Nem késik, ami jó jel. Reméljük így érkezik majd a beadásokra, vagy ő maga ível pontosan a társakhoz, a kapu elé. Az interjú elején mind a ketten picit feszültebbek vagyunk. Az én mentségem#!# nigériai emberrel még sohasem beszélgettem. Egejuru Godslove (Egedzsuru Gádszláv) Ukwuoma egyébként mindent megért magyarul, és kicsit törve ugyan, de majdnem mindent ki is tud fejezni választott hazája nyelvén.
Olvastam valahol, hogy a nagyapja adta neki, vagy találta ki inkább, ezt a sehol sem létező „Az Isten Szeretete” – Godslove – nevet. A világ kilencedik legnépesebb országában, a csaknem 140 millió lakosú Nigériában, keresztény családban látta meg a napvilágot 1986. december 4-én. Édesapja ma már nyugdíjas ügyvéd, édesanyja kórházi dolgozó volt; nyolc gyermekük született. A nagy Nyugat-Afrikai ország déli részén, az Atlanti-óceán partján lévő, majd tízmillió lakosú nagyvárosban, Lagosban élnek.
Nigériában a lakosság fele muzulmán, 40%-a keresztény, 10%-a törzsi vallású.
Egejuru barátunk kisebbséginek számít Nigériában, hiszen a 18%-nyi ibo népcsoportból származik.
– Nem tanultam sehol focizni. Csak az utcákon, grundokon, pályákon. Az afrikai játékosoknak jók az alapadottságaik szerintem, talán a lövést kell tanulniuk. Ezt gyakorolják, ha Európába szerződnek, itt tanulják meg igazán.
Egy úgynevezett „akadémiai” válogatott csapattal érkeztünk 2005-ben Kaposvárra, az Ifjúsági Futballfesztiválra. Azonnal megtetszett a város, a Stadion, a Rákóczi, az emberek, minden – meséli Egejuru barátunk. Szívesen emlékszik vissza a Csurgón eltöltött időre, amikor előbb Dragan Puskas, majd „Bódis Jani” volt az edzője. Igaz, ő az NB I-be, a Rákócziba szeretett volna igazolni, de akkor, az meghiúsult. Mint ahogy egy horvátországi szerződése is, amely kudarc miatt szakított a menedzserével. (Ma sincs ügynöke, s ez véleményem szerint kissé megnehezítette további sorsát. Cs. A.) Nehéz időszak köszöntött be a fiatal csoki színű focista életében. Egy csurgói kislánnyal egymásba szerettek, a leány családja támogatta őket, szó szerint mindenben. Ma már boldog szülők ők maguk is#!# Godslove Sára két és fél éves.
– Aztán 2007-től jött a Kaposvöldzse – ejti kedvesen a csapat nevét. – Horváth Lajos edző, meg „Feri bácsi” (Kurják Ferenc, a csapat tulajdonosa. Cs. A.) nagyon sok mindenben segítettek. Én azonban nem akartam négyéves szerződést aláírni, mert mindenképpen magasabb osztályban akartam egy idő után folytatni. Úgy érzem, tudok annyira futballozni, hogy a magyar NB I-ben játszhassak – vélekedik Godslove. Akik látták játszani, igazat adnak neki.
Kupameccsen két gólt lőtt a Debrecennek, ami érthetően megnövelte az ázsióját. A bajnokcsapat mellett két másik neves alakulat is érdeklődött, tárgyaltak is vele, meg az edzőjével, és a csapat tulajdonosával. Végül, talán éppen a menedzser hiánya miatt, ki tudja, egyik szerződésből sem lett semmi. 2010 első napjaitól aztán az élete új fordulatot vett#!# a Nagyberki és a Rákóczi között fennálló együttműködési megállapodás értelmében ingyen érkezett a kaposvári gárdához a huszonhárom esztendős csatár. A már említett Horváth Lajos úgy véli, remek csatársort alkothat a Soproni Ligában is a Kaposvölgyében éppen a keze alatt együtt futballozott Nikolics-Godslove duó. Egejuru a másodosztály Nyugati csoportjában nyolc góljával, a második helyen állt 2009-2010-es szezon góllövőlistáján.
– Most örülök mert, ahogy mondtam, már 2005-ben is nagyon megtetszett a város, a csapat, minden! Mondhatom, régi vágyam teljesül. A Rákóczi jó csapat, jó edzővel, segítőkkel és szeretnék benne jól játszani.
– Hogyan fogadtak?
– És a srácok, a csapattársak?
– Attila?
– Mit játszanál szíved szerint?
– Otthon, a családban gondolom, ehhez minden segítséget megkapsz?
– Milyen autód van?
– A szüleid látták már a kislányotokat, Sárát?
– Csak interneten. Négy éve én sem voltam otthon. Soha nem volt pénzem repülőjegyre. Most arról van szó, hogy decemberben, amikor hosszú a téli szünet, hazamegyünk, és akkor bemutatom a páromat és a kislányt, az unokát. Eddig soha nem volt olyan szerződésem, ami a hazautazásomat biztosította volna.
– Milyen volt megszokni Magyarországot? Az étkezési kultúrát és mindent, ami eltérő Nyugat-Afrikától.
– Nekem, nagyon könnyű volt, mert mindent megeszek. Csak a disznóhúst nem. Nem vallási okokból, mert keresztény vagyok, nem muszlim. Csak, nem szeretem, valahogyan. A legtöbb ember pedig, itt, és Csurgón, segítőkész volt velem.
– Ilyenkor télen nagyon fázol?
– Az első években fáztam. Főleg edzéseken, meccseken, futás közben benyelni a hideg levegőt. Ma már tudom, hogyan kell beöltöznöm, milyen testrészeimet kell védenem. És, már nem is olyan hideg a benyelt levegő… – jön a kedves mosoly. Elhárítja, nem, köszöni, ne vigyem haza, tényleg itt lakik a közelben. Ma szabadnap van, hétvége, nézi az Afrika Kupát a tévében, s természetesen a Zöld Sasoknak, Nigériának drukkol. Tudja, itt, a Rákócziban, ha jól futballozik, felfigyelhetnek rá a menedzserek. Az ő álma is egy igazi nagy, világhíres profi klub.
Engem, egyelőre meggyőzött Egejuru Godslove Ukwuoma. Rokonszenves, céltudatos, tehetséges fiatalember. Persze, tudom, a pályán kell bizonyítania, s akkor a kaposvári publikum kritikusabb része is befogadja, megszereti majd. „Attilát”. Ahogy, a könnyebb kiejtés miatt elnevezték máris a Rákócziban.
Csorba András
Somogy Sportja