Hazai pályán győzte le csapatunk az FC Nagykanizsát az NB III. Nyugati csoportjának 12. fordulójában.

 

Az idegenben nem túl jól szereplő FC Nagykanizsát látta vendégül a hazai pályán hat bajnoki óta veretlen csapatunk, abban a reményben, hogy ez a jó sorozat tovább folytatódik. A meccs előtti percek a megemlékezés jegyében teltek, hiszen 76 éves korában elhunyt Pintér Gyula, aki 1969 és 1974 között erősítette a Rákóczit.

A mérkőzés első negyed óráját igencsak megpörgették a csapatok, nem lehetett panasz az iramra, ráadásul mind a két kapu előtt adódtak helyzetek is. Csapatunk részéről János Norbert két jó löketet is eleresztett. Az elsőt nagy bravúrral ütötte ki a bal felsőből Borsi Bence, míg a második kevéssel elkerülte a lécet. A másik oldalon pedig Bohata Ádám próbálkozott, aki egy csel után, tizenöt méterről lőtt fölé. Az első negyed órát követően csaptunk került fölénybe, s János Norbert beadását követően előnybe is, bár egy nagykanizsai játékosról, Nikic Nemanjáról került a kapuba a labda. A folytatásban nem igazán forogtak veszélyben a kapuk, egészen a szünet előtti percekig. Ekkor azonban könnyedén egyenlíthetett volna a Nagykanizsa. Előbb ugyanis Kószás Krisztián fejelt öt méterről a bal kapufa mellé, majd Ekker Milán közeli, megpattanó lövését hatalmas bravúrral, lábbal védte Pogacsics Krisztián.

A fordulást követően a vendégek birtokolták többet a labdát, egy órányi játékot követően mégis csapatunk előtt adódott az első nagy lehetőség: Pintér Norbert egy jó cselsorozat után tizenhat méterről vette célba a jobb alsót, s csak centikkel tévesztett célt.

A hajrára kezdett ismét felpörögni a mérkőzés, mind a két csapat előtt adódtak kisebb-nagyobb lehetőségek, de újabb gól már nem esett.

 

Nagy Tamás: – Amikor igazán jól játszottunk, akkor nem sikerült nyernünk, most nem játszottunk jól, de győztünk. Az első félidő első felében tudtuk csak az elképzeléseink szerint alakítani a mérkőzést, amely ezt követően átváltott egy adok-kapok helyzetté. A játékosok belementek egy erőltetett menetbe, nem tudtuk irányítani a játékot, a szünetben ezt próbáltam rendezni. A második félidőben érthetetlenül visszaálltunk, átadtuk a területet. Talán a melegnek tudható ez be, indolens volt a játékunk. Azt viszont hatalmas dolognak tartom, hogy egy-nullára tudtunk nyerni, hiszen az ilyen győzelmek tudják fokozni a csapat belső erejét. Nagyon sokat jelent számunkra ebben a nehéz helyzetben az, hogy a szurkolók biztatnak minket a lelátókon. Az ultráknak pedig külön köszönöm, hogy minden mérkőzés végén megünnepelik a csapatot.

 

Koller Zoltán: – Kifejezetten szomorú vagyok, hiszen úgy vélem, hogy sokkal több volt ebben a mérkőzésben. Egy elég brusztolós, sok hibával tarkított meccs volt, amiben nyilván voltak jó periódusok. Mindkét csapat felkészült a másikból, egyik fél sem tudott meglepetést okozni. Úgy gondolom, több olyan periódus volt, amikor mi játszottunk jobban, s ahhoz képest, hogy idegenben voltunk, előttünk adódott több gólszerzési lehetőség. Ezeket máskor értékesíteni szoktuk, most kimaradtak, így nem is lehet mérkőzést nyerni. Az viszont bosszantó, hogy második alkalommal kapunk ki öngóllal.

 

Kaposvári Rákóczi FC–FC Nagykanizsa 1–0 (1–0)

Kaposvár, Rákóczi Stadion, 200 néző. V.: Maml (Nagy M., Bizderi).

Kaposvári Rákóczi FC: Pogacsics – Harsányi, Lakatos G., Czuczi – Borbély (Kaszás, a 93. percben), Zvara, Balog A. (Pintér M., az 54. percben), Zólyomi – Pintér N. (Palkovics, a 93. percben), Bíró (Kondor, a 74. percben), János N. (Mayer M., a 74. percben). Vezetőedző: Nagy Tamás.

FC Nagykanizsa: Borsi – Horváth B., Pál D., Kovalovszki, Tóth G. – Béli (Kobra, a 74. percben) – Kószás (Péntek A., a 81. percben), Nikic (Major M., a szünetben) – Ekker, Bohata, Vlasics (Lőrincz B., a 64. percben). Vezetőedző: Koller Zoltán.

Gólszerző: Nikic (a 25. percben – öngól).

Sárga lap: Nagy Tamás (kispadról, a 23. percben), Borbély (a 63. percben) Mayer M. (a 92. percben), illetve Bohata (a 34. percben), Kószás (az 56. percben), Horváth B. (a 73. percben).

 

A mérkőzés képgalériája megtekinthető a Facebook oldalunkon.