Négy év után búcsúzunk Gál Mátyástól. A belső védő több idényen át vezette pályára kapitányként csapatunkat, a futball mellett pedig videóelemzőként segítette a mindenkori vezetőedző munkáját, míg Bene Ferenc Labdarúgó Akadémián az U7-es csapat edzőjeként dolgozott.

– Négy évvel ezelőtt egy élvonalból kieső csapathoz érkeztél, amely a szezon végén még egy osztályt zuhant. Jó döntést hoztál? 
– Amikor a Vasastól eljöttem az akkori menedzseremmel megnéztük a keretet és azt gondoltuk, Kaposvár egy tökéletes hely lesz számomra – mondta Gál Mátyás. – A Rákóczihoz Waltner Róbert hívott, aki akkor azt mondta: pár éven belül ismét az NB I. a cél. Nagy tervekkel érkeztem ide, de ezeket nem sikerült megvalósítani. Az okokról ennyi év után már nem szeretnék beszélni. Az biztos, hogy sok minden összeadódott, sok minden közrejátszott a kiesésben. Inkább azt mondanám, mindenkinek megvolt benne a maga felelőssége. Egy biztos, óriási szégyen még ennyi év távlatából is. Rosszul éltem meg, megviseltek, a mélyen érintetek a történtek, melyek utána elkezdtem azon gondolkodni, mi legyen a folytatásban. Végül maradtam a harmadosztályban, hiszen az volt a kommunikáció, hogy minél előbb jussunk vissza a másodosztályba. Közben elkezdtem az edzői tanulmányaimat, ezt pedig támogatta a klub, ami szimpatikus volt számára, mert mindig is úgy gondoltam, a pályafutásom után sem szeretnék eltávolodni ettől a sportágtól. Erre lehetőséget kaptam, azért is maradtam, illetve azért is, hogy segítsek a csapatnak a célok elérésében.
– A következő szezon sem sikerült, hiszen Nagy Tamás irányításával a tizedik helyen zártunk, de akkor már edzőként, két fronton is helyt álltál.
– Nehézséget okozott, hogy csak páran maradtunk az NB II.-es keretből. A keret kialakítása is elkésett volt a klub részéről, emiatt túl sokféle típusú játékos alkotta, nem volt egy jól felépített csapat, de ez nem kritika, hiszen ebbe a helyzetbe kényszerültünk. Ez egy nehéz év volt a felnőtt csapatnál. Sok kihívással találtam szembe magam, mivel össze kellett koordinálnom az akadémián végezett munkámat a futballal, de idővel belerázódtam, csak az eleje volt húzós. Imádtam mind a kettőt, így nem okozott gondot, csak jobban le voltam terhelve. 
– A terheket viszont fokozatosan vetted magadra: a következő idénytől már videóelemzőként is segítetted az új vezetőedző, Horváth Rudolf munkáját.
– Amikor Rudi átvette a csapatot már a videóelemzői képzést is elkezdtem, így ebben is tudtam neki segíteni. Mindig azt vallottam: bárki is legyen a vezetőedző maximálisan szeretném segíteni a munkáját, ez így volt Rudi esetében is, akinek a személyében egy jó embert ismertem meg, élveztem a közös munkát vele.
– Nem zavart, hogy évente más edzővel kellett együtt dolgoznod?
– A pályafutásomon végignézve rengeteg edzőm volt, kevés klubra jellemző az állandóság, ami az edzőket illeti. Ezzel sosem volt gondom, hiszen úgy gondolom, mindig az adott helyzetből kell kihozni a legjobbat. Kaposváron is erre törekedtem. Azon elv szerint élem az életem, hogy próbálok mindenkinek segíteni. 
– A segítő szándék az edzői pályafutásodat is jellemzi. A csapatod miként fogadta, hogy távozol?
– Aranyosak voltak, kaptam ajándékokat is, többek között ezt a pólót is, amit most viselek (mutat rá egy, az U7-es csapatot ábrázoló pólóra), ezúton is köszönöm neki, nagyon jól esett. Edzőként kötődtem a játékosokhoz, főleg a kicsikhez, akik minden nap vidáman, önfeledten, őszintén jöttek edzésre. Természetes, hogy kialakul egy kapcsolat, így ők is, és én is szomorú vagyok, hogy nem tudom továbbvinni ezt a csapatot. 
– A felnőtt csapatnál sem tudod folytatni azt a remeklést, ami az elmúlt hónapokban jellemezte a Rákóczit.
– Nagyon pozitív volt az elmúlt fél év, végre úgy éreztem magam, mint egy futballista, hiszen domináltunk a meccseken. Sokat számít, hogy a sok fiatal játékos rutint szerzett az elmúlt években. Ez összeadódott a múlt edzői filozófiáival, majd Székely Tibor érkezésével ez az egész egy nagyon szép történetté alakult. Egymásra talált a csapat és Tibi gondolkodásmódja, aki egy labdabirtoklásra építő játékot valósított meg. Amiatt, hogy a sok fiatal az elmúlt években megkapta a lehetőséget, tapasztalatot szereztek és nagyon fogékonyak voltak az újításra, emiatt egy nagyon dominás csapat lettünk. Nem csak eredményes, de szemmel láthatóan is egy jó futballra voltunk képesek. Személy szerint élveztem ezt a stílust és örülök, hogy ez az utolsó szezon így sikerült. Igaz, nem lett meg a harmadik hely, de a vége felé már olyan eredményeket értünk el, amik biztatók a jövőre nézve.
– Sajnálja, hogy ilyen szezon után távozol?
– Sosem titkoltam, jól éreztem magam Kaposváron. A váltás szinte teljes mértékben magánéleti okok miatt történt, illetve egy kicsit a szakmai előmenetelem miatt hoztam meg ezt a döntést. Ilyenkor, amikor fut a szekér, nehéz távozni, nehéz a váltás mellett dönteni. Sajnálom, mert egy jó közösség alakult ki. A játékostársaimmal, a klubnál és az akadémián dolgozókkal is remek viszonyt ápolok. A váltás sosem könnyű, de ha menni kell, akkor menni kell… 
– Vannak még terveid a labdarúgásban? 
– Még két-három évet mindenképp szeretnék ezen a szinten játszani, emellett pedig szakmailag szeretnék szintet lépni, mint videóelemző – mondta a harmadosztályú Budaörs csapatához igazoló játékos.