Hegedűs Dávid: itt lettem NB I-es játékos

Befejezi profi pályafutását Hegedűs Dávid. Csapatkapitányunk 126 bajnoki mérkőzésen öltötte magára együttesünk mezét, utoljára a Paks ellen tette mindezt.

Az egri születésű Hegedűs Dávid összesen 143 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ezek során pedig öt gólt szerzett. A védőként és védekező középpályásként is bevetető játékos számos alkalommal vezette ki a pályára csapatkapitányként a Rákóczit, amely mindig is fontos helyet foglalt el a szívében.
– Legfőképp a családom miatt döntöttem úgy, hogy befejezem a profi pályafutásomat – fogalmazott Hegedűs Dávid. – A feleségem várandós, novemberben születik a második gyermekünk. Ő már szeptemberben hazaköltözött Egerbe, mivel a fiunk ott jár óvodába. A másik ok pedig, hogy 35 éves vagyok és már nem leszek fiatalabb.
Hegedűs Dávid két felvonásban szerepelt csapatunkban. 2009 és 2013 között 72 mérkőzésen erősítette az akkor még az élvonalban szereplő együttesünket, majd az NB I.-be feljutó Mezőkövesdhez szerződött. Két éve tért vissza a somogyi megyeszékhelyre, az akkor még másodosztályú csapatunkhoz, amelyet felsegített az első osztályba. A mostani szezonban húsz mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett.

– Sajnáljuk az utolsó egy évet, mert nyilván nem így terveztük – tette hozzá csapatkapitányunk. – Kaposvár a pályafutásom szemszögéből a legjobb választás volt, hiszen itt lettem NB I-es játékos és itt is búcsúztam az NB I-től. Korábban már kétszer elköszöntem a klubtól: 2010-ben a térdproblémáim miatt, amit szerencsére sikerült orvosolni, majd 2013-ban is, amikor eligazoltam. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy újra itt leszek élvonalbeli játékos, úgy, hogy a másodosztályból jutunk fel. A pályafutásomban szinte mindent ennek a klubnak köszönhetek, ezért is hoztam meg fájó szívvel a döntésemet, de úgy gondolom, hogy hosszú távon ez a legjobb számomra. Ha egy-másfél órás autóútra lenne a két város egymástól, akkor teljesen más lenne a helyzet, még biztosan maradtam volna egy évig, de nagy a távolság.
Hegedűs Dávid bár a profi karrierjét befejezi, de továbbra sem szakad el a labdarúgástól.

– A harmadosztályú Egerhez igazolok – tette hozzá. – A klubnál komoly célok vannak rövid, közép és hosszútávon is. A feljutás is szóba került. Emellett pedig edzői lehetőséget is kapok, így tudok még egy lépést tenni a civil élet felé. Szeretnék tanulni, képezni magam. Mivel sokszor voltam sérült, sokat szenvedtem emiatt a pályafutásom során, ezért is érdekel a rehabilitáció, az erőnléti képzés a regeneráció. A futball ezen ágán is szeretnék elindulni a jövőben. A harmadosztályban pedig erre lesz időm.

Hegedűs Dávid pályafutása során megfordult a Jászapáti, a Bőcs, a Kazincbarcika, a Szolnok és a Mezőkövesd csapataiban is, de szülővárosában is úgy gondolnak rá, hogy a neve összeforrt a Rákócziéval.
– 2009-ben volt egy súlyos térdsérülésem, amivel fél évig kínlódtam, majd 2010-ben abbahagytam a labdarúgást, de szerencsére csak fél évre – fogalmazott Hegedűs Dávid. – A hátsó keresztszalagom elszakadt, a porcok súlyosan károsodtak, az orvosok pedig egy, maximum két évet jósoltak a pályafutásmnak napi szintű terhelés mellett. Ennek pedig már tíz éve, s azóta folyamatosan az első, illetve a másodosztályban játszottam. Ha ezt az oldalát nézem a karrieremnek, akkor kihoztam belőle a maximumot. Nyilván lehetett volna több mérkőzésem, de a pályafutásom során végig elkísértek a sérülések. Tudtam, hogy eljön az az idő, amikor befejezem, de azt mondom, hogy egy élsportolónak ez legyen a legnagyobb gondja, hogy 35 évesen saját maga dönthet arról, hogy merre tovább. Maradhattam volna Kaposváron, de másképp döntöttem. Hálás vagyok a Rákóczinak, mivel itt indult el az NB I.-es karrierem. Kiemelném Illés Jánost, aki annak idején felkarolt engem, így rengeteget köszönhetek neki. Akárcsak Waltner Róbertnek, aki lehetőséget adott nekem az utóbbi években arra, hogy egy sikeres csapat tagja legyek, s arra is, hogy egy évig még az első osztályban játszak. Tanulságos szezon volt a legutóbbi számomra is, hiszen kíváncsi voltam, hogy mennyire tudom megállni a helyem az élvonalban. Van hiányérzetem, mivel csapatszinten sokszor nem olyan volt a játék, mint kellett volna. Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok a későbbiekben ebből rengeteg tapasztalatot hasznosítanak. A saját bőrükön érezhették, hogy hova kell eljutni, hiszen látszott, hogy néha nagy a különbség. Ezt megélni nem volt egyszerű megélni hétről-hétre.
– Biztos, hogy többször is visszajövök majd Kaposvárra, hiszen nagyok sok barátot szereztem és sokat adott nekem ez a város – búcsúzott Hegedűs Dávid.

Csapatkapitányunknak ezúton is szeretnénk megköszönni az itt töltött éveket és további sikereket kívánunk számára a sport, illetve a magánélet terén is!