A Kaposvári Rákóczi NB I-es labdarúgócsapatának tagjai igazi állatbarátok. Közülük is kiemelkedik Hegedűs Dávid, aki két kutyának is nagyon jó gazdája. És hogy miért éppen a spánielek állnak közel a szívéhez?

– Nagyon szeretem a kutyákat#!# gyermekkoromban már volt spánielünk, az egész család nagyon szerette, de sajnos már elpusztult – mondta Hegedűs Dávid. – A barátnőmmel mindenképpen szerettünk volna egy kutyát, ő is nagy állatbarát, és most ott tartunk, hogy két spánielünk is van… A nagyobbik kölyökkora óra nálunk van, a másikat pedig örökbe fogadtuk. Nagyon szeretjük őket, már elképzelhetetlen az életünk nélkülük.
A Rákóczi futballcsapatának 27 esztendős játékosa elárulta#!# lényegében az edzések beosztása és a két kutya határozza meg a mindennapjaikat…
– Családi házban lakunk, naponta ötször visszük őket sétálni, így épül fel a napunk – folytatta a szurkolók körében is népszerű labdarúgó. – Persze jól meg kellett gondolnunk, hogy belevágjunk#!# a focistaélet már csak ilyen, nem tudjuk, mit hoz a sors, hol fogunk játszani egy-két év múlva. Szerencsére a két kutya jól kijön egymással; az egyik fiú, a másik lány, mi pedig gyermekeinknek tekintjük őket… Deni a nyáron volt négyéves, Lili pedig a fogai alapján három lehet. 
Lili kutyának külön története van…
– Őt a menhelyre vitték be, itt, Kaposváron, rossz állapotban, előtte hetekig kóborolt, nem evett, és gyenge volt. Amikor először találkoztunk, a szemembe nézett, és már nem tudtam otthagyni… – mesélte Dávid.
A Rákóczi öltözőjében szinte mindig remek a hangulat, a fiúk szívesen ugratják egymást, és természetesen társuk kutya-szenvedélye is időről időre szóba kerül…
– Valóban szoktak zrikálni a többiek, de el kell mondanom, hogy a csapatban sok embernek van kutyája, szinte mindannyian állatbarátok vagyunk – folytatta a futballista. – Ha a városban meglátunk valahol egy kóbor kutyát, akkor vizet adunk neki és enni is, később pedig visszamegyünk megnézni, hogy van. Telefonálni is szoktunk, hogy segítséget kérjünk. Sajnos gyakran futunk bele ilyenbe, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek az állatok az emberek miatt jutottak ide. Jó dolog, hogy Kaposváron ezt komolyabban veszik, mint például Kelet-Magyarországon, és egyre kevesebb a kóbor kutya.