A 15. helyről várja a Merkantil Bank Liga folytatását együttesünk. Az őszi szezon végén csapatunk vezetőedzőjét, Várhidi Péter kérdeztük az elmúlt mérkőzések tapasztalatairól, a koronavírus-járvány okozta nehézségekről.

 

Hét fordulót követően a 19. helyen állt a csapat, amikor kinevezték vezetőedzőnek. Milyen nehézségekkel találta szembe magát?

– Igencsak változó volt keret összetétele, hiszen voltak nagyon jó, kipróbált futballisták, akik már több klubnál bizonyítottak. A keret másik felével kevésbé voltam elégedett, mivel nagyon nagy volt a szakadék a játékosok között. Először erre kellett egy játékszisztémát kitalálni, és közel egy szintre hozni a csapatot.

 

Ez úgy tűnt, hogy sikerült, hiszen a csapat elindult felfelé.

– A következő kilenc meccsből ötöt is sikerült megnyerni, elértünk egy döntetlent, s csak olyan csapatoktól kaptunk ki, mint a Vasas, illetve a DVSC, ami nem meglepő. Az egy fájó pont a Szeged elleni hazai vereség. Ekkor holtponton volt a csapat, mivel 12-13 emberrel játszottuk végig a legtöbb meccset. A keret második fele továbbra is kevés lehetőséget kapott, mivel még nem éreztem úgy, hogy egy szinten lennének. A kilenc mérkőzés során próbáltuk stabilizálni a védelmet, ezért is álltunk át a háromvédős rendszerre. Próbáltunk minél kevesebb gólt kapni, míg a támadójátékban érvényre juttatni azokat az erényeket, amelyekkel Szarka Ákos, Balázs Zsolt vagy épp Nemanja Andric rendelkezik.

 

Ezt követően viszont a csapatot igen érzékenyen érintette a koronavírus-járvány, hiszen a Pécs ellen nem tudott pályára lépni, míg a Soroksár és a Dorog ellen a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia U19-es csapatának játékosaival tudott csak kiállni. Mennyire volt ezt nehéz átélni?

– Borzasztó volt átélni ezt az időszakot, a legrosszabb pedig az volt, hogy televízión keresztül kellett néznem a meccseket, ami még soha nem fordult velem elő az edzői pályafutásom során. Ismeretlen helyzettel találtuk szembe magunkat. A kapusedzőm, Kostorják Zsolt képviselte a stábot ebben az időszakban, míg a kezdőcsapatból is csak hárman maradtak. Az első két osztályban, ilyen mértékben csak az Újpestet, illetve a Békéscsabát érte el a vírus, s ekkor megmutatkozott, hogy a fair play mennyire nem számít az NB II.-ben. Az Újpest esetében ugyanis belementek a halasztásba az ellenfelek, de sem a Békéscsaba, sem mi nem kaptunk erre esélyt. Ezt csalódásként éltük meg, hiszen fordított esetben mi biztosan megtettük volna ezt. A szabályok értelmében le kellett játszanunk a mérkőzéseket, így próbáltunk a legjobban felkészülni, de ebben a helyzetben csak egy kérdés maradt: hogy hány góllal kapunk ki. Az addigi pozitív gólkülönbségünk is megfordult, hiszen nulla-tízzel zártuk azt a három mérkőzést. Ráadásul két győzelem után jött a koronavírus, így nem tudtuk folytatni a jó sorozatunkat, pedig úgy gondolom, hogy a Soroksár, illetve a Dorog ellen is jó esélyünk lett volna a három pontra, amivel a tabella első felében lennénk.

 

Az utolsó két meccsen bravúros eredményt el. Minek volt köszönhető, hogy a játékosok pár edzéssel a hátuk mögött így tudtak teljesíteni?

– A csapat ekkor megmutatta az igazi erejét. Arra számítottam, hogy Nyíregyházán 20-25 percet tudtunk pariban futballozni. Abban bíztam, hogy egy jó védekezéssel sikerülhet elkerülni a nagyobb vereséget, azonban a második félidőben mi játszottunk fölényben. Ha nincs a kiállítás a végjátékban, akár a győzelem is összejöhetett volna. Erre a remek teljesítményre még egy lapáttal rátett a csapat az utolsó meccsen. A játékosok öt-hat edzéssel a lábukban megmutatták, hogy tudnak küzdeni. Ez jellemezte az egész csapatot. A tizenegyedik forduló környékén alakult ki egy olyan öltöző, amire méltán büszkék lehetünk. Ez volt az utolsó két mérkőzésen elért siker alapja.