A nyolcadik helyen tölti a téli szünetet az NB III. Nyugati csoportjában szereplő csapatunk. A szezon őszi feléről vezetőedzőnk, Horváth Rudolf beszélt klubunk szezonzáró sajtótájékoztatóján.

 

Három vereséggel kezdtük az őszi szezont, amiből a harmadik, Teskánd elleni, hazai fiaskó igen fájó volt.

– Nehéz kezdés volt – kezdte értékelőjét Horváth Rudolf, csapatunk vezetőedzője. – Ezeken a meccseken mértük fel a viszonyokat: NB III. mezőnyét, illetve a saját játékerőnket. Az előző évi tizedik helyezett csapatból nyolc játékos távozott, ebből négyen harminc meccs felett játszottak, a tengely szinte teljes egészében elment. Helyükre fiatalok érkeztek, főként a saját utánpótlásunkból, illetve mellettük Kocsis Barnabás és Mikler Dániel. Egy új, megfiatalított, kevésbe tapasztalt kerettel vágtunk neki az szezonnak. A sorsolás nem kedvezett, két rangadóval kezdtünk, melyek megviselték a csapatot a Teskánd elleni mérkőzés előtt, melyen mindenki három pontra számított. Ekkor volt egy olyan holtpont, amely során meg kellett hoznunk bizonyos döntéseket. Levontunk következtetéseket és ezekkel felvértezve indultunk tovább. A csapat kimerült volt a bajnokság kezdetekor, mert csak négy hét állt rendelkezésre ahhoz, hogy elvégezzük a közös felkészülést. Rengeteg edzés és edzőmérkőzés volt a programban, a játékosok nem voltak hozzászokva ehhez a terheléshez. Az edzések főleg kondicionális alapúak voltak, az ősz folyamán tértünk át a játékalapúakra. Emiatt rövidtávon veszteségeket szenvedtünk, főként az első három mérkőzésen éreztem, hogy fáradt a csapat.

 

Ezt követően Érden egy bravúros győzelemmel folytattuk a bajnokságot, amit zsinórban újabb három győzelem követett.

– Az Érdi mérkőzésen látszódott, hogy kezd összerázódni a csapat, illetve a negyedik fordulóban már illett is megszerezni az első pontokat – mondta Horváth Rudolf. – Jó teljesítményt nyújtottunk és ezáltal kaptunk egy lendületet. A szerda-vasárnap ritmus is ízlett a csapatnak, mindenki játéklehetőséghez jutott. A heti két meccshez a keret is adott volt, melybe sok fiatal játékost építettünk be. Ebből a sorozatból jól jöttünk, lehetőségünk is adódott a mezőny első harmadába kerülni, de egy ki-ki mérkőzésen, a jó játékunk ellenére sem tudtunk pontot szerezni a Videoton II. ellen, így megint kezdhettünk mindent elölről.

 

A székesfehérvári vereséget követően jött egy újabb fájó hazai zakó a Komárom ellen, majd a szezon vége felé a Kelen ellen is pontokat veszítettünk. Hiányoznak ezek az elvesztegetett pontok?

– A Komárom elleni bajnokit megelőzte a ZTE elleni kupamérkőzés – tette hozzá Horváth Rudolf. – A zalaiak ellen, a vereség, illetve a rengeteg hiányzó ellenére jól nézett ki a csapat. Itt jegyezném meg, hogy az ősz folyamán mindig volt öt-hat sérültünk, ami a napi edzésmunkának és terhelésnek tudható be, amihez nem voltak hozzászokva a játékosok. Az NB I.-es ZTE ellen helyt álltak a fiatalok, úgy láttam, jó úton haladunk, erre jött a Komárom elleni, nagyon fájó vereség. A pálya hiába billent fel, pontot és önbizalmat nem tudtunk szerezni, pedig utóbbira nagy szüksége lett volna néhány játékosnak. Hazai pályán mentek el mérkőzések, de ennek nincs szakmai oka, hiszen ugyanúgy készültünk fel az összes találkozóra, soha nem választottuk külön a hazai, illetve az idegenbeli meccseket. Annyi, hogy a hazai pályán a játékosok kicsit görcsösebbek, jobban akarnak nyerni, főleg, ha egymás után veszítünk pontokat. A Kelen elleni mérkőzést különválasztanám, mert ott végig irányítottunk, jó volt a passzjátékunk, mindkét félidőben domináltunk, de két jól eltalált lövéssel elvittek egy pontot pedig az volt a legjobb hazai teljesítményünk. Talán jobb így pontokat veszíteni, mint olyan játékkal, mint amilyent a Teskánd, a Komárom, vagy akár a Balatonfüred ellen mutattunk. Tavasszal hazai pályán kezdünk, a Veszprém ellen, ahol szeretnénk elkezdni egy remek hazai sorozatot.

 

Idegenben viszont remekül ment, zsinórban tizenhárom pont gyűjtöttünk Kaposvártól távol. Ez a remek sorozat csak az utolsó, nagykanizsai bajnokin szakadt meg.

– Hazai pályán, főleg a Teskánd elleni vereség után görcsösebben játszunk, sok ki nem kényszerített hibát vétettünk, idegenben viszont sokkal tudatosabbak voltunk, nem volt akkora nyomás, és, ha kell, kivártunk az utolsó pillanatig, lásd a Puskás II. ellen – folytatta vezetőedzőnk. – Az lett a profilunk, hogy idegenből hozunk pontokat. Az utolsó meccsen ez megszakadt, de jól játszottunk, igaz olyan sáros talajon óriási teljesítményt volt futballozni mindkét csapat részéről. Ebben a meccsben is bent volt a pontszerzésünk, főleg egy-egy után éreztem, hogy nekünk áll a mérkőzés. Idegeben egy kicsit nyugodtabban tudunk játszani, a győzelmek miatt az volt és van bent a fejeben, hogy meg tudjuk csinálni, míg otthon többször is belerohantunk a késbe. Az első tavaszi mérkőzésünk egy rangadó lesz, ahol nyugodtan kell  felmennünk a pályára, hiszen kilencven percünk van megnyerni a meccset. A görcsösséget viszont el kell felejteni.

 

Az ősz folyamán több felállásban is futballozott a csapat. Kerested a legjobb játékrendszert?

– Kényszerűségből folyamatosan változtatni kellett, hiszen sokan bajlódtak izomsérüléssel – mondta vezetőedzőnk. – Novemberre viszont ez teljesen eltűnt, köszönhetően az edzésmunkának. Vannak olyan posztok, ahol több játékossal rendelkezünk, így tudunk három védővel is játszani, ami hagyomány a Rákóczinál. Vannak olyan profilú játékosok, akikben hiányt szenvedünk, emiatt is meg kellett gondolni, hogy milyen felállásban játszunk. Úgy gondolom, már kialakult az a játékrendszer, amiben a legeredményesebbek vagyunk. Ha télen is jól tudunk igazolni, akkor nem kell ilyen drasztikusan, mérkőzés-mérkőzésre változtatni. Ősszel sokat kellett sakkozni, főként egy-egy hazai vereség után, hiszen mindig visszaestünk, amikor az élbolyhoz tudtunk volna csatlakozni. Most lesz hat hetünk felkészülni, már kialakult a mag és a játékrendszer, de kell találunk olyan játékosokat, akik tudnak segíteni tavasszal. Egy-egy kocka helyrerakásával kezd kialakulni egy olyan a csapat, amelyik átléphet majd ezen a mezőnyön.