A Merkantil Bank Liga jelenlegi szezonjából hátralévő két mérkőzésen Barna László irányítja csapatunkat. Az új vezetőedzőt kérdeztük az előtte álló feladatokról.

 

Egy kiesés szélén álló csapathoz érkezett. Miért vállalta ezt a feladatot?

– Ez egy kamikaze feladat – fogalmazott Barna László, csapatunk vezetőedzője. – Ha mind a három mérkőzést megnyertük volna, akkor sem a mi kezében lett volna a sorsunk. A debreceni vereség miatt akkor is azt kellett volna néznünk, hogy az ellenfelek mit játszottak. A nehézségek ellenére elfogadtam a vezetőség felkérését, ami először arról szólt, hogy segítsem Disztl László munkáját. A Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia vezetőinek pedig ezúton is szeretném megköszönni, hogy támogattak ebben, hiszen ott is megmaradt az állásom. Nem könnyű a helyzet a jövő szempontjából, de van betyárbecsület is a világon. Amikor játékosként átéltem ezt, megfogadtam, hogy addig nem igazolok el Kaposvárról, amíg az NB II.-be vissza nem jut a csapat. Egy fiatal játékosnak sokkal jobb a másodosztályban szerepet vállalnia és fejlődnie, mint az NB III.-ban. Ráadásul bent maradni is könnyebb az NB II.-ben, mint feljutni a harmadosztályból. Az NB II.-ben erőfocit kell játszani, sokszor vért izzadva lehet csak nyerni, ez láthatjuk a Vasas és a Debrecen példáján keresztül is. Sok minden közrejátszott abban, hogy itt tart a csapat, ősszel szerencséje sem volt Waltner Róberttel, Szarka Ákosnak nem jött meg a játékengedélye, majd Várhidi Péterrel elkezdte gyűjtögetni a pontokat, nem is akármilyen ellenfelekkel szemben. Télen viszont megtört valami, és folyamatosan azt lehetett látni, hogy a 70. perc után mindig fölénkerekedtek az ellenfelek. Játszottunk tizenkét döntetlent, ha csak abból kettőt megnyerünk, máris négy ponttal többünk van, ami most nagyon sokat jelentene. A legutóbbi mérkőzésen, a Pécs ellen nagyon elkerülhető gólokat kaptunk, de látszott, hogy az ellenfél sokkal jobban nézett ki minden téren. Mentálisan nincs rendben csapat, de nem szabad felmenteni a játékosokat. Úgy gondolom, amikor egy profi labdarúgó aláír egy szerződést, azzal azt is elfogadja, hogy a legtöbbet kihozza magából a klub érdekében. Vannak olyanok, akiknek több száz NB I.-es meccs van a lábában, így megvan a játékosok felelőssége is ebben a szereplésben. Azt gondolom, hogy itt az alapoktól kell elkezdeni mindent, de ezt majd a vezetőség dolga lesz megítélni.

 

Hosszú idő után vállalt ismét edzői szerepet a Rákóczinál. Milyen érzésekkel tért vissza a csapathoz?

– Motiváltan érkeztem a csapathoz, hiszen bízom abban, hogy az öltözőben remek sportemberek vannak. Fontos, hogy a játékosok és az edzők a maguknak érezzük a csapatot, hiszen kötődés nélkül ez nem megy. Ez már korábban is bebizonyosodott ennél a klubnál, hiszen, ha csak a közelmúltat nézzük Prukner László és Waltner Róbert vezetésével jutott fel a csapat az első osztályba.

 

Két mérkőzés van hátra a bajnokságból. Mivel lehet ezeken felrázni a csapatot?

– Ez a klub, ha a keretet és a játéktudást nézzük, nem szabadna, hogy a kiesőhelyen legyen. A menedzserek vadásznak az ilyen csapatokra, ahol vannak olyan játékosok, akik megütik az NB II. szintjét, így azt is kértem tőlük, hogy legalább olyan állapotban legyenek és mutassanak olyat, hogy azzal jó helyre kerüljenek. Nem könnyű bemenni úgy az öltözőbe, hogy csak logó fejeket lát az ember. Ezt a játékos múltamból tudom, hiszen a nyolcvanas években már átéltem a csapattal ezt a helyzetet, majd másodedzőként is 2014-ben, de akkor sem láttam ennyire maguk alatt lévő játékosokat. Hiányzik egy vezéregyéniség a csapatból, a dac és az, hogy „csakazértis” megmutatom. A fiataloknak nagy élmény, hogy felnőttcsapatban játszhatnak, edzhetnek. Kaposváron a múltban voltak olyanok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, nem csak rájuk esett a Rákóczi mez. Azt mondom a fiataloknak, hogy éljenek ezzel, hiszen látom, hogy minden korosztályos csapatban van legalább két tehetség. Ezért is fontos, hogy az Akadémia és a felnőtt csapat szorosan együtt működjön.