Egy hajrágóllal kaptunk ki a Ferencváros második csapata ellen az NB III. Dél-Nyugati csoportjának nyolcadik fordulójában.

 

A hazai pályán még veretlen, de ezúttal az MVM-Népligeti Sportközpont helyett a Kocsis Sándor Sportközpontban futballozó Ferencváros tartalékcsapatához utaztunk a nyolcadik fordulóban. A korai indulás, illetve az, hogy kapitányunk, Gál Mátyás már a bemelegítéskor megsérült kihatással volt az első negyed órára. Azt követően viszont fokozatosan vettük át a találkozó irányítását, de ez csak labdabirtoklásban mutatkozott meg, hiszen helyzetek egyik kapu előtt sem adódtak. Kisebb lehetőségeket tudtunk csak kidolgozni, de ezeknél rendre hiba csúszott az utolsó passzokba.

A második félidőt erősebben kezdtük, azonban a helyzetek továbbra sem záporoztak. A pontrúgásaink, nagy bedobásaink azonban bizakodásra adtak okot. Az utolsó tíz percben viszont látszott a fáradtság, érződött, hogy szűkös a keret, ezt pedig jól használták ki a hazaiak. A Fradi II. ugyanis fokozta a nyomást, majd egy védelem mögé beívelt labdából Szabó Szilárd került helyzetbe, aki hat méterről, jobbról lőtt a hosszú sarokba (1–0), eldöntve ezzel a három pont sorsát. Bár az utolsó pillanatokig, az legvégső erőtartalékokat is mozgósítva mentünk előre, de ez ezúttal kevésnek bizonyult a pontszerzéshez.

 

Horváth Rudolf: – Kevesen vagyunk, tudtuk, hogy ebből előbb-utóbb lesznek problémák. Az sem segített, hogy hajnalban keltünk, az első negyed óra rá is ment erre. A játékvezető ráadásul a mérkőzést befolyásoló hibát vétett, amikor nem állította ki a Bíró Dominiket gólhelyzetben lerántó játékost, de ilyen előnyt nem szoktak kapni a csapatok a Fradi pályán. Végig kiegyenlített volt a mérkőzés, melynek a végén próbáltam frissíteni, hiszen annyi munkát végeztek a játékosok, hogy már a kontrákat sem tudtuk jól végigvinni. Viszont nem tudtam cserélni, hiszen olyan játékosokra lett volna szükség, akik rutinosak, tudják, mit kell tenni egy ilyen kiélezett helyzetben. Bosszantó, hogy megint visszaestünk oda, ahonnét elindultunk.

 

Korolovszky Gábor: – Nehéz mérkőzés volt, mert a Kaposvár remekül védekezett és a kontrákra építkezett, amihez megvannak a támadóik. Egyik csapat sem játszott jól. Döntetlenszagú mérkőzés volt, melyet egy kontrával, vagy akár egy pontrúgás után eldönthetett volna a Kaposvár, de az is benne volt, hogy egy támadás után mi nyerünk. Utóbbi valósult meg, pedig nehéz volt feltörni a szervezett védekezést. Egy fontos meccset nyertünk meg, így nagyon örülünk a győzelemnek. Nem volt egy nézőcsalogató találkozó, viszont ezeket a kevés helyzetet hozó összecsapásokat a legnehezebb megnyerni.

 

Ferencvárosi TC II.–Kaposvári Rákóczi FC 1–0 (0–0)

Budapest, Kocsis Sándor Sportközpont, 140 néző. V.: Ujhelyi T. (Volentics E., Tóth Á.).

Ferencvárosi TC II.: Őri – Takács Á. (Ladányi, a 72. percben), Almássy, Shadirac, Horváth B. (Dhonata, a szünetben) – Tóth A., Fenyvesi – Szabó Sz., Bagi Á., Manner (Birkás, a 86. percben) – Gágyor (Molnár M., a 91. percben). Vezetőedző: Korolovszky Gábor.

Kaposvári Rákóczi FC: Horváth F. – Ekker, Heil, Harsányi, Pusztai – Horváth B., A. Mazzonetto, Szederkényi – Babinszky (N. Mazzonetto, az 58. percben), Hampuk (Ötvös, a 84. percben), Bíró D. Vezetőedző: Horváth Rudolf.

Gólszerző: Szabó Sz. (a 89. percben).

Sárga lap: Gágyor (a 26. percben), Dhonata (az 56. percben), Korolovszky (a 91. percben – a kispadról) illetve Babinszky (az 54. percben), Horváth B. (a 73. percben).