Sorozatunkban bemutatjuk együttesünk soron következő ellenfeleit. Ezúttal a Tatabányai SC csapata van a célkeresztben.

 

Az NB III. Nyugati csoportjának hetedik fordulójában, vasárnap 19 órakor a Tatabányai SC vendégszerepel majd a Rákóczi Stadionban.. A találkozó előtt ismerkedjünk meg egy kicsit a soron következő ellenféllel.

A tatai szénmedencében 1896 karácsonyakor az I. aknából felszínre küldték az első csille szenet, amelyet a későbbiekben sok millió tonna követett. Ettől az időponttól számíthatjuk a sport meghonosodását is ezen a tájon – írja a Tatabánya honlapja. – A bányászat jellegéből adódóan más vidékekről sokan jöttek ide dolgozni, és az ottani tájakról hozták a sportolás, szórakozás igényét. A hőskor első lépéseként a futball hódított. Az 1900-as évek első évtizedeiben rohamos volt a gazdasági gyarapodás, ezzel együtt a testnevelés és sport korai lépései is ekkor kezdődtek. A helyi fiatalok sportolási vágyai lassan találkoztak a már egyesületben gondolkodó, sportot szerető vezetők és a sport nagyszerű tömegformáló erejét érzők gondolataival. A kisebb-nagyobb füves területek adta lehetőséget kihasználva, 1908 elején már összejött egy csapatra való fiatal. Ők kezdetleges felszerelésükben, de nagyon lelkesen megmérkőztek a már ismert Tatai Testedzők Köre labdarúgócsapatával. A mérkőzést meglepetésre 2:1 arányban megnyerték a tatabányaiak. Ekkor már elhatározták az úttörők és kezdeményezők egy labdarúgópálya kialakítását. A főszervező a Győrből idetelepedett fiatalember, Müller József volt, aki felismerte és kezdeményezte az egyesület megalakítását, lelkesen hirdette a sport szükségességét. A nagy lelkesedést látva egy fiatal bányamérnök, Frey Ferenc felkarolta a klub megalakításának ötletét, melyet rövidesen tett követett. 1910. február 6-án a régi Altiszti Kaszinóban megalakították a Tatabányai Sport Clubot, a TSC-t.

Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futball mérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”. Habár ebben az időben már több nagyvárosban létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak. A II. világháborút követően az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947/48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt egy esztendőt leszámítva. 1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet. Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), aki karrierje végéig a Tatabányai Bányász csapatában futballozott. Az 1972-ben jutott először a tatabányai csapat a magyar kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1–0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt. Az 1972/1973-as szezonban a bajnokságban csak a 11. helyen végzett a társaság, a Közép-európai kupában viszont jó sorozatot produkálva, az élen végzett. A döntőben a címvédő jugoszláv Celik Zenica együttesét oda-vissza egyaránt 2–1-re legyőzte.

A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III.-ban való indulás követett. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről. Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya a harmadosztály utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2–1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben. A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. 2000-ben a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után a Zenit Szentpétervár ellen esett ki. A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól.

2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét új szponzor vette át. A 2002/2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003/2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon múlott, hogy a kibővített első osztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be. Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004/2005) toronymagasan nyerve a második vonalat ismét kivívta az NB I.-es tagságot. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során.

Sok játékos távozott az alakulattól, így két évvel később, 2008-ban mindössze 5 pontot szerezve kiesett a csapat az NB I.-ből. A klub kerete teljesen átalakult és megfiatalodott, azonban meglepetésre 4. helyen zárta a bajnokságot.

Ezt követően azonban a Tatabánya csak rosszabbul szerepelt, majd 2013/2014-es évad után kiesett a harmadik ligába. A csapat ott két szezont töltött el, majd különböző okok miatt az egyesület teljesen új alapokon kezdte el szereplését a megyei bajnokságban. A megerősített TFCE csapata 2017 tavaszán már veretlenül fejezte be a megye III. osztályú bajnokságbeli szereplést, feljutva ezzel a megyei II. osztályba. 2017 tavaszától a stabilan működő egyesület egyre inkább elnyerte a közönség és a játékosok szimpátiáját, egyre több – magasabb osztályban futballozó – tatabányai fiatal gondolta úgy, hogy visszatér szülővárosába a helyi labdarúgás felemelkedése érdekében. Ennek következményeképpen a 2017/2018-as évben egy vereséggel és 29 győzelemmel, több mint 200 rúgott góllal a megyei II. osztályú bajnokságot is megnyerte a csapat, s még több fiatal tér vissza a 2018/19-es versenyévre. A Tatabánya második nekifutásra jutott fel az NB III.-ba, ahol az előző évben az ötödik helyen végzett.

 

Meccstörténelem

A két nagymúltú klub már mind a három NB-s osztályban összemérte tudását. Az élvonalban és a másodosztályban is 16-16 alkalommal találkoztak egymással. Az NB I.-es mérleg tatabányai fölényt mutat. A Komárom-Esztergom megyeiek kilenc, míg csapatunk öt alkalommal tudta bezsebelni a három pontot. Az NB II.-ben már megfordul a mutató, hiszen együttesünk tízszer is győztesen hagyta el a pályát, ez a tatabányaiaknak négyszer sikerült. A harmadik ligában csupán egy mérkőzést vívtak a felek, amit a tatabányaiak nyilván szívesen elfelejtenének, hiszen hét-nullára kaptak ki a cukorgyári gödörben.

A két klub első ízben az 1975/1976-os első osztályú szezonban találkozott egymással. Csapatunk, amely ekkor abszolút újoncnak számított az NB I.-ben, a hazai találkozón 18.000 néző előtt, Kovács Ferenc és Burcsa Győző góljaival kettő-egyre nyert.

 

Jelen

A Tatabányai SC az elmúlt hat bajnoki alapján igen javuló tendenciát mutat. Az első fordulóban, némi meglepetést szolgáltatva négy-egyre kaptak ki hazai pályán az ETO Akadémiától. A folytatásban előbb Sopronban, majd otthon, a Pápa ellen értek el gólnélküli döntetlent, majd a Komáromban játszottak egy-egyes döntetlent. A gát az ötödik körben szakadt át számukra, amikor is Balatonfüreden nyert Bekő Balázs csapata kettő-egyre. Az előző körben pedig már gólfesztivált rendeztek, ugyanis öt-nullára verték az Andráshidát. A MOL Magyar Kupában két mérkőzést vívott a Tatabánya. Az első körben a Vas megyei első osztályú Táplán SE csapatát ütötték ki (0–11), míg a másodikban pedig a Győr-Moson-Sopron megyei első osztályú Ménfőcsanak otthonában jutottak tovább (0–1). A Tatabánya így már hét tétmérkőzés óta nem talált legyőzőre.