könnyedséget, a játékosságot, az alázatot egyszerre vitte most magával. ..