Kedden este, a Kapos Hotelben bemutatták a KissLaci-morzsák című könyvet, melyet Varga István írt a Rákóczi, a Vasas, a Monpellier egykori támadójának Kiss László történetéről.

Egykori csapattársak, osztálytársak és szurkolók körében mutatta be könyvét Kiss László, a korábbi harmincháromszoros válogatott labdarúgó. A Kapos Hotelben számos, a kötetben is megírt történetet idézett fel az est házigazdája és moderátora, Kéki Zoltán, a szerző, Varga István, illetve a főszereplő, Kiss László. A Taszárról származó támadótól azt is megtudhattuk, hogy abban az időben neki volt egyedül a faluban bőrlabdája, s ezáltal miként sajátított el olyan trükköket, amit a mai labdarúgásban egyéni képzések során szokás. Megemlékezett a Rákócziban eltöltött éveiről is, valamint arról, hogy a klub, melyre bölcsőként tekint egyszer sem gördített akadályt a távozása elé, hiszen akárcsak egy szülő, mindig jót akart számára.
– Próbáltam összegyűjteni a legérdekesebb történeteket – mondta Kiss László. – Szerettem volna a vidám, valóban megtörtént dolgokat átadni, úgy, ahogy én emlékszem ezekre, de ez még nem jelent könyvet. Varga István, akinek Morzsáit folyamatosan olvastam, olvasom azt mondta, készítsünk egy olyan könyvet az írásaim alapján, amely visszatekintést ad arra a korra, amikor Taszáron voltam gyerek, a Táncsics Gimnáziumba jártam, a Rákócziban futballoztam. A könyv nem nekem, hanem azoknak állít emléket, akik akkor fiatalok voltak, látták, átélték azt a kort.
A könyv szerzője Varga István, akivel a kaposvári Táncsics Gimnáziumban kötött máig tartó barátságot Kiss László.
– Két szálon fut az esemény – vallja a könyv elkészüléséről Varga István. – Az egyik, hogy foglalkoztam helytörténeti dolgokkal a Kaposvári Morzsákban, de ebből nem akartam morzsákat csinálni. A különálló történeteket próbáltam úgy felfűzni, hogy ebből kikerekedjen Kiss Laci pályafutása. Egy idő után viszont elkezdte saját magát írni a könyv, amely nemcsak Kiss Laci, hanem egy nemzedék története, így egy korrajz lett belőle. Volt egy kis előnyöm is, hiszen a gimnáziumban egy csapatban játszottunk, s már akkor sejteni lehetett, hogy majd többre viszi, mint mi, viszont voltak még abban a társaságban legalább öten, akik hasonló karriert futhattak volna be. Lacinak a képességén, tehetségén és a tudásán kívül szerencséje is volt, például Mathesz Imrével, vagy Haász László, de mindez kiderül a könyvből.